A méh (uterus) a kisemedencében elhelyezkedő, fordított körte alakú szerv, melynek falát nagyrészt tömör simaizom alkotja. Egészséges esetben izmok és ínszalagok rögzítik szorosan a medencéhez, melyek azonban bizonyos okokból meggyengülhetnek, ennek hatására pedig a méh megsüllyedhet. Egyes kutatások szerint a középkorú nők közel fele küzd a problémával, sokan azonban nem fordulnak orvoshoz vele, és nem is tudnak az érintettségükről. A probléma pedig orvosolható, és nem csak műtéti úton!
A prolapszus okai és tünetei
Méhsüllyedés során a méh az anatómiai pozíciójából a hüvelybemenet irányába ereszkedik. Prolapsusról (Prolapsus uteri) akkor beszélhetünk, hogyha a szerv leér a hüvelykimenethez – mondta el Dr. Demjén László, az Oxygen Medical szülész-nőgyógyásza. A méhsüllyedés kialakulásában az alábbi tényezők játszanak szerepet:
- Életkor: A menopauza időszakában kevesebb női hormon termelődik, az ösztrogénszint csökkenésével pedig a méhsüllyedés esélye is megnő.
- Túlerőltetés: A nehéz fizikai munka a gátizomzat gyengülésével járhat.
- Szülés: Hüvelyi szülés során a gátizmok extrém terhelésnek vannak kitéve, főleg a kitolási időszak alatt. A méhsüllyedés előfordulása jóval gyakoribb azoknál az édesanyáknál, akik több gyermeket is a világra hoztak.
- Betegség: Bizonyos rendellenességek (krónikus székrekedéssel, vagy köhögéssel járó betegségek) hatására csökken a szövetek rugalmassága, ami elősegítheti a probléma kialakulását.
A prolapsus viszonylag kevés specifikus tünettel jelentkezik. A leggyakoribb a hüvelyben tapasztalt idegentest-érzet, a szexuális élet során jelentkező, kellemetlen fájdalom, illetve a gyakori vizelési inger és vizelet-inkontinencia. Jellemzően gyakoribbá válnak a betegeknél bizonyos hüvelyi fertőzések is. A beteg életkora, általános egészségi állapota, és a süllyedés mértéke is jelentősen befolyásolja a tünetek típusát és intenzitását is – magyarázta a szülész-nőgyógyász.
A prolapsus előfordulása és kezelése
A prolapsus jellemzően a középkorú, vagy idősebb nőket érinti a legnagyobb arányban, de általánosan elmondható, hogy majdnem minden legalább kettő, vagy annál több gyermeket szülő nőnél előfordulhat valamilyen formában. Súlyosságát számos tényező befolyásolja, így a kezelési módot is csak részletes kivizsgálást követően lehet pontosan meghatározni.
Prolapsus gyanúja esetén az orvos álló és fekvő helyzetben is megvizsgálja a beteget. Súlyosabb esetben nem elég a fizikai vizsgálat, hiszen a komolyabb méhsüllyedés miatt a húgyvezeték is elzáródhat. Ilyen esetben az orvos ultrahangos vizsgálatot végezhet el a páciens állapotának felméréséhez.
A prolapsus kezelése lehet műtéti, illetve konzervatív, azaz műtét nélküli. Előrehaladott állapotban sok orvos a műtéti megoldásokat javasolja, idősebb korban, és súlyosabb esetekben általában ezeket alkalmazzák. Mivel azonban az esetek jelentős részében nem érhető el tökéletes eredmény (a nemi együttlétek továbbra is fájdalmasak maradnak), illetve a panaszok a későbbiekben kiújulhatnak, ezért érdemes az alternatív megoldásokkal próbálkozni.
Az elsődleges gyógymód a hüvelytorna, ami elsősorban a kismedencében lévő izmok erősítésével enyhíthet a panaszokon. A Kegel-féle gyakorlat például segíthet erősíteni a gát izomzatát, ez a mozdulat rövid gyakorlást követően otthon, egyedül is elvégezhető.
Vannak bizonyos eszközök is, amelyek segíthetnek a méhet megtámasztani a medencén belül. A hüvelypesszáriumok alkalmasak lehetnek a kismedencei szervek helyretételére, illetve az állapot romlásának megakadályozására. A keménygumiból készült gyűrűpesszáriumokat (Mayer-gyűrű) az orvos helyezi fel a hüvelybe – ezt háromhavonta el kell távolítani, megtisztítani, és ismét visszahelyezni. Vannak olyan modern, szilikonból készült eszközök is, amelyeket a betegek maguk helyeznek fel minden nap. Éjszakára ezeket el kell távolítani, hogy a szövetek néhány óra alatt regenerálódni tudjanak.
A prolapsus megelőzése
Mivel a prolapsus kialakulásában szerepet játszik az elhízás is, az ideális testsúly megtartása fontos része lehet a megelőzésnek. Sok más betegséghez hasonlóan ez esetben is fontos az aktív életmód, a rendszeres testmozgás és az egészséges, rostban gazdag étkezés is. A szülés utáni torna segít erősíteni a kismedence izmait, de az azt követő hónapokban az anyukáknak érdemes tartózkodni a nagy súlyok emelésétől és a megerőltető mozgásformáktól.
Kapcsolódó cikkek
