A mindennapos otthoni teendők közül leginkább a főzés az, ami különös odafigyelést igényel – hiszen míg a kosz előzékenyen és önállóan újratermelődik, addig a meleg étel elővarázsolásához tervezés, bevásárlás és jó adag kreativitás is szükséges. Legalábbis abban az esetben, ha nem különféle E-számokkal, hanem emberi fogyasztásra alkalmas ételekkel kívánjuk etetni a családot.
1. Nélkülözhetetlen listák
Évekkel ezelőtt, amikor egy kis kétszemélyes, de extra hatékony vezetésre szoruló háztartás gazdája lettem, írtam egy listát azokról az ételekről, amelyeket a párommal mindketten szeretünk (vagy legalábbis megeszünk). Ez a sokszorosan korrigált és bővített lajstrom a mai napig vezérlő csillagom: hathatós segítség a heti menü megtervezésekor. Ha ez utóbbi összeállítását sikerül a heti rutin szerves részévé tenned, rengeteg fáradságot, energiát és pénzt spórolhatsz meg. A menü megszerkesztését érdemes a hét egy fix napjára beütemezni, majd – a hozzávalók és az otthoni erőforrások összevetését követően − következhet a (minimum) két bevásárlólista megírása: egy a boltba, egy pedig a piacra. Nálunk ezek a cetlik a konyhai parafatáblára kerülnek − közvetlenül a patika- és a drogérialisták mellé −, és ott gyarapodnak egészen a bevásárlásig.
Ha olyan szerencsés vagy, mint én, akinek a férje két egymást követő napon is hajlandó megenni ugyanazt az ebédet (a kislányunk meg már eleve ehhez szokott hozzá), elég hetente háromszor-négyszer odaállnod a tűzhely mellé. Ezt a számot tovább csökkentheted, ha minden fagyasztható kajából eleve dupla adagot főzöl, és kihűlés után a felét feliratozva lefagyasztod. A feliratozáshoz a legjobb megoldás a lakásfelújítás során megmaradt (vagy festékboltban vehető) maszkolószalag és az alkoholos filc kombinációja. Az árazócímke ugyanis fagypont alatt leesik, a felvagdosott füzetvignetta pedig gusztustalan, ragadós foltokat hagy. Hogy a feliratozást még véletlenül se blicceld el, tartsd a maszkolószalagot és az alkoholos filcet egymás mellett a konyhafiókban vagy más, könnyen elérhető helyen. Ha pedig most azt gondolod, hogy te úgysem fogod elfelejteni, mit rejt a néhány perce a fagyasztóba tett zöld tetős dobozka, csak várd ki a pillanatot, amikor négy hónap múlva szitkozódva csapod a konyhapultra, miután a vaníliás túrókrémet aprított fokhagymával hintetted meg reszelt citromhéj helyett.
A mélyhűtőbe tett étel mennyiségét (például egy családi adag), típusát (mint nyers, kiklopfolt) és nevét (mondjuk csirkehússzelet) a maszkolószalagon kívül azonnal jegyezd fel a hűtőre mágnesezett papírra. Ez értelemszerűen fordítva is igaz: ha valamit kiveszel a mélyhűtőből, rögvest húzd ki a listáról. Ez már tényleg felesleges mintaháziasszonykodásnak tűnhet, amikor viszont épp a heti menüt állítod össze, vagy − egy határidős munka finisében − éjjel 11-kor jut eszedbe, hogy a családnak azért holnap is kéne enni adni, sokkal egyszerűbb gyorsan átfutni a fagyasztó „tartalomjegyzékét”, mint sűrű fohászkodások közepette valami ebédnek alkalmas kaja után turkálni a jeges csomagok között.
2. Betárazás
A fohászkodás persze csak akkor találhat meghallgatásra, ha időnként – mondjuk havonta – rászánsz némi pluszidőt, és konyhakészen előkészített vagy egyenesen készre sütött-főzött ételekkel tankolod fel a mélyhűtőt. Lehet, hogy ez havi egy hétvégéd egyik napját elviszi majd, de az eredmény nagyon látványos és szívderítő, hétköznap pedig fantasztikusan pihentető lesz. Ilyen alkalmakkor én elsőként tanyasi(nak mondott…) csirkemellfilét tárazok be, részint szeletelve (serpenyőben sütéshez), részint kockázva (ragulevesnek), részint fűszeres olívaolajba és/vagy fűszeres joghurtba pácolva (hogy kiolvasztás után már mehessen is egyenesen a serpenyőbe némi fehérbor társaságában), részint készre sütve. Ugyancsak kész állapotban fagyasztok le sült afrikai harcsafilét is: ritka hálás az elkészítése, mert alig kell tisztítani, és pillanatok alatt átsül, ráadásul finom is. Mivel a levesek (a nagy folyadékmennyiség miatt) sok helyet foglalnának a mélyhűtőben, sűrítményként szoktam őket előkészíteni: a zöldség-, gomba- és krémleveseket a vízzel való felengedés előtti állapotukban dobozolom be. Szívesen fagyasztok le továbbá egy jó kiló reszelt vagy szeletelt almát is, mellé pedig egy adag (nyers) pitetésztát, nem beszélve a készre sütött, zabpehelyliszttel készült amerikai palacsintáról, ami a kislányunk egyik kedvenc reggelije.
Mindemellett úgy kéthavonta (általában a „Zöld hétfő” mozgalom akcióját kihasználva) biorépát, bio-petrezselyemgyökeret, biocitromot, bio-petrezselyemzöldet, biovirslit és biokolbászt rendelek. A gyökérféléket tisztítva és felkarikázva bezacskózom, a petrezselyemzöldet ledarálva, kis vízzel elkeverve jégkocka tartóba tömködöm (aztán elég lesz egy-két kockát hanyagul a kész, még forró levesbe dobnom, hogy a látvány és az íz is friss és ínycsiklandó legyen). A citromhéjat lereszelve, kis adagokban fóliába csomagolom, a megkopasztott citromokat pedig felkarikázva fólia közé rétegezem (teába, ivóvízbe tökéletes). A virslit – az összeragadást elkerülendő − egyenként fóliába tekerem, a kolbászt pedig felkockázva dobozolom be (remekül használható melegszendvicshez, paprikás vagy rakott krumplihoz) – aztán jöhet a feliratozás, és mennek ők is a mélyhűtőbe.
Lelkes híve vagyok a maradékok kreatív újrahasznosításának is. Ha például piskótát vagy hasonló típusú süteményt sütök, a levágott széleket (felkockázva) mindig lefagyasztom: nagyon hamar kiolvad, és pudinggal, gyümölccsel rétegezve, tejszínhabbal felcifrázva finom és gyors desszertet lehet belőle készíteni. De lefagyasztom a maradék főtt rizst vagy főtt tésztát is – előbbi, ha kiengedve nem is olyan finom, mint frissen, levesbetétnek vagy rakott ételekhez még teljesen megfelel (különösen a barna rizs). Ha a sütemény tetejét tojással kell megkennem, a frissen felütött és felvert tojás felét mindig kis dobozba töltöm, és ugyancsak lefagyasztom, mivel a kenegetéshez szinte sosem kell egy egész – minek kornyadozzon a maradék a hűtőben, hogy aztán három nap múltán szalmonella gyanújába keverjem, és kidobjam? A megmaradt nyers tojásfehérje ugyancsak kitűnően bírja a fagyasztást, jó lesz habnak például mákos guba vagy sült alma tetejére.
3. Tartós tartalékok
Fagyasztani, illetve tartalékolni persze nemcsak kész kajákat érdemes, hanem afféle jolly jokereket is. A száraztésztákon és a zacskós rizsen kívül nálam ebbe a kategóriába tartozik:
– a kuszkusz (a világ leggyorsabban elkészíthető körete és levesbetétje: nem kell főzni, csak leforrázni és befedni)
– a dobozos paradicsomlé
– a szeletelt konzervgomba
– a tonhalkonzerv
– a vörösbab- és kukoricakonzerv
– a dobozos főzőtejszín
– minél többféle mirelit zöldség (keverékek is)
– a fagyasztott hagymakocka
– a fűszerekkel megpárolt és negyedkilós csomagokban lefagyasztott darált baromfihús
– a lefagyasztott tömbsajt-cikk
– a mirelit leveles tészta
– a (jó minőségű) mirelit halrúd
– némi tartós tej
Ezekből gyorsan készíthető például gombaszószos vagy tonhalas-sajtos tészta, zöldségleves vagy paradicsomleves (rizzsel vagy kuszkusszal dúsítva), hússal és rizzsel lerakott, besamelmártással leöntött és reszelt sajttal megszórt zöldség, hússal-gombával megtöltött levelestészta-táskák kukoricasalátával, sült halrúd rizzsel és párolt zöldséggel.
Két kakukktojást hagytam a lista végére. Ugyan a kislányunk már kinőtt a bébiételes korból, néhány üveges babafőzeléket azért mindig tartok itthon. Időnként előfordul ugyanis, hogy csak két adag marad meg az előző napi ebédből, s ilyenkor ezt a felnőttek eszik, a gyereknek pedig gyorsan megmelegítek egy termetes üvegnyi bébiételt (amit szükség esetén felturbózok kis rizzsel, főtt tésztával, sült hússal).
A bébiételen kívül legyen kéznél a konyhában egy megbízhatóan működő időzítő óra is! Ha „amíg megszoptatom, megfő” felkiáltással raktál már fel 15 perces zacskós rizst, hogy a szoptatás utáni pelenkacsere utáni bukás feltörlése utáni átöltöztetés utáni fejésen átesve, mintegy 70 perc múltán a lábosba olvadt, bűzlő műanyag zacskó fogadjon a konyhában, akkor nem kell magyaráznom, milyen hasznos ez a kis szerkezet.
4. Mikor főzzünk?
Ennyi előkészület után már csak az a kérdés, hogy mikor főzzük meg a másnapi (harmadnapi) ebédet. Erre nézve nyilván nem adható általános tanács, hiszen ez nagyban függ a család időbeosztásától. Ami nekem a legjobban bevált, az a vacsora közbeni főzés, már amennyiben olyan ételt készítek, amit csak odarakok, és egy darabig elvan. A befejezés (rántás, lepirítás, tésztaszósz elkészítése) vagy vacsora utánra marad − amíg a férjem a kicsit fürdeti −, vagy a másnap reggeli teendők közé ékelődik. A vacsora közbeni főzéshez persze olyan pici konyha kell, hogy az ember lánya a „csak megkavarom és jövök” felkiáltás után se távolodjon hallótávolságon kívülre szeretteitől − különben lőttek a normális, odafigyelős beszélgetés lehetőségének. És ez is van olyan fontos, mint a meleg ebéd…
Ezek is érdekelhetnek:
Kapcsolódó cikkek
