“Nincsenek kőbe vésett szabályok, sőt mindenki számára bevált receptekkel sem tudok szolgálni. Minden megoldás jó, ha figyelembe vesszük a gyermek és persze a saját igényeinket is” – mondja Füredi Katica, pszichológus.
Kezdetben jó megoldás lehet a babával alvás
Az első hetekben a legtöbb kismama együtt alszik a kisbabával. Vannak, akik a kiságyat, bölcsőt helyezik el a hálószobában, de arra is van példa, hogy a kicsit maguk mellé fektetik, hogy ne kelljen fölkelniük az éjjeli szoptatáshoz.
“A nehéz elalvás vagy az éjszakai ébredés az első hónapokban természetes folyamat, soha ne gondoljuk, hogy a mi bosszantásunkra sír a gyerek. Az okára viszont érdemes rájönnünk: az újszülöttek sűrűn megéheznek, később a fogzás okozhat fájdalmas éjszakákat, de nagyjából ebben az időszakban jelentkezhet az ún. szeparációs szorongás is. A szorongást kiválthatja, ha a kicsi számára oly fontos és jól ismert felnőtt magára hagyja őt, emiatt gyakrabban sírhat az édesanyja után” – hívja fel a figyelmet a szakember.
Anita az első hetekben együtt aludt kisbabájával, de nem a hálóban, hanem a gyerekszobában. “Nem akartam a férjemet minden éjjel fölébreszteni, és nekem is egyszerűbb volt a gyerekkel együtt aludni, etetni, pelenkázni. Leraktunk a földre egy szivacsot, azon aludtunk. A gyermekágyas hat hét után már a kiságyban aludt a lányom. Lehet, hogy szerencsések vagyunk, de különösebb problémát sosem okozott nálunk az alvás.
Zoé első fogai nyolc hónapos korában bújtak ki, akkor volt néhány álmatlan éjszakánk. Mindig fölkelek hozzá, ha felsír, és ahogy nő egyre gyorsabban visszaalszik, csupán attól, hogy megsimogatom” – meséli Anita.
Félelem a sötéttől
Két-három éves kor környékén a gyerekek többsége félhet a sötéttől, sőt akár mesebeli lényektől, szörnyektől is, ezért ebben az időszakban is adódhatnak alvási nehézségek. Ha komolyan vesszük a kisgyerek félelmeit, elalvás előtt megnyugtatjuk, a mi éjszakánk is könnyebb lesz. Megoldást hozhat az éjjeli fény használata is.
Katáéknál egyik-napról a másikra jelentkeztek az éjjeli félelmek. “Nem is igazán értettem, mi történt Zsomborral, amikor sírva ébredt, hogy nagyon fél. Csak azzal tudtam megnyugtatni, hogy vele aludtam. Nem akartam ebből rendszert csinálni, ezért másnap első dolgom volt, hogy éjjeli lámpát vegyek a szobájába. Nálunk bevált, ha ég a lámpa, a fiam nyugodtan alszik” – mondja Kata.
Mindig van ok az anyai közelségre
“A kicsik megtalálják az okot, ha anyai közelségre vagy megnyugtatásra vágynak. Ne hagyjuk sírni a gyereket, mert akkor azt tanulja meg, hogy nem érdemes segítséget kérnie, hiszen hiába szól, senki sem reagál rá. Ha ez gyakran előfordul, akkor megrendül az ősbizalom, ami a kicsi későbbi lelki fejlődésére is negatívan hat” – magyarázza Füredi Katica.
Adrien az építkezés ideje alatt átmenetileg az édesanyjához költözött férjével és kisfiával. “Egy szobában laktunk egy éven át. Máté kényszerből aludt velünk. Aztán, amikor beköltöztünk a házunkba, már nem akart a szobájában aludni, pedig még egy gyönyörű, Thomas-vonatos ágyat is vettünk neki. Bújós gyerek, fontos neki a közelségem. Ha nagy nehezen el is alszik a saját ágyában, hajnalban mindig átjön. Már iskolás, de még minden reggel együtt ébredünk a mi ágyunkban, sőt most már a kishúgával együtt mászik be hozzánk” – meséli Adrien.
“Kisiskolás korra elvárható a különszobában alvás. Ebben az életkorban többnyire meg tudjuk magyarázni a gyereknek, hogy miért is szeretnénk, ha a saját szobájában aludna. Segíthet, ha berendezünk neki egy olyan alvókuckót, amiben szívesen álomra hajtja a fejét. Az éjszakai látogatásokra a nehezebb időszakokban – betegség, rossz álom, költözés, kistestvér érkezése – továbbra is számítanunk kell, ilyenkor valóban szükség van a szülői megnyugtatásra, az általuk nyújtott biztonságra” – magyarázza a pszichológus.
Rányomhatja a bélyegét a kapcsolatra
Éva házassága akkor kezdett leépülni, amikor beköltözött a gyerekszobába. “Eleinte csak altatni jártam át a gyerekekhez, aztán egy idő után a fáradtságtól előbb aludtam el, mint ők, majd minden reggel a szobájukban ébredtem. A házasságom nemcsak azért ment tönkre, mert különaludtunk a férjemmel, de közrejátszott, hogy nem kívántam a közelségét, és inkább a gyerekekkel aludtam. Ha újabb kapcsolatom lesz, ezt a hibát már biztosan nem követem el” – mondja Éva.
“Ha a pár meg tudja oldani a szexuális életét a hálószobán kívül, és ez a megoldás mindkettőjüknek megfelel, akkor a kapcsolatukat biztosan nem befolyásolja, ha a gyerek velük alszik. Hangsúlyozom, hogy mindig olyan megoldást kell találni, amely mindkét szülőnek és persze a gyereknek is elfogadható.
Ha az anyukának az a kényelmes, hogy az édesapa kiszorul a hitvesi ágyból, mert például így akarja elkerülni a szexuális együttléteket, az egy idő után könnyen vezethet párkapcsolati problémához. De még ez a viselkedés sem mondható örökérvényűnek, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a gyerekkel alvás minden esetben párkapcsolati válsághoz vezet” – emeli ki Füredi Katica, pszichológus.
A megnyugtatás, a szülői jelenlét nagyon fontos a kicsik altatásánál és az éjjeli ébredéseknél is. Hogy ez milyen formában történik, arra szerencsére nincsenek kötelezően előírt szabályok, mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia, hogy mi az, ami a családban a leginkább működik, és mindenkinek megfelelő. Nyugodtan bízzunk az ösztöneinkben ilyenkor is.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
