“Kizárt, hogy kilyukasszák a fülét a pár hónapos babámnak” – gondoltam szilárd meggyőződéssel, és a lányom füle a mai napig sértetlen. Számomra nem sokkal jobb ez, mint bármilyen testmódosítás, legyen szó piercingről, tetoválásról, nyakra fűzött karikákról vagy tányérokkal tágított szájról. Tudom, erős a hasonlat, de végül is az alap ugyanaz: Valamiféle tartós seb okozása a testen csupán a társadalom szeszélyének engedelmeskedve. Ha az adott kultúrában az számít szépnek, akkor csinálják, és kész. Én viszont azt mondtam: ha a lányomnak nem származik előnye belőle, akkor nem csinálom.
Ettől a meggyőződésemtől csak az tudott már-már eltántorítani, amikor átböngésztem egy gyerekek fülbelövésére szakosodott cég honlapját, rajta a szebbnél szebb apró, csillogó, és – hangsúlyozom – az egészségre veszélytelen ékszerrel. Na jó, volt még egy pont: amikor a lányom úgy valahol félúton a negyedik és az ötödik életéve között elkezdte mondogatni, hogy szeretne egy fülbevalót. Persze nyilván nem kap meg mindent, amit szeretne, hiszen akkor már régen nem lakásban laknánk, hanem egy kastélyméretű medencében, amelyben fagyiban lehet lubickolni, na de azért az is tény, hogy nem tudok könnyen nemet mondani neki.
Az ember csak egy pillanatra bizonytalanodik el, mondván: mi is a baj azzal a fülbevalóval? És már kész is a baj. Vagy nem is baj?
Saját döntés
Emlékszem, én már iskolába jártam, amikor magam mentem el a nagy beavatásra, mert annak idején az én szüleim is hozzám hasonlóan gondolkodtak. Persze ebből semmi bajom nem született; a lyuk hétévesen is ugyanolyan, mint hét hónaposan. Ugyanakkor eszembe jut anyukám, akinek a mai napig nincs kiszúrva a füle, és így máris sokkal nehezebb neki ajándékot vásárolni (na jó, csak eggyel kevesebb lehetőség, de azért mégis…). És ne tudjátok meg, hogy klipszek címszó alatt mi mindent árulnak! Hát nem a legízlésesebb darabokat, az biztos.
Mindent egybevetve azonban úgy gondolom, semmi értelme, hogy egy kisbabán a kelleténél több lyuk legyen. A felnőtteknek tetszik – na de ez elegendő?
De hogy ne legyünk előítéletesek, nézzük csak meg korrekt módon, mi szól ellene, mi szól mellette – mármint egészségügyi szempontból.
- Kapcsolódó: Milyen fülbevalót válasszunk?
Nem árt, de mikor?
A témában nyilatkozó orvosok egyike sem beszél a dolog ellen, inkább az időzítésről van eltérő véleményük. Valaki szerint legegyszerűbb az újszülöttkort választani, amikor a baba még nem fél az idegentől, az eszköztől, és utólag nem is emlékszik majd az egészre. Mások szerint érdemes legalább a két-három hónapos, még inkább a féléves kort megvárni, amikor az immunrendszer már megerősödött. Jó, ha a legtöbb oltást már megkapta a kicsi (minek még egy szúrás, nem igaz?), és persze semmiképp se tartsuk egy napon egyik ilyen beavatkozással sem. Ami még számít: a művelet legyen steril, és ne terhelje meg a babát. Vagyis essen túl rajta a lehető leggyorsabban, és lehetőleg ne legyenek számára ijesztő zajok.
Nehéz elhinni, de a források többsége azt állítja, hogy a belövés egyáltalán nem fáj. Abban azért megegyezhetünk, hogy kellemetlen, és esetleg ijesztő lehet maga a procedúra a gyerekeknek. Ennek ellenére a legtöbben állítólag nem sírnak, vagy hamar megnyugszanak.
Nem mind arany
A következő fontos kérdés az ékszer anyaga. Természetesen tartózkodni kell az allergizáló fémektől – ilyen például a nikkel, a króm vagy a kobalt -, hogy ne gyulladjon be a kezelt testtáj. Szóba jöhet az ezüst, az arany a platina, az orvosi fém vagy orvosi műanyag.
Ha ilyesmire adnám a fejem, ami biztos: nem választanék hagyományos fülbevalót. Saját használatból pontosan tudom, hogy ezek a lezáró típusától függetlenül képesek szúrni lefekvéskor illetve kitekeredni, ami még rosszabb, hiszen a kicsik megtalálhatják, lenyelhetik. Ugyanígy alkalmatlanok azok a formák, amik jelentősen kiállnak a fül síkjából – mennyit aggódtunk azon, hogy majd véletlenül kiszakad a fülünkből…!
Szerencsére ez a belövés már nem az a belövés. Vagyis sokat fejlődött a procedúra a nyolcvanas évek óta. Ma már a díszek hátulja tökéletesen biztonságos is lehet, nem szúr, nem jön le, de nem is szorul rá a fülre. A készülékek is modernebbek természetesen: csendesek, kisebbek, a munkájuk nyoma nem vérzik, nem gyullad be alapesetben.
Ennek ellenére persze az első két hétben óvnunk kell a helyét: ne érje víz, por. Naponta fertőtlenítsük, de az új típusokat mozgatni nem kell. Az viszont fontos, hogy körülbelül egy évig ne vegyük ki az ékszert, mert a lyuk beforrhat. És persze egy esetben kérjünk orvosi segítséget: ha nagyon megduzzadna, bepirosodna a pici bőre, nehogy elfertőződjön.
Kapcsolódó cikkek
