Fontos megérteni, hogy a mozgásfejlődést azért nem érdemes, sőt káros siettetni, mert a nagymozgások egymásra épülő mozgásformák, meghatározott sorrendben követik egymást. Az, hogy egy baba mikor képes egy adott mozgásformát kivitelezni az idegrendszeri érettségen és az izmok megerősödésén múlik.
A has-és törzsizmok a kúszástól és a mászástól erősödnek, fejlődnek, ezekre az izmokra van szükség ahhoz, hogy a baba ülni tudjon. Ha ezek az izmok még nem elég erősek, fejlettek, akkor a baba nem képes az önálló felülésre, ezért kifejezetten káros, ha körbe párnázzuk, felültetjük akkor, amikor ő még nem próbálkozik ezzel. Ezzel nemcsak olyan testtartásra bírjuk a babát, amire még nem képes és ezzel gyakorlatilag beavatkozunk a mozgásfejlődésébe, hanem később gerincproblémákat is okozhat a siettetés.
Az önálló ülés valamikor 9-10 hónapos korban alakul ki, a leggyakoribb, hogy a baba négykézlábas helyzetből kiül oldalra és megtartja ezt az ülő pozíciót. Önálló ülésről akkor beszélhetünk, ha a baba felül magától, játékok, tárgyak után nyúl és nem dől el, hanem megtartja magát. A felüléssel kinyílik a baba számára a világ, más nézőpontból tekint a külvilágra és saját magára is, a mentális fejlődéséhez is sokat ad hozzá, amikor már képes, saját magától erre a mozgásformára.
Várjuk meg türelemmel, amíg a baba eljut erre a mozgásfejlődési lépcsőfokra, ne siettessük és ne hasonlítsuk össze más babákkal a fejlődését. Ha beavatkozunk a folyamatba, akkor a gyenge hátizmait terheljük a felesleges ültetgetéssel és ezzel gerincproblémákat idézhetünk elő.
Kapcsolódó cikkek
