Nagyon el vagyok keseredve, mert nem szeretném, ha a szoptatás miatt állandó vita lenne a családban. Már kétéves múlt a kislányom, jó étvággyal eszik mindent. A déli és az esti lefektetésnél még mindig szopizva alszik el, illetve éjszaka többször és felébredés után is szopik, egy ágyban alszunk. Próbáltam ezen változtatni, de hatalmas sírás lett a vége.
Azt hiszem, anyósomék is piszkálják emiatt a páromat, akinél kis féltékenységet is érzek. Azt mondja, hogy ez drog a kislányunknak, és nem normális egy ennyi idős gyereket szoptatni. Az igaz, hogy ő kiszorult a dolgozószobába, hogy mi ketten elférjünk az ágyon. Én úgy érzem, majd csak leszokik magától is a lányom a szopásról, de nem tudom, mikor. Nóra, e-mail
W. Ungváry Renáta válasza: A párod és családja aggodalma érthető, hiszen olyan kultúrában élünk, ahol a hosszú távú szoptatás szokatlannak számít. Pedig ez az anyának és a gyereknek is kimondottan előnyös. Az anyánál jelentősen csökkenti a mellrák, a petefészekrák, a csontritkulás, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát – minél tovább szoptat valaki, annál jobb a védőhatás.
A gyereknek immunológiai védelmet biztosít, s az anyatej táplálékként is tökéletes: a legjobban felszívódó, legkiegyensúlyozottabb összetételű, teljes értékű táplálék (amelyet persze hat hónapos kor után már kiegészítünk szilárd ételekkel). Ugyanakkor a szoptatás nemcsak táplálék, hanem vigasz is a gyereknek, a kapcsolattartás és a kommunikáció eszköze is.
Az a folyamat, melynek során lassanként kinövi szopási igényét, arra is jó, hogy megtanulja, vágyait nem mindig elégítik ki azonnal, és néha le is kell mondania róluk, illetve el kell halasztania egy későbbi időpontra vagy helyszínre. Ahogy nő és okosodik a gyerek, egyre több mindent fog fel a környező világból, egyre fogékonyabbá válik a vigasztalás, altatás, megnyugtatás más formáira is.
Vagyis teljesen alaptalan az az aggodalom, hogy a gyerek örökké akarna szopni. Ami fontos, hogy az őszinte határokat tudja legkönnyebben és leggyorsabban elfogadni a gyerek – amíg az anya valójában ellenzi az elválasztást, kicsi az esélye, hogy sikerüljön.
Muszáj kompromisszumot kötni párunkkal, aki méltán érzi magát feleslegesnek
Viszont az is alapelv, hogy a gyerek nem szoríthatja ki az anya intim közelségéből az apát, nem foglalhatja el a kapcsolatban a másik szülő helyét. Ezért sosem szoktam olyan hosszú távú altatási, alvási megoldást javasolni, amely az apa eltávolításával jár. Ő ilyen esetben teljes joggal érzi mellőzöttnek magát. És bár a gyerek testközelség iránti igényét is illik elismerni és figyelembe venni, de kétévesen már bizonyos kompromisszumok elfogadására is késznek kell lennie.
Vagyis nem a szoptatás abbahagyása a megoldás akkor, amikor erre még sem te, sem a kislányod nem álltok készen, hanem a párodnak kell visszaadni azt, amit elveszített. A szexnek például nem csak az ágy lehet a helyszíne. Bízzátok a kislányt időnként a nagyszülőkre, és használjátok ki az időt egymásra.
Érdemes volna személyes tanácsadást is igénybe vennetek a pároddal együtt, ahol aprólékosan végig lehet beszélni a gyakorlati részleteket, és megtalálni, mi az a kompromisszum, amely mindenki számára elfogadható.
Ezeket is olvasd el:
- Meddig szoptatsz? Magánügy!
- Miért nem természetes a szoptatás?
- Meddig szoptassunk?
- Még szoptatom az ikreket
Kapcsolódó cikkek
