Minél nagyobb a gyereked, annál valószínűbb, hogy már alig várod, hogy lekerüljön róla a pelenka. Főleg, ha már stabilan ül, esetleg bölcsődébe készül. Ma a gyerekek nagyon különböző életkorokban lesznek szobatiszták, nem ritka, hogy valamikor hároméves koruk környékén válnak pelenkamentessé. Ez nagyban köszönhető az eldobható pelenkáknak, ami kényelmes mind a szülőnek, mind a gyereknek. Másrészt megváltozott az attitűd is: sok szakember és szülő is hangsúlyozza, hogy nem szabad erőltetni a folyamatot, hogy meg kell várni, amíg a gyerek megérik arra, hogy szobatiszta legyen és ez valahol a második és harmadik életév között következik be.
Régebben, amíg még textilpelenkákkal kellett bajlódni, ráadásul mosógép hiányában kézzel mosni, kifőzni, a szülők presszionálták a gyerekeiket arra, hogy minél korábban szokjanak rá a bilire.
Ha visszanézünk nagyjából két generációval ezelőttre, akkor azt látjuk, hogy az 50-es évek Amerikájában a gyerekek 92 százaléka 18 hónapos korára szobatisztává lett.
Úgy tűnik, hogy a csecsemőléthez elengedhetetlen a pelenka. Biztos? A világ 75 országában nem pelenkázzák a babákat, hanem egy teljesen más módszert alkalmaznak, ami elsőre, innen Európából nézve furcsának tűnik.
Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában a szülők a baba születése után azonnal a szobatisztaság útjára lépnek úgy, hogy a baba jelzéseire figyelve megtanulják, hogy mikor fog üríteni a gyermekük. Például a vietnami családokban a csecsemők 9 hónapos korukra már bilit használnak. Vagy gondoljunk azokra a természeti népekre, ahol egyáltalán nem használnak pelenkát, mégis működnek valahogy a hétköznapok.
Bár nem valószínű, hogy ez lesz a norma, egyre több szülő próbálkozik az ún. EC-módszerrel (az angol elimination communication rövidítése).
A módszer alapvetése az, hogy a csecsemő természetesen jelez az ürítés előtt. Ha a szülő ez dekódolni tudja, akkor képes időben reagálni a kisbaba jelzéseire. Miután kitalálta, hogy a baba üríteni fog, ráhelyezheti egy bilire vagy a vécére, így nem kell pelenkát használni Kínában például évszázadok óta ezt a módszert alkalmazzák, a gyerekek ruházata is ennek a módszernek rendelődik alá, hátul nyitott nadrágban rohangálnak.
Jogosan merülhet fel persze a kérdés, hogy mégis a gyakorlatban ez hogy működhet, hiszen nem az erdőben élünk, hogy hopp, egyszer csak leguggoljunk, ha a szükség úgy hozza. Sokan ezt úgy oldják meg, hogy használnak ugyan pelenkát (például éjszaka), de figyelnek a baba jelzéseire, ritmusára és amikor eljön a pillanat, akkor felkínálják a bilit, vécét, a pelenka helyett, ha kell, fölé tartják.
Akik alkalmazzák az EC-módszert, arról számolnak be, hogy ha figyelünk észrevehetjük, hogy minden babának van egy ritmusa az ürítésre: szopizás vagy evés után sok kisbaba kakil, pisil, a reggeli ébredés után pisil, de jelzi is egyértelműen – felhúzza a lábait, nyöszörög, nem szopik rendesen, kiköpi a mellbimbót, majd újra a szájába veszi… – mindez azt jelezheti, hogy hamarosan üríteni fog.
Egy egészen pici baba nem tud ülni, ezért az a megoldás, hogy egy bili, vagy tál, vagy a vécé fölé tartja a szülő, felhúzott lábakkal, háttal a szülőnek. A háta így megvan támasztva, a függőleges helyzet pedig segíti a folyamatot, ez elég egyértelmű. Sokan arról számolnak be, hogy soha nem volt hasfájós a babájuk és ezt az EC-zésnek tulajdonítják, annak, hogy nem háton fekve kell kakilnia a babának.
Hogy mennyire lehet nehéz ez a gyakorlatban? Akik ezt a módszert alkalmazzák, azt mondják, egyáltalán nem nehéz, hisz egész nap együtt vannak így is úgy is, és elég gyorsan üzembiztosan felismerhetők azok a jelek, ami után keresni kell egy bilit.
Fontos hangsúlyozni, hogy az EC nem arról szól, hogy teljesen el tudjuk felejteni a pelenkát, mivel egy hosszú út alkalmával, éjszaka vagy olyan helyzetben, amikor nincs kéznél, vagy közelben lehetőség vécé, bili használatra, akkor nyilván ezeken a gyerekeken is van pelenka. Kicsit talán úgy lehet elképzelni, mint a nagyobbaknál a szobatisztaságra átálláskor – hosszú utazás alkalmával még kerül rá pelus, de napközben, amikor szólni tud, már nem. Tulajdonképpen az EC-nél is erről van szó: a baba is szól, csak nem beszéddel kommunikálja, hogy ürítenie kell.
Akik ezt a módszert alkalmazzák arról számolnak be, hogy nem csak hasfájás nincs, hanem kétéves korára minden gyerek könnyedén és atombiztosan lesz szobatiszta, sokkal kevesebb pelenka fogy, a baba kiismeri saját testi jelzéseit azáltal, hogy a szülőtől azonnali választ kap a jelzéseire.
(Felhasznált források: Parents.com, Okomama. )
Kapcsolódó cikkeink szobatisztaság témában:
- Innen tudhatod, hogy a gyerek készen áll a bilizésre
- Szobatisztaság: megvan az időpontja a szoktatásnak
- Eljön az idő!
Kapcsolódó cikkek
