1. A terhesség is lehet fájdalmas
“Amikor pozitív lett a tesztem, fellélegeztem – mostantól egy új, csodás időszak következik! Mindenki átadja a helyét a buszon, előreenged a sorban, nekem csak annyi dolgom lesz, hogy esténként együtt simogassuk a férjemmel a pocakomat, és énekeljünk a kisbabánknak. Az első gyomorégésnél még legyintettem, biztos csak valami rosszat ettem. Aztán jöttek az ébren töltött éjszakák egy nagy adag hányingerrel együtt, az utolsó hónapban pedig szó szerint mindenem fájt. Bevizesedtek a lábaim, alig bírtam mozogni, és esténként már nem találtam olyan pozíciót, amiben el tudtam volna aludni. Erről áradoztak annyit a barátnőim?”
Erre készülj: Lehet, hogy az elején úgy érzed, nem bírsz ki még egy reggeli rosszullétet, a végén pedig már számolod, hány nap van még hátra, de hidd el, ezeket pár hét múlva mind el is felejted. Cserébe pedig életed végéig mosolyt csal majd az arcodra az első szívhang és az első rúgás emléke.
2. Ökobabát nevelni kihívás
“Már fiatalon elhatároztam, hogy ha egyszer gyerekem születik, én bizony nem fogok egy vagyont költeni eldobható pelenkákra és babakrémekre, -samponokra és -szappanokra. A kisbabám olyan tiszta és természetes lesz, mint mikor megszületett, és ehhez a terhességem alatt is tartottam magam. Bespájzoltunk textilpelenkákból, és vártuk a nagy napot. Az első hetet még kihúztam valahogy, de a vég nélkül zakatoló mosógép mellett hamar rá kellett jönnöm, hogy a világ összes textíliája sem lenne elég nekünk, és szinte sírva kértem a látogatóba érkező barátokat, ismerősöket, hogy lepjenek egy csomag pelussal.”
Erre készülj: Léteznek ugyan környezetbarát ökoanyukák, akik tudnak pelenka, törlőkendő és popsikrém nélkül élni, de ha téged csak frusztrál a pluszmunka, akkor ne kényszerítsd rá magad! Lehetsz környezettudatos anélkül is, hogy éjjel-nappal textilpelenkákat mosnál kézzel a csapban.
Ha ezt előre tudom, könnyebb lett volna a terhesség (Fotó: Europress)
3. Lesz még idő alvásra!
“Az összes kisgyerekes barátom azzal riogatott az első perctől fogva, hogy addig aludjak, amíg még tudok, mert a szülés után jó darabig csak percekre tudom majd lehunyni a szemem. Sosem voltam éjszakázós típus, ezért nagyon megrémültem, és igyekeztem napi 8-10 órát ágyban tölteni, mintha képes lennék előre feltölteni magam alvással. Mondanom sem kell, a szülés így is kimerített”.
Erre készülj: Persze a nyugodt, félnapos alvásokról egy időre le kell mondanod, de túlzás lenne azt állítani, hogy évekig nem fogod kipihenni magad. Gyorsan összerázódik majd a napirended a piciével, és amikor ő az igazak álmát alussza, te is ledőlhetsz szundikálni egy kicsit. Később pedig a korai fekvéssel pótolhatod a lemaradásodat.
4. Felesleges percre pontosan megtervezni a szülést
“Miután több helyen is azt tanácsolták, igenis készüljek fel a szülésre, belevetettem magam a tervezésbe. Komplett kis programot állítottam össze magamnak, mintha csak nyaralni mennénk. Még azt is kitaláltam, hogy vízben szeretnék szülni, és mindenkinek el is újságoltam. Persze szinte az első percben felrúgtuk a menetrendet, mikor az orvosom közölte, hogy császározni kell. Én viszont annyira másra készültem, hogy a sok fordulat után úgy éreztem, teljesen elveszítettem az irányítást.”
Erre készülj: Nem állíthatsz be a szülőszobára úgy, mint egy vadidegen, de ne is oszd be minden percedet előre, mert csak rosszabbul fognak érinteni a váratlan események. Érdeklődj, hogy mire számíthatsz, csomagold össze a kórházi pakkodat, ezzel teljesítetted is a szükséges előkészületeket.
5. A vajúdás nem mindig szörnyű
“Soha nem éreztél még ilyen fájdalmat. El sem lehet mondani, min mész majd keresztül – az ehhez hasonló élménybeszámolók után szinte már félve vártam a szülést. A legtöbb barátom semmi jóval nem kecsegtetett, csak azzal, hogy muszáj kibírni valahogy, majd a pici kárpótol mindenért. Amikor az orvosom látta rajtam, hogy valami baj van, leültetett, és elmondta, mire számíthatok. Nem lesz kellemes, de azért túlélhető, hiszen a testem már ismeri a várható érzéseket, amelyek leginkább egy igen erős menstruációs görcs és szorulás keverékéhez hasonlíthatók.”
Erre készülj: A legtöbb nő tökéletes szülést szeretne, pedig ez a többségnek nem adatik meg. Ha nincsenek túlzott elvárásaid, és végig az lebeg a szemed előtt, hogy egy új élet van éppen úton, talán nem fogod azonnal kijelenteni, hogy soha többet szülést.
6. A szoptatásért meg kell dolgozni
“Akárhány kismamát láttam a mozivásznon, mind csak rátette a mellére az újszülöttet, és minden ment a maga útján. Ehhez képest én úgy éreztem, mintha ellenem dolgozna a sors: alig akart belövellni a tejem, a baba alig szopott valamit, aztán jött a tejláz. Éjszakákat sírtam át, attól félve, hogy nekem ez nem fog menni, és fejben már kész cumisüveg-készletet vettem meg, mikor végül laktációs tanácsadóhoz fordultunk. Az ő segítségével aztán beindult a dolog, és azóta is szoptatom a kisbabámat, immár kilenc hónapja.”
Erre készülj: Ahány nő, annyi szoptatási történet. Van, akinek az első perctől probléma nélkül megy, és van, aki a kimerítő próbálkozások után kénytelen áttérni tápszerre. Persze nem érdemes az első kisebb akadálynál feladni, de ha minden kötél szakad, nem szégyen a cumisüveget választani.
7. Szerelem első látásra?
“Mindig is úgy képzeltem, hogy rögtön az első pillanattól kezdve heves érzelmek kötnek majd a kisfiamhoz. Amikor aztán először tarthattam a kezemben, csak néztem rá, és vártam a mindent elsöprő érzést. De az nem jött. Csak arra tudtam gondolni, hogy velem lehet a baj, és könnybe lábadt szemmel néztem a férjemre, aki próbált nyugtatgatni, hogy biztos csak a kimerültség és a hormonok játszanak velem. Miután hazamentünk, minden időmet a baba mellett töltöttem, és úgy éreztem, napról napra jobban belopja magát a szívembe.”
Erre készülj: Teljesen normális, ha az első pár hónap döcögősen indul, hiszen össze kell szoknod egy ismeretlennel. A fáradtság, a kialvatlanság és a felborult napirend sem könnyítik meg a helyzetedet, de hidd el, amikor a pici először rád mosolyog, el sem tudod majd képzelni, hogy nélküle is tudtál élni.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
