Jó anya vagyok?
Anyatejes táplálásPersze, mindnyájan azok szeretnénk lenni. De nem egyforma nagyságú akadályokkal, nehézségekkel kell szembenéznünk, nem egyformák a gyerekeink, és mi, anyák sem. Más-más terheket, neveltetést, tapasztalatokat cipelünk magunkkal, más vágyaink vannak. Következésképp jó anyák sem lehetünk ugyanúgy, ha egyszer ennyire különbözünk. Nagyon jó anya lehet az is, aki nem szoptat, hiszen a szoptatás csupán egy tényező a gyerekeinkhez fűződő kapcsolatban. Másfelől attól, hogy valaki szoptat, még nem válik jó anyává. Mert jó anyának lenni sokkal többet jelent annál, hogy mennyi ideig és hányszor tettem mellre a gyereket.
Tényleg jobb, mint a tápszer?
Igen, tényleg jobb. Ez vitathatatlan tény, ám ahhoz semmi köze, hogy jó anya vagy-e akkor, ha nem szoptattál. A táplálás módjánál fontosabb kérdés ugyanis, hogyan fordulsz a gyereked felé. Hogy szeretettel, biztonságot sugárzóan, nyugodtan adod-e a szájába a cumisüveget, vagy lelkifurdalástól marcangolva, teljesítménykényszertől hajtva. Hogy válaszolsz-e neki, ha sír, ha nyugtalankodik, ha fél. Hogy ott vagy-e számára az ő kis világának sokáig egyetlen és bombabiztos középpontjaként.
A gyereked és közted létrejövő létfontosságú kötődést adott esetben segítheti a szoptatás, de akadályozhatja is, ha a szoptatáshoz csak kudarc, fájdalom, bizonytalanság és sírás tapad. Nem kell szoptatnod mindenáron! Tudnod kell, hol húzódnak a határaid, és ne próbáld a végtelenségig tágítani őket!
Szoptatni mindenki tud?
Mit tehetsz, ha nehézségeid adódnak?
- Kérj segítséget szoptatási szaktanácsadótól vagy a La Leche Liga tanácsadóitól! Ők nem hangoztatják, hogy szoptatni mindenki tud, és nem ítélnek el azért, ha feladod.
- Vedd fel a kapcsolatot hasonló cipőben járókkal, így láthatod, hogy nem vagy egyedül. Talán kapsz olyan tippet, ami továbbsegít.
- Menj el La Leche Liga baba-mama csoportba, és hallgasd meg mások történeteit. A lehető legjobb hely arra, hogy kibeszéld magadból a szomorúságodat, elkeseredésedet! A közhiedelemmel ellentétben nem ősanyák szektájáról van szó. Arról nem is beszélve, hogy ha szeretnél, akkor attól még lehetsz ősanya, hogy nem szoptattál, vagy nem tudod egykönnyen megoldani a problémádat.
Bár sokan hangoztatják ezt, különösen azoktól hallhatod gyakran, akik nem tudnak eleget a szoptatásról, vagy sikerült megoldaniuk saját szoptatási problémájukat, s ebből azt a következtetést vonták le, hogy akkor mindenki minden szoptatási gondon úrrá lehet, csak akarnia kell. Biztatónak szánt, ám a valóságban kártékonynak bizonyuló gondolat! MERT EZ ÍGY NEM IGAZ!Vannak olyan anatómiai, hormonális és lelki problémák, amelyek lehetetlenné teszik a szoptatást, léteznek jócskán olyan esetek, amikor a kizárólagos szoptatás nem jön össze (mert az édesanya, mondjuk, csak 200 milliliter tejet képes termelni), gyakran megesik, hogy a kezdeti nehézségek torkollnak egyre mélyebb válságba, aztán már a gyerek sem akar szopni tovább, meg a te tartalékaid is kimerültek.
És végül, bár erről nem szeretünk beszélni, ugyanúgy nem, ahogy a kívánságra végzett császármetszésről sem, olyan is van, amikor valaki nem akar szoptatni. Szíve joga, hogy
így döntsön, és saját magán kívül senkinek sem tartozik ezért elszámolással. A bababarát kórházak megújított szabályrendszerében például az áll, hogy megfelelő információk birtokában a szoptatás abbahagyása (vagy el sem kezdése) mellett döntő anyát éppúgy támogatni kell, mint a szoptatókat, és tájékoztatni kell a mesterséges táplálás módjáról.
Mélypont a szoptatás miatt
Öt hónapos kislányom egészséges, kiegyensúlyozott, gyönyörű. Az én lelkem mégis háborog. Lenőtt nyelvvel született a mi babánk. Rendületlenül próbálkoztunk a szopizással, de nagyon nem ment. Így csak keveset tudott szopni, a lefejt tejet pedig cumisüvegből kapta. Mire felvágták a nyelvféket öt hét elteltével, valószínűleg késő volt. Etettem, fejtem, sírtam, etettem, fejtem, sírtam, összefolytak a napok, sehogy nem volt jó. Aztán egyre kevésbé volt hajlandó szopni.
Solymosi Bernadett (30), Budapest
Kislánya: Fruzsina (5 hónapos)Iszonyú időszak volt mögöttem és állt előttem. Oltári mély gödör legalján éreztem magam. Sehogy nem tudtam elfogadni, hogy nem tudunk cicizni, sőt még anyatejet sem kap, hanem most már tápszert kell ennie az én drágámnak. Nem tudom feldolgozni a történteket. Gyötrődtem, szorongtam és bánkódom a mai napig.
Ami bánt
A helyzetemen nem sokat segít, hogy a babás-mamás újságokban rendületlenül az anyatejes táplálás és a szoptatás csodájáról írnak, hogy negatívumokat emlegetnek a tápszerekkel kapcsolatban, hogy a hátrányokat hosszan sorolják. Elhiszem, tudom, mindent értek, csak egyet nem. Azokkal miért nem foglalkozik soha senki, akik erejükön felül próbálkoznak, és mégsem sikerül? Úgy éreztem, semmi olyat nem tudok adni a babámnak, amit bárki más ne adhatna meg, úgy éreztem, megbuktam az élet egyik legfontosabb vizsgáján.
Elfogyott a tejem
35 hétre, 3200 grammal született a kisfiam. Úgy készültem, hogy mindenképpen szoptatni fogom megszületése után. Aztán nagyon sokszor mellre került, tanultuk együtt a szopizás csínját-bínját a csecsemősöktől. Az első nap még nem izgultam, hiszen még nem indult meg a tejem, a második nap sem, de aztán már kezdtem nyugtalankodni, mert teltek a napok, és nálam nyoma sem volt a tejbelövellésnek. Lemértem szopizás előtt és után, nulla volt az eredmény. Azt mondták, otthon próbálkozzam tovább, tegyem sokat mellre, és minden rendben lesz.
Kővári Orsolya (35), Budapest
Kisfia: Olivér (egyéves)Semmi sem volt rendben. A kisfiam besárgult, alig bírtuk felébreszteni. A gyerekorvos azt mondta, ne adjak tápszert, tegyem mellre óránként: megtettem, aludt, a tej nem indult be. Már majdnem egy hete voltunk otthon, már csak olyan 2600 gramm körül volt a súlya, én a kiborulás szélén álltam, amikor a férjem és a barátnőm együttes erővel meggyőzött arról, hogy semmi tragédia nem lesz abból, ha tápszert kap a baba, ennie kell, mert már ereje sincs szopizni. És ekkor elkezdtük a tápszert.
Próbáltam fejéssel stimulálni a mellem. Vettünk Szoptanítot, hogy abból egyen tápszert a kisbabánk, ne szokjon hozzá a cumisüveghez. Nekünk nem jött be. Kapott tápszert pohárból és kanállal, majd pár hét elteltével és az erő fogytával átálltunk a cumisüvegre. Szerencsére közben szopizott tovább. Ebben sokat segített a gyerekorvosom, a nőgyógyászom és Magdika, a csecsemősnővér, aki kétszer is eljött hozzánk segíteni.
A maximális eredmény napi 300 milliliter volt, ez a kisfiam napi adagjának negyven százalékát tette ki. Négy hónapos koráig volt hajlandó a mellemből enni, aztán már csak fejtem hat hónapos koráig. Úgy érzem, hogy a testem adta lehetőségekből kihoztam a maximumot, ezért nem lehetek szomorú, vagy nem lehetek dühös magamra.
Ami mégis bánt
Fájdalmat okozott sok helyen azt olvasni, hogy szoptatni mindenki tud. Az erősen eltúlzott szoptatási kampány még mindig felkavar. Mert rossz érzés azt hallgatnom, hogy nem adtuk meg a legjobbat a gyerekünknek.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
