A legtöbb baba 9 és 12 hónapos kora között teszi meg első lépéseit, és ha ebben az időben elhagyta életének ezt a vitán felül jelentős mérföldkövét, akkor 14-15 hónapos korában általában már magabiztosan képes járni. Ezzel együtt akkor sem kell megijedni, ha babánk kicsit később kezdi meg ismerkedését a járással: vannak – mindenféle problémától mentesen fejlődő – gyerekek, akik csak 16-17 hónaposan lépnek át életüknek ebbe a szakaszába.
Szakemberhez akkor szükséges fordulni, ha babánk 12 hónaposan még nem tud (valamibe belekapaszkodva) állni, 18 hónaposan nem kezdett még járni, illetve 2 éves korában sem mondható, hogy magabiztos a járása. (Koraszülöttek esetében érdemes minden ehhez hasonló mérföldkő időpontját az eredetileg kiírt szülési dátumhoz képest számolni!).
Bonyolult koordináció
Mire első lépéseikig eljutnak, a babák, megtanulnak ülni, fordulni, kúszni és/vagy mászni, ezek pedig szép fokozatosan mind sokat hozzátesznek a járáshoz szükséges izmok és idegi kapcsolatok fejlesztéséhez. A változás mindazonáltal drámai sebességűnek is tűnhet a szemünkben: gyermekünk egy nap még a kanapéba kapaszkodva ácsorog csupán, aztán megtesz egy-két bátortalan lépést, néhány nap múlva pedig már egyenesen keresztültotyog a nappalin.
A járás reflexe egyébként már az újszülöttekben is benne van: noha izmaik persze még távolról sem képesek rá, hogy megtartsák a súlyukat, ha hónuk alá nyúlva szilárd talaj fölé emeljük őket, láthatjuk, hogy lábukat nagyjából a járáshoz szükséges módon simítják hozzá a padlóhoz. 9 hónapos korukban aztán már számíthatunk rá, hogy gyermekünk megkapaszkodik valamilyen bútordarabban, majd felhúzza magát, ezért igyekezzünk stabil tárgyakat a közelébe helyezni, amelyek elbírják a súlyát. Ezután először megtanulja, miként tud álló helyzetből újra leülni, majd elölről kezdeni ezt a tevékenységet, amely sem az izmok, sem az agy koordinációs munkáját tekintve nem könnyű feladat, ezért időt igényel.
Kezünket fogva
A következő fokozatot általában a kapaszkodással megsegített séta jelenti (11-12 hónaposan), amikor a baba még nem engedi el a tárgyakat, ha pedig mégis megteszi, akkor biztos egyensúlyérzék hiányában a fenekére ül. Ugyanebben az időben észlelhetjük, hogy már képes leguggolni kedvenc játékaiért (még ha nem is tökéletesen, szintén sok fenékre huppanással), és az is megeshet, hogy kezünket fogva már bátran megtesz velünk néhány lépést – sokszor lábujjhegyen egyensúlyozva. Végül ezután következnek az önálló lépések.Ezeknek a szakaszoknak a hossza nagyon különböző lehet: egyes babák néhány napig, mások akár hosszú hetekig is örömmel gyakorolják az önálló járásig vezető mozdulattípusokat. Ráadásul a babáknak nemcsak az elindulást, hanem a lendületvétel után a megállást is gyakorolniuk kell, ami szintén időt igényel. Azon se lepődjünk meg, ha babánk egy ideig még váltogatja a járást a mászással, mivel utóbbit bevetve egy ideig még gyorsabban odaér vágyott céljaihoz.
Így érdemes segíteni!
Babánknak, ha már fel tudja húzni magát álló pozícióba, de nem képes még visszaülni, és ettől megijed, nyugodtan megmutathatjuk, hogy térdei hajlításával tudja megoldani a feladatot. Ha pedig már látjuk, hogy próbálkozna a járással, álljunk elé tőle egy-kétlépésnyi távolságra, és nyújtsuk felé a kezünket, hogy ezzel is a mozdulat megtételére inspiráljuk. Ebben az időben is mindig legyünk mellette, mert a járási rutin megszerzése közben a baba könnyen beütheti magát a bútorokba – másrészt ne felejtsük el, hogy ha már jár, akkor jóval több mindent el tud érni a lakásban, így ebben az időszakban érdemes újra átgondolni, hogy vajon minden helyiségünk biztonságos-e a számára.Az első lépésekkel ismerkedő babák legjobb, ha otthon mezítláb, illetve zokniban mozognak – cipőt ráérünk venni nekik majd akkor, ha már a lakáson kívül is számíthatunk a járkálásukra. Bébikompok használatát pedig ma már határozottan nem ajánlják a szakemberek, mert túlságosan megkönnyítik a babák számára a helyváltoztatást, amitől kevésbé tudnak fejlődni a járáshoz szükséges izmaik, ráadásul túl sebesen jutnak el ezekkel az eszközökkel a számukra nem biztonságos szegletekbe is – például a lépcsőkhöz – a lakásban.
Járás és fülfájás
A babák első lépéseit késleltetheti néhány olyan tényező, amelyre egyébként talán nem gondolnánk. Nagyobb méretű-súlyú babák például gyakran később kezdenek járni aprócskább kortársaikhoz képest, mert jelentékenyebb testi erőre van szükségük a mozdulatok kivitelezéséhez – illetve már eleve a felálláshoz is. A fülfertőzések pedig úgyszintén kicsit későbbre tolhatják a járás megkezdését, mivel érinthetik a babák egyensúlyérzékét.Másfelől viszont ha a babának van egy idősebb testvére, akkor könnyen lehet, hogy utánzási vágyától fűtve valamivel előbb kezd el járni, mint tette azt korábban a testvére, illetve teszi kortársai közül a többi gyermek.Ezt is érdemes elolvasni:
- A szabad játék valódi jelentése
- A tili-toli játék nem csak a szórakozásról szól
- Mikor és hogyan kell a babát hasra tenni?
Kapcsolódó cikkek
