Új mozgalom van kialakulóban, legalábbis egy angol honlap szellemisége elindult világ körüli útjára. Harriett felteszi a kérdést: vajon tényleg egy vagyont kell a boltokban hagynunk, hogy el tudjuk látni a gyerekeinket, vagy elég, ha csak a legszükségesebb dolgokat szerezzük be újonnan? A szerző szerint a statisztikák azt mutatják, hogy egy évben több mint kétmillió forintnak megfelelő összeget költenek a britek egyetlen gyerekükre, csecsemőruhára például százezer forintnyi összeget.
Low-budget baby
Vajon lehet-e úgy gyereket nevelni, hogy egy évig szinte egy fillért sem költesz rá?Persze arra, ami elengedhetetlen, muszáj pénzt kiadni. Ilyen a biztonsági gyermekülés. A mozgalom indítója az új cipőn még gondolkodik, az eldobható pelenkát viszont textilpelusra váltja. Amire nem szán pénzt egyáltalán, az az új ruha, a bútorok – ezeket lehet örökölni. A játékszerek, amelyek otthon is elkészíthetők.
A fizetős programok, hiszen vannak ingyenes játszóterek, és lehet játszani a barátokkal is. A fodrász, mert anya is tud hajat vágni. És persze azok az élelmiszerek, amelyek nélkül vígan megvan a gyerek. Semmi szükség bébiételre, szupermenes joghurtra vagy pici, rózsaszín flakonba csomagolt babapudingra – dupla áron. A kifejezetten gyerekeknek gyártott és csomagolt élelmiszerek piaca évente 23 százalékkal nő. Bukunk rá, pedig a gyerekünknek semmiféle előnye nem származik belőle. Ugyanígy nem árt neki, ha ruháit már más gyerek is hordta, ha ágya előzőleg egy másik gyereket szolgált. De az sem baj, ha egyáltalán nincs is ágya.
Harriett így összegzi a helyzetet: „A nagy kérdés, hogy fel tudunk-e nevelni egy kisgyereket a nagy cégek ármádiája nélkül. A mi anyánk meg tudta tenni. Az ő anyja is meg tudta tenni. És az anyák milliói a világ többi részén meg tudják tenni.”
A pszichológus is ezt ajánlja
Évekkel ezelőtt írt Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus a kisbaba valódi szükségleteiről. És arról, amit a szükségleteinek gondolunk.
„Ha körülnézünk az üzletek kínálatában, elolvassuk a mamáknak szóló hirdetéseket, megnézzük a reklámokat, akkor könnyen azt a képet kaphatjuk, hogy a babának minél drágább és igazán mindentudó szerkezetekre, rengeteg, pénzért kapható felszerelésre van szüksége.
Csodálatosan dekorált, színben harmonizáló gyerekszobára, baldachinos ágyra. Fölötte az elmaradhatatlan forgó-zenélő szerkentyű, amiből már létezik távirányítós kivitelű is, hogy addig se kelljen odamenni a baba ágyához, amíg azt felhúzzuk. Szuper, többfunkciós, több fokozatban dönthető, a legújabb divatszínekben készülő babakocsira. Formatervezett kiskádra, amiben már tartani sem kell a babát: helyettünk körülöleli a műanyag. Bébiőrre, ami helyettünk figyel, amikor kisbabánk a család életétől távol alszik a szobájában.
Csupa olyasmi, ami valójában a pénzről szól, olyasmi, amit a gyártónak megéri megvetetni a szülőkkel. Az erőszakos marketing könnyen elhiteti velünk, hogy nem is vagyunk jó szülők, ha nem szerezzük be mindezt, és mindezekből a legjobbat a gyerekünknek – nagyon mély érzéseinkre próbálnak hatni ezzel az üzenettel! Hiszen ki ne szeretne a lehető legjobb anyukája-apukája lenni a gyermekének? Ezért akár erőnkön felül is költünk a babafelszerelésre, mert félünk attól, hogy netán azon múlna a gyerekünk boldogsága, hogy nem kapott meg valamit.”
Érdemes átgondolni, mi az, amire valóban szüksége van a kicsinek, és ennek alapján vásárolni. Nem rossz ötlet a megmaradt pénzt összegyűjteni, és félretenni mondjuk külföldi nyelvtanulásra. Hiszen a nagy gyerek nevelése valóban költséges.
Ezek is érdekelhetnek:
Kapcsolódó cikkek
