A szeparációs szorongás teljesen normális jelenség
A szeparációs szorongás először kisbabád 8 hónapos kora környékén jelenik meg. Ha elhagyod a szobát, keserves sírásban tör ki a babád, de amint visszatérsz, a sírásnak nyoma sincs és újra vidámmá és kiegyensúlyozottá válik? Akkor bizony titeket is utolért a szeparációs szorongás első szakasza. Ez egy teljesen természetes fejlődési folyamat, minden kisbaba keresztül megy rajta.
A kisbabádban 6-8 hónapos korában tudatosul, hogy ő és te külön személyek vagytok, a kettőtökről gondolt egység megbomlik a fejében. S bár egyre jobban igényli az önállóságot, hogy egyedül fedezze fel az őt körülvevő világot, ugyanakkor a te közelségedre is vágyik, ez pedig szorongást válthat ki belőle.
A szülőktől való elszakadással járó félelmek kisgyermekkorban, sőt, óvodáskorban újra felszínre kerülnek. Mit tehetsz, hogy csökkentsd a félelmét? Ezek a tippek segíteni fognak, akár kisbabád, akár kisgyermeked vagy óvodáskorú gyermeked van.
Szeparációs szorongás babakorban
Általában 8 hónapos korban jelentkezik elsőként a szeparációs szorongás, a kisbabák ekkor ébrednek rá, hogy a szüleik különálló személyek. A kisbabád ekkor jön rá, hogy képes vagy bármikor eltűnni a szeme elől, és megijed, hogy nem lát többé. S bár mindig visszatérsz, ez a szorongás hetekig, sőt, hónapokig is benne élhet.
Így küzdj meg vele
Kezdd el időben
Ha tudod, hogy majd külön kell lennetek időnként, akkor kezdd el időben hozzászoktatni a helyzethez – amikor 6 hónapos, szoktasd hozzá, hogy néha apa vagy a rokonok (nagymama, keresztszülő stb.) vigyáz rá. Legyen távol tőled néhány percre vagy órára, hogy szokja, attól, hogy néha nem vagy vele, még nem hagyod el őt. Ha ezt idejében megtanulja, könnyebben vészeli át a szeparációs szorongás időszakát.
Rövid legyen a búcsú
Ha el kell menned valami miatt, gyorsan köszönj el egy puszival, és mondd, hogy hamarosan találkoztok. Minél tovább húzod a búcsúzkodást, annál jobban tudatosítod benne, hogy most el fogtok szakadni egymástól.
A testbeszéded tükrözze a szavaidat
A gyermeked megérzi, ha nem vagy biztos a dolgodban. Ezért amikor elköszönsz, vegyél erőt magadon és mosolyogj, akkor is, ha nagyon nehezedre esik.
Ne osonj ki
Soha ne akkor menj el otthonról, amikor a gyermeked épp másra figyel. Talán azt hiszed, ezzel megvéded őt az összeomlástól, de ha kiosonsz, csak elveszíted a bizalmát. Inkább beszéld meg a rokonoddal vagy a bébiszitterrel, akire bíztad, hogy miután elköszöntél a kisbabádtól és elhagytad a házat, gyorsan terelje el a figyelmét egy érdekes játékkal.
Szeparációs szorongás kisgyerekkorban
Vannak olyan gyerekek, akiknek a szeparációs szorongás első szakasza a legnehezebb. Sokaknál azonban kisgyerekkorban, 1-2 éves kor között éri el tetőpontját a szeparációs szorongás. Ebben az életkorban a gyerekek érzelmei nagyon erőteljesek, sírnak, visítanak és megjelenik a rettegett hisztizés is. Bár tudja a kisgyermeked, hogy ha elmész, vissza is jössz, de ez nem tetszik neki, mert jobban szereti, ha állandóan a közelében vagy.
Így küzdj meg vele
Alakítsatok ki egy elköszönős rituálét
Mindig, amikor elbúcsúztok egymástól a kisgyermekeddel, adj neki két puszit és egy pacsit például. És ezt minden alkalommal tartsátok be, ez az állandó rituálé biztonságot nyújt majd számára.
Adj neki egy apró feladatot
Amikor elmész otthonról, mondd a kisgyermekednek, hogy az ő feladata lesz, hogy bezárja az ajtót mögötted. A gyerekek szeretnek segíteni és irányítani.
Mondd el neki, hogy mikor jössz vissza
De persze ne azt mondd, hogy 3-kor találkozunk, mert azt nem érti, hanem azt, hogy uzsonna után találkozunk. És uzsonna után legyél is ott mindig.
Emlékeztesd arra, hogy mindig visszatérsz
Valahányszor elmész otthonról vagy ott hagyod a kicsit a bölcsiben, mondd el neki azt is, hogy hamarosan visszamész érte.
Szeparációs szorongás óvodáskorban
Ebben a korban már azt hinnénk, a gyerekek nem félnek, függetlenek és magabiztosak és tudják, hogy az édesanyjukra bármikor számíthatnak. Egy új intézmény azonban új félelmeket vált ki belőlük. Hirtelen egy új helyen találják magukat, bizonytalanná válnak, nem tudják, kihez fordulhatnak baj esetén. Természetes, hogy ilyenkor ismét édesanyjuk megnyugtató közelségére vágynak. Jó hír, hogy 1-2 héten belül meg szokott szűnni ez a későn jelentkező szeparációs szorongás.
Így küzdj meg vele
Mondd el neki, hogy természetes, ha aggódik
Ne mondd neki, hogy “legyél nagyfiú!”. Inkább legyél megértő, öleld meg és mondd el neki, hogy teljesen normális, ha most ideges egy kicsit. Emlékeztesd egy olyan alkalomra, amikor sikeresen küzdötte le a félelmét, például amikor először mentetek be a medencébe úszni és ő félt, de aztán ügyesen úszni kezdett és remekül szórakozott a vízben.
Tölts vele extra minőségi időt
Kisbabád születik, akire a 2 és fél évesed haragszik, mert sok időt töltesz vele és úgy érzi, ő háttérbe szorul? Szánj rá egy kis extra időt, engedd neki, hogy amikor smoothie-t készítetek, akkor ő dobhassa be a gyümölcsöt a gépbe, ő önthesse a tejet a gyümölcsre és ő nyomhassa meg a gép gombját is. Az ilyen apróságoktól magabiztosnak érzi majd magát és tudni fogja, hogy szereted és figyelsz rá.
Legyen esti rutinotok
Az esti rutin mindig nagyon hasznos, de azokban az időkben, amikor a gyereked szeparációs szorongással küzd, még fontosabb, hiszen ez biztonságot ad neki.
Ne válaszd a könnyebbik utat
A szeparációs szorongással küzdő óvodásokra jellemző, hogy “visszafejlődnek”, például kérhetik a rég elfelejtett cumijukat, vagy kevésbé lesznek önállóak. Ez teljesen természetes. De nem feltétlenül jó, ha engedsz neki. Ha most visszaadod neki például a cumit, sokkal nehezebb lesz elvenned tőle újra. Inkább maradj a már kialakított szertartásnál és ölelgesd és puszilgasd meg őt többször. Ha nem változtatsz az esti rutinon a nehéz időkben, akkor azzal azt közvetíted felé, hogy nem is történik semmi baj.
Kapcsolódó cikkek szeparációs szorongás témában:
- Tippek szeparációs szorongás idejére
- Szeparációs szorongás: miért ilyen anyás?
- Elszakadás – Te el tudod engedni a gyermekedet?
Kapcsolódó cikkek
