A születés körül észlelt alacsony vércukorszint általában fiziológiás, azaz normális, élettani jelenség, azonban bizonyos kiemelt esetekben idegrendszeri károsodást okozhat – írja a gyogyhirek.hu.
Újszülöttkorban nehéz definiálni magát az alacsony vércukorszintet – egy önkényesen kiválasztott érték nem alkalmas előrejelezni minden újszülött kóros állapotát, akinél ezt mérik. Több vizsgálat is arra jutott, hogy nem létezik egy specifikus érték vagy időintervallum, amely alapján előrejelezhetőek lennének a klinikai tünetek vagy az idegrendszeri károsodás. A tanulmányok leggyakrabban az 1,6 mmol/l-t gondolják az alsó határnak az első 2 órában, majd ezt követően az alsó normál értéket 2,2-2,6 mmol/l közé teszik.
Mi okozza a kezdeti vércukorszint csökkenést?
Az anyaméhben a babának nincs szüksége nagy mértékű saját glükózt termelésére, mert az anya keringéséből származó glükóz folyamatosan elérhető a számára. De főként a harmadik trimeszter során a fejlődő magzat energiát kezd raktározni későbbre, az azonnal fel nem használt glükózból glikogént épít, amit az izomban és a májban raktároz.
Születése után a babának a korábbi folyamatos vércukor ellátásról át kell állnia időszakos, váltakozó ellátásra – ezt az etetések során kapja. Az etetések közti időben a meglévő raktárait meg kell tanulnia felhasználni a glükóztermeléshez, a megfelelő vércukorszint folyamatos fenntartásához.
Az első napokban a glükóz adja az agy energiaellátásának 70%-át, és az agy kapja a glükóz ellátás 50%-át. Az újszülött agytérfogata sokkal nagyobb a testéhez viszonyítva, mint a későbbi életkorokban bármikor – ezért kiemelten magas ekkor a glükóz szükséglete.
Az első napokban még alacsonyabb a májenzimek aktivitása, pedig ezek fogják működtetni a glükóz felépítést és lebontást. A kezdeti normál vércukorszint csökkenéséhez ezek mind hozzájárulnak.
A normál vércukorszint egy rövid ideig fennmarad születéskor, majd az ezt követő 2-4. órában elkezd csökkenni, és 4 óra múlva már közel normalizálódik. 3 nap alatt beindul és alkalmazkodik az anyagcsere az édesanyától levált keringéshez, és normál körülmények között nem lehet már kóros értéket mérni. Az átmeneti vércukorszint csökkenés gyakori a születést követően, általában önmagát korlátozó jelenség, mely tünetekkel nem jár – a születést követő élethez való alkalmazkodás része.
Rizikófaktor nélküli, érett, normál súlyú, tünetmentes újszülöttekben az alacsony vércukorszint kizárására általában felesleges és káros vércukorszintet mérni. Ennek az oka, hogy a hipoglikémia születés után 2-3 órán belül spontán rendeződik, és nem okoz későbbi kóros tüneteket vagy idegrendszeri károsodást.
Mi segíthet fenntartani a normál vércukorszintet?
A normál vércukorszint fenntartásában fontos, hogy születés után biztosítsák az aranyórát, lehetőség szerint bőr-bőr kontaktusban. Így a babát kevesebb stressz éri, megnyugszik, az energiafelhasználása csökken, és az édesanya teste segíti a melegen tartásban.
Fontos, hogy az első szoptatás lehetőség szerint korán, 30-60 percen belül kezdődjön meg. Az újszülött részesüljön igény szerinti kizárólagos szoptatásban, és ez az első napokban folytatódjon tíz-tizenkétszer 24 óra alatt. Az igény szerinti szoptatás fedezi az egészséges, érett, megfelelő súlyú, rizikófaktorral nem rendelkező újszülött vércukor szükségletét.
Amennyiben mégsem fedezné, vagy valamiért kicsit huzamosabb idő kimaradna a szoptatások között, a babában beindulnak az alternatív energia utak, melyek egyéb tápanyagokból cukrot termelnek és fenntartják a megfelelő vércukorszintet. Rutin pótlásra nincsen szükség, a víz vagy cukros víz adása feleslegesen elveszi az értékesebb összetételű anyatejtől a helyet, a cumi pedig csökkentheti a mellre kerülések számát.
Ha valami miatt nem kivitelezhető a szoptatás, a saját édesanya lefejt teje, donor tej vagy – ha ezek nem elérhetőek – tápszer adható szájon át szoptatásbarát módszerrel. A kolosztrum, vagyis az előtej az első napokban még kis mennyiségű, azonban fontos a vércukorszint fenntartásában is.
A cikk forrása: gyogyhirek.hu
Forrás: gyogyhirek.hu
Kapcsolódó cikkek
