– Mennyi idős?
– Fiú vagy lány?
– Hogy hívják?
– Alszik éjszaka?
– Hasfájós?
– Tud már állni/járni/beszélni?
Körülbelül ezek azok a kérdések, amiket a legtöbbet hallunk friss anyaként – távolabbi ismerősöktől, kollégáktól, járókelőktől, a sarki fűszerestől, bárkitől. A “babásoknak” mindenki tehet fel kérdéseket, úgy látszik, ez természetes. Hiszen egy baba “olyan aranyos”, mindenki biztosra veszi, hogy beszélgetni, mesélni szeretnénk róla. Hogyne, csak nem mindig, nem mindenhol és nem mindenkinek. Ez is egy témakör, amiről gyakran születnek cikkek “X idegesítő kérdés” felütéssel.
Ahogyan ugyanazokat az unásig ismert, olykor már utált kérdéseket kapják a lombikozók, az örökbefogadók, a kutyások, az első osztályos gyerekek, az érettségire készülők, az esküvő előtt állók, az esküvő után állók, az autista gyerekek szülei…, és még lehetne folytatni a sort.
A legtöbben türelmesen válaszolgatnak ezredszerre is ugyanarra, miközben fejben megírják a maguk “X idegesítő kérdés” vagy “X dolog, amit soha ne kérdezz meg egy …-től” cikküket.
De válaszolnak, mert udvariasak. Mert konfliktuskerülők. Mert úgy gyorsabban szabadulnak.
Én most azt javaslom, gondoljuk újra: biztos megérdemlik az indulatunkat ezek a kétségkívül idegesítő, ám vélhetően jó szándékú idegenek? Én azt mondom: legyünk türelmesek! Gondoljuk csak el: mi mit tudnánk kérdezni egy babakocsit toló nőtől? Nyilván ezer dolgot, de mit fogunk végül kérdezni? Pontosan ugyanazokat, amiket tőlünk kérdeznek. Egyrészt mert ha nulláról indul az ember, akkor nyilván az alapinfókkal kezd, másrészt mert ezek a “semlegesnek” ható kérdések, amivel nem vájkálunk túlzottan, harmadrészt, mert valójában nem is igazán információéhségünket szeretnénk ilyenkor csillapítani, valójában csak kedvesek, udvariasak vagyunk, illetve… hát igen, lássuk be, sokunkat elönt a gyengédség, ha babát látunk, és ezt próbáljuk a magunk suta módján közvetíteni.
Persze, aki ismeri a helyzetünket, az nem fog az agyunkra menni a szokásos sablonszövegekkel, de akitől épp távol áll ez a dolog, azt nem hibáztathatjuk azért, mert nem jut eszébe valami kreatívabb.
- Kapcsolódó: A tíz legfárasztóbb beszólás
Végül is mi mit kérdeznénk egy fókaidomártól, egy eutanáziára készülőtől vagy egy frissen elválttól? Ha még nem voltunk olyan helyzetben, amiben ő, akkor valószínűleg sablonos blődségeket, amiket ő már nagyon un, nekünk viszont újdonság. Persze, nekünk valószínűleg ő az első fókaidomár (eutanáziára készülő, satöbbi) az életünkben, és eszünkbe sem jut, hogy neki viszont mi vagyunk a századik érdeklődő, hiszen az ő helyezte a különleges jelenleg.
Szerintem legyünk megengedőbbek szegény kíváncsiakkal. Vegyük úgy, hogy csak barátkozni akarnak. Vegyük bóknak, legyünk büszkék a gyerekünkre! Talán volt idő, amikor elképzeltük, milyen boldogok lennénk, ha babakocsit tologathatnánk, és lenne kiről mesélnünk. És ki tudja, talán egyszer mi hallunk tőlük valami érdekeset, ha fordul a kocka.
Kapcsolódó cikkek
