Szoptatás: a helyes mellrehelyezés
Hogyan kezdjünk hozzá?
Az alábbiakban a helyes mellre helyezést mutatjuk be, a La Leche Liga cikke nyomán. A helyes mellre helyezés leírása és bemutatása sokkal bonyolultabb, mint ahogy az a gyakorlatban történik, egy csecsemőt megszoptatni jóval egyszerűbb a valóságban, így a bonyolultnak tűnő bemutatás senkit ne ijesszen el, főleg ne tántorítson el a szoptatástól.Ugyanakkor a helyes technika nagyon fontos, részben azért mert a csecsemő csak így jut elegendő tejhez, így termelődik megfelelő mennyiségű anyatej. Másfelől a helyesen alkalmazott szoptatási technika és testhelyzetek megelőznek számos későbbi problémát, úgy mint kisebesedett mellbimbó, fájdalmas szoptatás, amelyek sokszor a szoptatás abbahagyását, a nem megfelelő mennyiségű tej termelődését jelenthetik.Egy idő után, amikor már az anya és a baba is gyakorlottá válik, a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb folyamatává válik a szoptatás.
1.Kényelmes testhelyzet az anyának
A legegyszerűbb ha kényelmesen ülünk: ágyon, hintaszékben, karosszékben, hátunkat párnával megtámasztva. Szükség lehet arra is, hogy a könyökünk alá illetve a baba alá is párnát tegyünk. Érezni fogjuk, hogy hogyan kényelmes számunkra. Próbáljunk meg lazának maradni, ne feszüljenek az izmok.
2. Kényelmes testhelyzet a babának
A csecsemő az oldalán feküdjön (a karunkban) úgy, hogy egész teste szemben legyen az anya testével. A feje az anya könyökhajlatába kerüljön. A hátát az anya meg tudja támasztani az alkarjával, kezével a baba fenekét és felső combját tartja. A baba füle, válla és csípője egy vonalban legyenek. Nagyon fontos, hogy a baba egész teste szemben legyen az anyáéval, ne csak a fejét fordítsa a mell irányába!A csecsemőt mellmagasságban kell tartani (ehhez szükséges a párna, de persze nem mindenkinek). Sem a csecsemő ne nyújtózkodjon a mellért, sem az anya ne hajoljon előre. Úgy kell kivitelezni ezt a testtartást, hogy mindenkinek egyformán kényelmes és laza legyen.
3. Kínáljuk a mellet a csecsemőnek
A szabad kezével fogja meg a mellét úgy, hogy felül elhelyezett hüvelykujjával és alulra helyezett többi ujjával fogja közre azt. A hüvelyk- és a mutatóujja “C” betűt formáljon. Győződjön meg arról, hogy az ujjai a bimbóudvar (barna terület) mögött vannak-e.
4. Bátorítsuk a babát
Érintsük meg a csecsemő száját az emlőbimbóval. Ha a csecsemő feje ellenkező irányba fordul, gyengéden nyomjuk meg az arcát a hozzánk közelebb eső oldalon. A kereső reflex segíteni fog abban, hogy a baba felénk forduljon.Amikor ez megtörténik akkor ha a csecsemő nagyra tátotta a száját, helyezzük be az mellbimbót a szájába, és emeljük őt magunkhoz. Fontos, hogy a csecsemőt húzzuk magunkhoz és ne fordítva, ne az anya mozduljon a baba irányába.Megtörténhet, hogy ezt többször is meg kell kísérelni, a baba esetleg nyűgös lesz. Kétségbeesésre semmi ok, eltart egy ideig, amíg mindenki belejön a helyes mellre tételbe. Legyünk türelmesek a babával és önmagunkkal is.
5. Mitől lesz hatékony a szopás?
Nagyon lényeges, hogy a bimbóval együtt a bimbóudvar nagy részét is a szájába kell vennie a babának ahhoz, hogy eredményesen és jól szopjon. Ugyanis a bimbóudvar alatt található tejöblöknek össze kell nyomódniuk ahhoz, hogy a tej kiáramoljon belőlük.A baba olyan közel legyen az anyához, hogy az orra hegye érintse a mellét. Ebben a helyzetben még jól tud lélegezni. Ha azonban a melle elfedi az orrnyílásokat inkább próbáljuk meg megemelni a mellet vagy a csecsemő testét húzzuk közelebb, de semmiképpen se nyomjuk le a melle felső részét.
6. Érzékeny vagy fájdalmas mellbimbó
Ha a csecsemő helyesen van a mellen és helyesen szopik, akkor az anya nem érezhet semmilyen fájdalmas nyomást a mellbimbón. Ha a csecsemő nem megfelelően szopik, vagy az anya fájdalmat érez a szoptatáskor, akkor abba kell hagyni a szoptatást és újrakezdeni.A szoptatás megszakítása egyébként úgy lehetséges, hogy az ujjunkat a csecsemő szájának egyik sarkába helyezzük, ezután vagy picit megnyomjuk a mellet vagy gyengéden elhúzza a baba arcát. Azt viszont semmiképpen ne hagyjuk, hogy a baba folytassa a helytelen szopizást, mert ezzel csak a mellbimbó sérülhet, arról nem is beszélve, hogy a rossz technikát később nehezebb lesz korrigálni.Ha a mellbimbó fáj, akkor a következőket érdemes átgondolni:
- elég nagyra nyitja-e a száját a baba ahhoz, hogy a mellbimbó elég mélyre kerüljön a szájában
- ha a csecsemő állandóan erősen “harap” a mellre, amikor szopni kezd, akkor kicsit nyomjuk össze az arcát, húzzuk le az alsó állkapcsát, miközben érthető, határozott hangon azt mondjuk, hogy “nyisd ki”
- ha továbbra is fáj a mellbimbó illetve a szoptatás, akkor kell meggyőződni, hogy a baba nyelve a bimbó alatt van-e, amikor szopizik
7. Az eredményes szopás
Sok csecsemő a születésétől tudja, hogyan kell szopni. Másoknak néhány napos tanulásra, türelemre, biztatásra és a fent leírtak segítségre van szükségük. Ha már egyszer a csecsemő megfelelően szopik, élvezet nézni. Mivel erősen szopik, az arcizmai olyan keményen dolgoznak, hogy még a fülei is mozognak – olvashatjuk az La Leche Liga cikkében. Látni lehet a szájkapocs izmainak mozgását és hallani a nyelését. Amikor a kezdeti éhsége megszűnik, ellazul és szopása gyengébb lesz, kevesebbet nyel, mivel élvezi az anyamell közelségét és vigaszát.
Más szoptatási testhelyzetek
Az mindig jó dolog, ha nem csak egyféle testhelyzetben tudunk/szeretünk szoptatni. Ha különböző szögekben is szoptatunk, akkor a nyomás a mellbimbó különböző területeire esik, így megelőzzük a mellbimbó érzékenységét.
Szoptatás fekvő helyzetben
Főleg a szoptatás kezdetéi időszakában szokták szeretni az anyák a fekve szoptatást. Párnákra itt is szükség lehet.Feküdjünk az oldalunkra a baba legyen velünk szemben az oldalára fordítva úgy, hogy a szája mellmagasságban, a feje a könyökhajlatban legyen. A hüvelykujjunk a mell felett, a többi alatta legyen, az emlőbimbótól kicsit távolabb. Amikor a baba nagyra nyitja a száját, akkor gyorsan irányítsuk a mellet a szájába, és emeljük szorosan magunkhoz.Miután a csecsemő megkezdi a szopást, megtámaszthatjuk a hátát egy párnával. Sok anyának úgy a legkényelmesebb, ha a karját behajlítja, a párna alá csúsztatja, és a fejét megtámasztja. Vannak, akik a térdük közé is párnát tesznek.Amikor egyik oldalról a másikra helyezzük a csecsemőt, ültessük fel és finoman ütögessük meg a hátát, hátha “büfizik”, majd fektessük a mellkasunkra és dőljünk hátra. Feküdjünk a másik oldalunkra, és tegyük a csecsemőt a másik mellre. Ez különösen annak az anyának jó, aki császármetszéssel szült – tanácsolja az lll.hu
A hónalj alatti tartás
A hónalj alatti vagy a “tenyérben” tartáshoz is nagy valószínűséggel párnákra lesz szükségünk. A babát a hónalj alá helyezzük úgy, hogy a lába a karunk alatt, feje pedig a kezünkben pihenjen. A párnák segítségével emeljük a csecsemőt mellmagasságba.Ez a helyzet főként azoknak a csecsemőknek hasznos, akik nehezen kapják be a mellre. Ebben a helyzetben az anya jól láthatja mi történik, és jól szopik-e a baba.Ha szoptatásról beszélünk érdemes néhány szót ejteni a tejleadó reflexről is. Sok anya bizsergő érzést tapasztal, miután a baba erőteljesen pár percig szopik, ezt nevezzük tejleadó vagy tejkilövellési reflexnek. Ez akár többször is előfordulhat a szoptatás alatt, ilyenkor történik meg az, hogy a másik mellből csöpögni kezd a tej. De az is előfordulhat, hogy az anya egyáltalán nem érzi a tejleadó reflexet. Ha így is van, akkor is könnyen felismerhető, mert a baba szopási technikája és nyelése megváltozik. Néha még a szoptatás előtt, a baba sírása is beindíthatja a tejleadó reflexet.Kapcsolódó cikkeink szoptatás témában:
- Ennyi babát szoptatnak Magyarországon
- 14 szoptatási jó tanács
- A tizedik lépés a sikeres szoptatás felé vezető úton
Forrás: La Leche Liga Magyarország
Kapcsolódó cikkek
