Minden gyerek más!
Megtalálhatjuk, és általában meg is találjuk benne azokat a tulajdonságokat, amelyekért imádjuk. Nem kell megváltoztatni az alaptermészetét, sőt nem is lehet. A legjobb, ha már az első években elfogadjuk Ranschburg tanár úr bölcsességét: tujából nem nevelhetünk mandulafát. De az sokat segít, ha megértjük kisbabánkat, gyerekünket és azt, hogy mi a szerepünk érzelmi, értelmi és társas fejlődésében. Erről beszélgettünk Gervai Judittal, az MTA Pszichológiai Intézet Szociális Fejlődés-lélektani Csoportjának vezetőjével.
– Nem is olyan régen még azt gondoltuk, hogy a baba viselkedését, ezen belül társas kapcsolatait az határozza meg, hogy a szülei hogy gondoskodnak róla, milyen a nevelési légkör, milyen ingereket kap – kezdi a kutató. – A saját kutatásaink eredményei viszont abban erősítenek meg, hogy az öröklésnek meghatározó szerepe van a temperamentum kialakulásában. Sőt: az sem mindegy, hogy a baba melyik szülőtől milyen gént kapott!
Többek között ettől függ, hogy milyen érzékeny az őt körülvevő ingerekre, hogy mi billenti ki nyugalmából, és mennyi idő kell ahhoz, hogy újra megnyugodjon. Az érzékeny baba egy böfitől is sírva fakadhat, míg a higgadtabb amiatt sem zendít rá, ha komolyan megéhezik.
A csecsemőkori vérmérsékletből következtethetünk arra, milyen lesz a gyerek később. A temperamentum különböző viselkedési formákban jelenik meg. Ilyen például, hogy mennyire aktív a baba, mennyire tűri, hogy korlátozzák, mennyire fél az újdonságoktól, mennyi ideig képes összpontosítani a figyelmét, mennyire mosolygós, milyen könnyű megnyugtatni. Ezek egy részét biztosan befolyásolja a környezet, a nevelés, de maga az érés is.
Az életkorral nő az aktivitás és a figyelem összpontosításának képessége. A csecsemőkorban átélt élmények, a család légköre erősen befolyásolja, hogy mennyire oldott, jókedvű egy gyerek, vagy mennyire képes korlátozni, fegyelmezni saját magát. Ezek tehát valamelyest változhatnak. De az biztos, hogy senki nem kerül a temperamentumskála egyik szélső értékéről az ellentétes végébe: lusta babából nem lesz falurossza.
Ismerd meg a kisbabádat!
Ma már sokat tudunk a babákról, pedig néhány évtizede a piciket még nem vették emberszámba. Erősnek tűnik ez a kifejezés? Sajnos nem az. Fájdalmas sebészeti beavatkozásokat végeztek fájdalomcsillapítás nélkül, mondván, úgysem érzi, de legalábbis nem fog rá emlékezni. Számtalan kutatásnak kellett bizonyítania, hogy a csecsemőnek az első perctől szeretetre, személyes gondoskodásra, biztonságra van szüksége akár még ahhoz is, hogy megfelelően nőjön, gyarapodjon.
A csecsemőkutatások eredményeire támaszkodva sokkal jobban megértjük kisbabáinkat, így könnyebben megadhatjuk nekik, amire szükségük van, és megóvhatjuk mindattól, ami bántja őket. Ezért vállalja szerkesztőségünk, hogy újra és újra hírt ad az MTA Pszichológiai Intézetének babakutatásáról.
– A nálunk folyó temperamentumvizsgálat eredményei segítenek megérteni, hogy mi okozza a szülők által megtapasztalt hallatlan különbséget gyerek és gyerek között – mondja a kutató. – Hogy lehet az, hogy egyes gyerekek nehéz körülmények, életesemények dacára is rugalmasak ellenállók, kiegyensúlyozottak, míg mások érzékenyek, sérülékenyek? Kutatásaink segítségével felismerjük, hogy mi hajlamosít a nehezebb alkalmazkodásra, és melyek a védő tényezők.
Ez nagy lehetőségeket rejt magában az egészséges gyerekek szülei és a lelki vagy viselkedésproblémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára is.
Ezek is érdekesek lehetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
