Mint azt ma már Magyarországon nemcsak egyre többen tudják, de tapasztalják is, mozaikcsalád az, amikor két felnőtt ember úgy lép tartós párkapcsolatba, hogy legalább az egyikőjük legalább egy gyermeket hoz a kapcsolatba. Persze ez csak az „alapeset”, ennél jóval összetettebb családmodellek is léteznek, ahol olykor igazi kihívás boldogulni mind a felnőttek, mind a gyerekek számára.
Illusztráció: Getty
„A legfontosabb, hogy az egónkat háttérbe szorítsuk”
A háromgyermekes édesanya – nevezzük Áginak – néhány éve vált el férjétől. A kapcsolatukból egy lány és két fiú született. Legidősebb gyermekük tizenkét éves, a legfiatalabb pedig hat. A gyerekek egy hetet Áginál, egy hetet pedig az édesapjuknál töltenek. Pénteken délután van a váltás, így mindketten rendelkeznek havi két szabad hétvégével. Áginak azóta új partnere van, aki szintén hozott két gyermeket a családba. Mint Ági meséli, fokozatosan engedte be párját a gyerekei életébe: „Először csak tudtak róla, aztán beszéltek telefonon. Később találkoztak, programoztunk, pozitív élményeket gyűjtöttünk együtt öten, de a nap végén a párom hazament. Idővel nálunk aludt akkor is, amikor itt voltak a gyerekek. Körülbelül egy év után költözött hozzánk.”
Ági szerint nagyon fontos az ilyen helyzetekben, hogy senki ne akarjon felvenni olyan szerepet, ami nem az övé, ahogy az is, hogy elfogadjuk a másikkal szemben: mindenkinek kialakult már egy „előző” élete, szokásai, nevelési stílusa.
„A párom ne akarjon az apjuk lenni, és a gyerek se akarjon a párom gyereke lenni – ez nálunk nagyon szépen működik. Amikor a párom ideköltözött, megkértem, hogy amikor úgy látja jónak, bátran „nevelje” a gyermekeimet, szóljon rájuk, ha úgy látja jónak. Nagyon sokat beszélgetek a gyerekekkel is, ha kérdeznek, őszintén válaszolok. Töltök időt külön velük is, egyesével és mindhárommal együtt is. Ami talán a legfontosabb, hogy a párom első perctől elfogadta, hogy ők „velem járnak”, nem próbál meg semmilyen szinten közénk állni. Elfogadja a szokásainkat, rigolyáikat, kialakult életritmusunkat. Az egyik gyerekünk versenyszerűen sportol, a versenyekre általában az apukája és a párom is jön. Ezekben az élethelyzetekben a legfontosabb, hogy az egónkat háttérbe szorítsuk, intelligensen, tisztelettel álljunk egymáshoz.”
Mozaikszülőként több aknára is ráléphetünk
Ez így idilli módon hangzik, de a kezdetek biztosan nem egyszerűek. Bizonyos kihívások csaknem minden mozaikcsaládban előfordulnak, úgynevezett rejtett aknaként működhetnek, hiszen ha nem ismerjük őket, nem készülünk előre rájuk, nagyot „robbanhatnak”. A pszichológus hat ilyen rejtett aknát említ könyvében. „Az egyik ezek közül az exek kérdése. Fontos meghatároznunk, hol vannak a határok, mennyire tudjuk vagy szabad beengedni az exeket az életünkbe. Hajlamosak vagyunk nem gondolkodni ezen az ismerkedés fázisában, pedig ez idő alatt alapozódhat meg az, hogy később a mozaikcsaládban mennyire tudunk majd rugalmasan, toleránsan együtt élni, egymáshoz alkalmazkodni. A másik a „lojalitáskonfliktus”. A szülők akár manipulálhatják is a gyereket, megkérik, hogy figyeljen meg bizonyos dolgokat, mikor a másik szülőnél van, hírvivőnek próbálják felhasználni. Ez azonban eleve vesztes helyzet a gyermeknek, hiszen az egyik szülőnek kedvez azzal, hogy beszámol valamiről, ezzel pedig tulajdonképpen cserben hagyja, elárulja a másikat.”
Gyakori nehézségek
Beilleszkedési nehézségek, az ismerkedés fázisa: az új partner és a gyerekek közötti kapcsolat kialakítása időbe telhet, ráadásul kihívást jelenthet, beleértve az esetleges ellentéteket vagy rivalizálást.
Konfliktusok a gyermeknevelési stílusok miatt: a különböző családokból származó gyerekek eltérő nevelési stílusokkal és szabályokkal találkozhatnak a másik fél részéről, ami gyakran vezet konfliktusokhoz akár az új partner és a gyermek, akár a két felnőtt között.
Pénzügyi kihívások: a mozaikcsaládoknak bonyolultabb megosztani a pénzügyi felelősséget, beleértve az eltérő pénzgazdálkodási szokásokat, a közös költségeket és a gyermekekre fordított kiadásokat.
Expartnerrel való kapcsolat kezelése: a volt partnerekkel fenntartott kapcsolatok és együttműködési szükségletek kihívást jelenthetnek különösen az időgazdálkodásban és a kölcsönös tisztelet terén.
Identitás, kívülállók és bennfentesek kérdése: a mozaikcsaládokban élő gyerekeknek néha nehéz az identitásukkal kapcsolatos kérdésekkel megbirkózni, különösen, ha több családot is a sajátjuknak éreznek.
Stressz és lelki megterhelés, a közös családi kultúra kialakítása: a változások és az új dinamikák kezelése stresszt és lelki megterhelést okozhat mind a szülők, mind a gyerekek számára, mellyel érdemes aktívan, akár szakember bevonásával foglalkozni.
„A volt férjem és a jelenlegi párom leültek kettesben beszélni”
Ábel Anita
A Mozaik, avagy hogyan élünk patchwork családban című könyv bemutatójának egyik meghívottja Ábel Anita színész-műsorvezető volt, aki maga is régóta él mozaikcsaládban. Olasz származású párjával meg kellett szokniuk a kulturális különbségeket, ráadásul Anita kapott egy népes rokonságot is. Anita szerint egy mozaikcsaládnak az őszinteség a legfontosabb alappillére. „Mielőtt az egész kapcsolatot felvállaltuk volna, a lányommal és az édesapjával is leültem beszélni. Elmondtam nekik, mert nem akartam, hogy máshonnan derüljön ki. A lányomban azt erősítettem, hogy a párom nem az édesapja helyére jön. Emellett a volt férjem és a jelenlegi párom szintén leültek és megbeszélték, hogy senki sem érkezett a másik helyére.”
A gyermek-felnőtt kapcsolat itt sem zökkenőmentes
A könyv szerzője szerint sok felnőtt azzal a nagyon szerethető eltökéltséggel, jó szándékú vággyal lép új párkapcsolatába, hogy párja gyermekének nagyszerű mozaikszülője lesz. Aztán idővel kiderül, hogy mégsem mennek olyan simán a dolgok, mint ahogy ő azt korábban elképzelte. Ennek oka valamelyikőjük karakteréből is származhat, de a háttérben megbújhat valamilyen nehezen rendezhető hétköznapi gyakorlatias kérdés is, ami újból és újból konfliktust eredményez. De a mindennapos túlterheltség, idő- és energiahiány is nehezítheti a dolgokat. „Sok mozaikszülő ilyenkor csalódottságot érez. Csalódott saját magában, mozaikcsaládjában, mozaikgyermekében, esetleg új párjában. A csalódottságból elégtelenségérzés, bűntudat fakad. De az, hogy egy mozaikcsalád élete nem mindig egy filmszerű idea mentén alakul, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem megfelelő. Ha egy mozaikszülő nem tud olyan háborítatlan szeretettel és elfogadással fordulni mozaikgyermeke felé, mint ahogy azt megálmodta, akkor is törekedhet arra, hogy következetes és stabil figyelemmel, a gyermek korát, egyéni képességeit megtisztelő ráhangolódással rugalmas érdeklődéssel viszonyuljon hozzá. Ebben nagy segítség, ha párjával nyíltan tudnak beszélni azokról a kihívásokról, melyek most már közösek.”
Fotó: Getty
Ér segítséget kérni
Sok szülőcsoport, kommunikációs tréning, nevelési kérdésekkel foglalkozó szakkönyv adhat ötleteket. Az is előfordulhat, hogy a szülő vagy mozaikszülő saját személyes múltjában, családtörténetében hordoz olyan terheket, melyeken nehéz túllépni, és amelyek visszatérő elakadásokat jelentenek az életében. Ilyenkor érdemes lehet szakemberhez fordulni.
Az elvált szülők örökre szülőtársak maradnak
Az új formáció kialakítása sokszor nem függetleníthető a válástól vagy válásoktól, melyekhez sok belátásra van szükség, ám a gyermek érdeke mégis mindennél előrébb való. Ezt vallja Ábel Anita is, aki a mai napig hisz benne, hogy ha nőként és férfiként már nem is tud egy pár együttműködni, kiegyensúlyozott szülőtársak még lehetnek: „Úgy hiszem, ez egy nagyon fontos lépése a folyamatnak: megérteni, hogy minket egy életre összeköt a gyermekünk. Amikor mi válófélben voltunk, az lebegett a szemünk előtt, hogy a lányunk minél kevesebbet sérüljön. Amikor beláttuk, hogy nekünk jobb külön, elkezdett kialakulni köztünk egy társközösség. A volt férjemmel nagyon érdekes viszony alakult ki: átfordult egy szinte testvéri kapcsolatba: ha azt nézzük, ki mennyire családtag, akkor nekem ő sokkal erősebb rokoni kapcsolat, mint egy unokatestvér, akit húsz éve nem láttam. A gyermekem apja bármiben számíthat rám, és én is rá. Persze ehhez idő és munka kellett, de mára azt mondom, hogy ez a fejlődés minden percet megért” – meséli a színésznő.
Ságh Beáta
A szakértő tanácsai
- Egyáltalán nem szükséges folyamatosan és mérlegelés nélkül a tökéletességre törekedni, hiszen aki így tesz, előbb-utóbb „kiégeti magát, és a többi családtag elé is olyan magas szintű követelményeket állít, amit nem tud mindenki teljesíteni. Ebből pedig csak súrlódás, elégtelenségérzés, csalódás származik.
- Szerencsésebb a mozaikcsalád életét nem pillanatnyi teljesítményekben mérni, hanem egy folyamatként látni, ahol mindenki sok apró, sokszor láthatatlan, de fontos lépéssel járul hozzá a közösség mindennapi boldogulásához.
- A közös útnak elengedhetetlen építőkövei a rugalmasság, a másik tisztelete, az egymásba vetett hiten alapuló kapcsolódás, kölcsönösség és őszinteség. Mindez jól fog működni, ha a tagok megtanulják értékelni és elfogadni egymás egyediségét.
- Egyszer az egyik családtag a támasz vagy a húzóerő, aztán fordul a kocka, és a másik kerül előtérbe. Az út sok alkalmazkodást, elköteleződést és kitartást igényel, de ezek tanulható és gyakorolható képességeink.
- Jó esetben a mozaik színessége gyarapítja személyiségünket, kiteljesítheti életünket.
Kapcsolódó cikkek
