A társas kapcsolatok terén való eligazodás kritikus készség az emberi társadalmakban a túléléshez. A babák és a kisgyerekek számára ez azt jelenti, hogy megtanulják, kire számíthatnak, ki az, aki gondoskodik róluk.
Az MIT idegtudománnyal foglalkozó kutatói azonosítottak egy konkrét jelet, amiből a babák és a kisgyerekek megállapíthatják, hogy kik vannak közeli kapcsolatban egymással, és kölcsönös-e köztük a segítségnyújtás: csókolóznak-e, megosztanak-e ételt egymással ezek az emberek, vagy van-e más olyan interakció, amely a nyál megosztásával jár együtt – írja a sciencedaily.com.
Egy új tanulmányban a kutatók kimutatták, hogy a csecsemők azt várják, hogy azok az emberek, akik nyálat “osztanak meg egymással”, sokkal inkább segítenek egymásnak, ha az egyikük bajban van, mint azok, akik játékokat osztanak meg, vagy más módon kommunikálnak egymással, ami nem jár együtt a nyál megosztásával.
Az eredmények azt feltételezik, hogy a csecsemők ezeket a jelzéseket arra használhatják, hogy kitalálják, leginkább ki nyújthat segítséget nekik a körülöttük lévők közül. “A csecsemők nem tudják maguktól, hogy mely kapcsolatok a szorosabbak és erkölcsi kötelezettséggel járók, ezért valamilyen módon meg kell tanulniuk ezt azáltal, hogy megnézik, mi történik körülöttük” – mondta el Rebecca Saxe, a John W. Jarve Agy- és Kognitív Tudományok professzora, az MIT McGovern Agykutató Intézet tagja, és a tanulmány vezető szerzője.
A szoros kapcsolatok, amelyek általában a családtagok között vannak, erős kötődést, elköteleződést, és kölcsönös válaszkészséget mutatnak. Az antropológusok azt is megfigyelték, hogy a szoros kapcsolatban élők inkább készek az olyan testnedveken osztozni, mint például a nyál. “Ez inspirálta azt a kérdést, hogy a csecsemők különbséget tesznek-e az ilyen típusú kapcsolatok között, és hogy a nyál megosztása valóban jó jelzés lehet-e arra, hogy felismerjék ezeket” – mondta el az MIT posztdoktori képzésén résztvevő Ashley Thomas, a tanulmány első szerzője.
A kérdések tanulmányozásához a kutatók kisgyerekeket (16,5-18,5 hónapos) és babákat (8,5-10 hónapos) figyeltek meg, miközben színészek és bábok közti interakciókat néztek. A kísérletek első részében egy báb egy narancsot osztott meg az egyik színésszel, majd egy másik színésszel labdát dobáltak.
Miután látták ezeket az interakciókat, a kutatók megfigyelték a gyerekek reakcióit, amikor a báb szorongás jeleit mutatta, és közben a két színész között ült. Egy korábbi, főemlősökön végzett vizsgálat – a tanulmány kimutatta, hogy amikor egy kismajom sír, a csapat többi tagja a szüleire néz, mintha azt várnák, hogy lépjenek közbe – alapján a kutatók azt feltételezték, hogy a babák majd először azt a személyt nézik, akinek a segítségére számítanak. Megállapították, hogy a gyerekek nagyobb valószínűséggel néztek arra a színészre, aki ételt osztott meg a bábbal, nem arra, akivel játékon osztozott.
- Kapcsolódó: A babák érzik az ölelések közti különbségeket
A vizsgálatok második részében, amelyet kifejezetten a nyálra terveztek, a színész vagy a szájába, majd a báb szájába tette az ujját, vagy a homlokára, majd egy másik báb homlokára. Később, amikor a színész a két báb között állt és aggodalmát fejezte ki, a videót néző gyerekek nagyobb valószínűséggel néztek a báb felé, akivel megosztotta a nyálát.
Az eredmények azt sugallják, hogy a nyál megosztása valószínűleg fontos jelzés, ami segít a babáknak megismerni a saját társas kapcsolataikat, és a körülöttük élők kapcsolatait.
Kapcsolódó cikkek
