Szükség van napirendre?
Kiszámítható minden
Számomra már az első hetekben és hónapokban fontos volt, hogy rendszeressé tegyük kisfiam, Zsombor fiam evési és alvási idejét. Szerintem ez az ő nyugalmának és kiegyensúlyozottságának záloga. Zsombor immár tizennégy hónapos nagyfiú, és máig tudom, mikor fog elaludni, és mikor fog felkelni. Soha semmi probléma nem volt az altatással és az alvással, mindent megtanult magától, mert így szokta meg. Ha valaki másra hagytam, akkor is tudtam, mikor fog aludni, és így nyugodtabb voltam én is.
Hátránya nem, csakis előnye volt, hogy mindig mindenben a babánkhoz alkalmazkodtunk, nem maradtunk le semmilyen programról, csak másképp kellett szervezni a napjainkat.
Tímea
Alkalmazkodjanak mások!
Nálunk a legfontosabb a gyerekek napirendje, mindent ennek rendelünk alá. Nekik is jobb, ha kipihentek, kiegyensúlyozottak és boldogok, na és persze neked is, ha nem kell szenvedned egy nyűgös picivel.
A telefonok pittyegésre vannak állítva, és a kaputelefon is félre van rakva, amikor alszanak. A védőnőnek megmondtam, hogy inkább elviszem hozzá a gyerekeket, amikor nekem jó, ha pedig el akar jönni hozzánk, akkor előtte egyeztessünk telefonon.
A gyerekorvos hozzánk is kijön házhoz. Őt nagyon udvariasan megkértem, hogy mikor ne jöjjön, mert alvás van. A férjem szerint ha alkalmanként 5000 forintot kér azért, hogy házhoz jön, akkor igenis én mondjam meg, mikor jó.
Biztosan sokan úgy gondolják, hogy nem vagyunk normálisak, amiért ennyire alárendeljük magunkat a gyerekeknek. Meg kell mondjam, hogy mindketten tudjuk a magunk dolgait intézni, úgy is, hogy velünk vannak a picik. Sőt, nagyon sok családi programot, akár egész napos kirándulásokat is tudunk tenni, csak egy kis szervezés kérdése az egész.
Viki
Az élet másképp hozta
Én is éppen olyan mérges voltam az első gyerekemnél, amikor mindig a legszebb álmából verte fel a gyerekorvos, postás, védőnő. Aztán hamarosan rájöttem, hogy se tornára, se zenére, se később bábszínházba nem fogok eljutni soha, ha ragaszkodom ahhoz, hogy mindig déltől kettőig aludjon. Így minél nagyobb lett, annál inkább összevisszák lettek a napjaink. Zenebölcsibe csak úgy jutottunk el, hogy hazafele alva cipeltem másfél órát, ez volt a délutáni alvás. De mivel szerette a foglalkozást, kár lett volna az én lustaságom miatt nem menni.
Később, amikor megszületett a második, majd két évre rá a harmadik gyerkőcünk, náluk már az első perctől kezdve semmiféle napirend meg zavartalan alvás nem volt, háromhetes koruktól kezdve oda vittem őket és akkor, amikor a legnagyobbal mentünk programokra. Mindkét lány egész úton aludt a kendőben, én erősödtem, sosem voltak sírósak, a napi három-négy óra kendőzés kielégítette a közelség iránti igényüket. A foglalkozásokba pedig belenőttek.
Most a legkisebb háromévesen a hatévesek csoportjában tornázik egyedül, fegyelmezetten, a tanárra tökéletesen figyelve. Remek jó testvérek lettek mindhárman, a nagy sem érezte állandóan, hogy mindig csak a kicsi érdekeit nézem, ugyanúgy vittem őt mindenfele, mint előtte, olyan helyekre mentünk, ahol tudtam őket nyugodtan szoptatni. Soha nem sírtak, nem zavartak senkit. Úgy látom, a zavartalan alvás és a fix napirend az anyukáknak kell, nem a gyereknek. Nekik közelség kell, az anya, semmi több.
Kriszti
Kapcsolódó cikkek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
