Nemrég hatalmas vihart kavart egy ausztrál szakértő nyilatkozata, aki szerint már kisbabakorban el kell kezdeni arra nevelni a gyerekeket, hogy csak akkor engedjék, hogy bárki a testükhöz nyúljon, ha abba ők is beleegyeznek. Deanne Carson úgy gondolja, hogy már a babákat is meg kell kérdezni arról, hogy “engedélyezik-e” a pelenkacserét. “Nyilván egy kisbaba nem fog válaszolni, hogy persze, anyu, örülnék neki, ha kicserélnéd a pelusomat, de ha hagyunk a kicsinek némi időt, figyelünk a testbeszédére, fenntartjuk a szemkontaktust, akkor már rendkívül korán megtanulják, hogy az ő válaszuk is fontos” – nyilatkozta egy televíziós műsorban.
Carson kritikusai szerint az eljárás abszurd, sőt kifejezetten bántó lehet, hiszen azt sugallja, hogy a beleegyezés nélküli pelenkacsere a szexuális erőszakkal egyenértékű.
Katie Russell, egy szexuális erőszak elleni szervezet szóvivője szerint azonban Carson üzenetét félreértették, és igenis nagyon fontos, hogy egy családban már a lehető legkorábban megteremtsék a “beleegyezés kultúráját”. “A szülőknek, gondozóknak is meg kell szokniuk, hogy nem vehetik természetesnek a gyerek beleegyezését, és meg kell tanítaniuk a kicsiknek, hogy nekik is van beleszólásuk abba, hogy mi történik a testükkel. Sajnos, rengeteg a visszaélés, a gyerekek szexuális bántalmazása, és nehéz megérteni, hogy egy ilyen egyszerű, tisztelettel teli módszer, mint amit Carson javasolt, miért lesz nevetség tárgya.”
Nevelési szakértők is egyetértenek azzal, hogy már az egészen kicsiket is lehet tanítani arra, hogy mit jelent a beleegyezés: így ugyanis megérthetik, hogy az emberek nem tehetnek meg velük bármit.
“Még az egészen kicsi babákat is kezelhetjük partnerként, fenntartva a szemkontaktust, bevonva őket is a tevékenységekbe, ahelyett, hogy szinte tárgyként kezeljük őket” – mondja Jasmin Terrany pszichoterapeuta. “Lehet, hogy nem egyértelműen a testtudatot erősítjük ezzel, de idővel a tisztelettel teli, a gyereket egyenrangú félként kezelő hozzáállás meghozza a gyümölcsét.”
“Rendkívül fontos, hogy a gyerek úgy érezze, aktív résztvevője, nem pedig elszenvedője az eseményeknek. Ha tudja, hogy van beleszólása abba, hogy mi történik vele, sokkal hatékonyabban tud majd kiállni magáért, képes lesz önállóan gondolkodni, és az is egyértelműbb lesz a számára, hogy igenis szükség van az ő beleegyezésére is” – teszi hozzá Jeanette Raymond pszichológus. “Az idősebb gyerekekkel például beszélgethetünk az orvosi vizsgálatokról, és azt is megkérdezhetjük tőlük, aggasztja-e őket valami.”
(via)
Ezt is érdemes elolvasni:
- Védd meg a gyereked a molesztálástól!
- 8 lépés, amivel megelőzhetitek a bajt
- Ezeket ne mondd a lányodnak!
Kapcsolódó cikkek
