Előfordul azonban, hogy az anyai érzéseknek meg kell érniük, és a nagy örömhullám várat magára. Bármi oka is van ennek, a kismama semmiképpen sem hibáztatható. Lehet, hogy másnak képzelte a kis jövevényt, újszülöttjében nem ismeri fel azonnal azt a magzatot, akivel végig olyan jó kapcsolatban volt.
Ne ijedj meg, idővel téged is megtalálnak az anyai érzések
A szülés veszteség is egyben: elvesztettem azt a kis lényt, akit magamban hordoztam, akivel egy voltam, ismét egyedül vagyok. Kimerítő szülés után természetes és szükséges is, hogy magunkra is gondoljunk. Fájhat a gátseb, gyötrelmes lelki nyomokat hagyhat a szülés maga is, anyagi, párkapcsolati vagy egyéb problémák is felhőzhetik az anyai érzéseket.
Ne tagadjuk le ezeket a gondokat, de bízzunk benne, hogy eljön az a pillanat, amikor minden bajunkat elfeledteti a gyerekünk. Keressünk olyan beszélgetőpartnert, aki előtt őszintén kiönthetjük a szívünket. Tehermentesítsük magunkat, hogy minél többet pihenhessünk, minél többet törődhessünk testi-lelki egészségünkkel.
Foglalkozzunk sokat kisbabánkkal, hogy kölcsönösen jó kapcsolat alakulhasson ki. Tudatosítsuk magunkban, hogy míg érzéseink önkéntelenül támadnak fel bennünk, cselekedeteinket azonban már magunk irányítjuk – így felelősek is ezekért vagyunk.
Kapcsolódó cikkeink:
- Szülés utáni első év: lelki változások az anya szemszögéből
- A baby blues tünetei
- Megbuktam anyaságból? – Gyermekágyi lehangoltság
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
