– A kisfiam legutóbbi vérvétele rettenetes volt – mesélte nemrégiben egy ismerősöm, aki annak reményében választotta a magánellátást, hogy gyermekében, aki retteg az orvosoktól, nem hagy majd kellemetlen emlékeket a beavatkozás. Sajnos nem így lett.
Az asszisztensnő legalább háromszor próbálta megszúrni a kisfiút, és az édesanyát is megfedte, amiért szerinte nem fogta le rendesen a gyermekét. Amikor az anyuka jelezte, hogy normális kommunikációval és némi figyelemeltereléssel talán zökkenőmentesebben menne a dolog, az asszisztens sértődötten vágta a fejéhez, hogy: „ez nem napközi”.
A gyerekek esetében is léteznek olyan betegségek és állapotok, amelyek szükségessé tehetik a vérvételt. A kicsik vénája azonban még jóval vékonyabb és érzékenyebb, ezért a gyermekkori vérvétel speciális tudást, nagy fokú tapasztalatot igényel az egészségügyi személyzet részéről, de ugyanilyen fontos az asszisztens megfelelő, empatikus hozzáállása is.
Horinka Szilveszter 1988 óta dolgozik az egészségügyben. A Heim Pál Gyermekkórházban teljes körű gyermekellátással foglalkozik; de egy speciális terület – a genetikai vérvétel kapcsán –, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrumban is sok gyerekkel találkozik (neki magának is van három gyermeke és két unokája).
Fotó: magánarchívum
– Egy gyermeknek önálló lelke és saját személyisége van, ezt pedig egy vérvétel során figyelembe kell venni – mondja. – A vérvételre nem szabad ’sebességi ellátásként’ tekinteni, rá kell szánni azt a pár percet, amivel megkönnyíthetjük a saját magunk és a gyermek dolgát is. Egy kémcsőnyi vér levétele tizenöt másodperc, de emiatt minimum két-három percet kell kommunikálnom a gyerkőccel, sőt előfordul, hogy ettől sokkal több időre van szükség. A pszichés rávezetés egy hosszabb folyamat.
Több évtizednyi tapasztalattal a hátam mögött egyébként is azt vallom, hogy nem szabad ’darabáruként’ kezelni a pácienseket. Az egészségügy nem egy hipermarket: emberek vagyunk, nem tárgyak.
A szakember szerint kulcsfontosságú, hogy a gyermek elfogadja őt. – Ehhez mindenképpen határozott fellépés szükséges, és egyenrangú partnernek kell tekintenem a kicsiket – magyarázza. – Először is meg kell közelítenem őt, és az életkorának, fejlettségi szintjének megfelelően kell vele kommunikálnom. Egy csecsemővel például játszom, felkeltem a figyelmét, egy nagyobb gyermek esetében pedig keresem a jeleket, amelyek segítségével tudunk kapcsolódni. Ilyen például az öltözet, ami kisebb életkorban nagyszerűen tükrözi az érdeklődésüket. Fontos, hogy ismerjem az adott korosztály kedvenc meséit, és akár az ’Én kicsi pónimmal’ kapcsolatban is képben legyek (nevet). Tudom, ez szokatlan egy férfi esetében, de mégis elengedhetetlen a munkámhoz.
Egy kis szakma
A gyermekek vénaszúráshoz elengedhetetlen a megfelelő anatómia pontok ismerete. Egy felnőtt esetében látunk például egy ujjnyi vastag kidagadó eret, ahol nagy valószínűséggel könnyedén megoldható a vénapunkciót (vénás vérvétel) a könyökhajlatban. Egy gyereknél azonban ez nem így van. A szakma szabályai szerint a perifériától indulva centrálisan kell ezeket a vénás pontokat megtalálni, ami egy gyereknél elsősorban a kézfej, és csak másodsorban a könyök.
Az anatómiai pontok ismerete mellett tisztában kell lenni azzal is, hogy három-négy éves korig a külső hőmérséklet is befolyásolja a vérvételt. Emiatt egy hidegből beérkező gyermeknél a mellkas lesz a legmelegebb pont, míg a periféria – a vénapunkció helye – hideg lesz. Ilyenkor fontos, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítsunk számára, és a végtagjai melegek legyenek.
Technikailag nagyon sokféle eszköz áll a rendelkezésre a vérvételhez, ám mindig a gyerek vénás viszonyai, illetve a kiveendő vér mennyisége határozzák meg a választandó eszközt. A sürgősségi ellátásban egyéves korig 2×10 csepp vért vesznek. Ez egy olyan mennyiség, ami nem terheli meg a szervezetet, és olyan speciális vékony eszköz van hozzá, amin át alvadás nélkül kijön a vér. Ez a gyerekek szempontjából különösen fontos, hiszen ők nagyon jó úgynevezett alvadológiával rendelkeznek.
Gyermekeknél az izomműködést – amivel a vért a kapillárisokból az erekbe pumpálhatjuk – úgy aktiválhatjuk legjobban, hogy a kezükbe adunk egy játékot; míg a kéz különféle tekerő-csavaró mozdulatait, ami megnehezíti a vérvételt, egy speciális technikával (bizonyos nyomáspontok tartásával) szüntethetik meg. Ezzel nem okoznak, neki, ugyanakkor biztonságosabbá tehetik a vérvételt.
Persze mindeközben ott van egy szülő is, aki gyakran idegesebb, mint a gyerek… mint Szilveszter mondja, először mindig a gyerekre fókuszál, és amint ő megnyugodott és együttműködővé vált, a szülő is megnyugszik, mert látja, hogy a gyermeke jó kezekben van. – Ekkor tájékoztatom, hogy mi fog történni, és azt is elmondom, hogy abban tudja a legnagyobb segítséget nyújtani, ha nyugodt marad. Egy higgadt szülővel ugyanis százszor könnyebb a vérvétel.
És hogy mit jelent az érettségi szintnek és a gyerek korának megfelelő kommunikáció? A kicsiket semmiképp nem terhelik például szakszövegekkel, és Szilveszter azt is figyelembe veszi, hogy a szúrás szó mindig negatív. – Ezért inkább azt mondom, hogy: „Oda (a szúrás helyére) le fog szállni a lepke…” vagy „Biztosan megcsípett már a szúnyog, most is egy ilyen pici csípést fogsz érezni”. Akár demonstrálni is lehet a csípést a műanyag tűvédővel, amit a bőréhez érintek. Ilyenkor a gyerekek megtapasztalják, hogy ez nem is rossz érzés, és nem húzzák el a kezüket. Onnantól fogva pedig, hogy a tűvédőt lehúzom a tűről és azzal szúrom meg, már csak egy pillanat műve az egész. Óriási sikerélmény és pozitív visszacsatolás, amikor az egy-kétéves kicsi a vérvételt követően rám mosolyog, és az anyukájától átkéredzkedik hozzám.
Ettől még persze vannak nehéz esetek… – A genetikai vérvételek kapcsán sűrűn találkozom különféle fejlődési rendellenességgel (Down-szindróma, ADHD, SMS) bíró pácienssel, olyanokkal is, akikkel nagyon nehéz kommunikálni. A legutóbbi emlékezetes esetem egy tizennégy éves, Down-szindrómás, szomatomentálisan retardált gyermekhez kapcsolódik. Szerencsére ebben az esetben a szülő segítőkész és támogató volt, és a triázsból jött tapasztalataimat – az előzetes, ösztönös információszerzést – is jól tudtam kamatoztatni. Ezzel a kamaszfiúval az aulában találkoztam először, és már ott feltűnt, hogy mennyire érdeklődik a halak és a fényes dolgok iránt, míg a sötétebb tárgyakat kerülte. A megfigyeltek alapján megpróbáltam a vizsgálati helyiségben is egy nyugalmat árasztó, számára megfelelő környezetet kialakítani. Simán le is ült az édesanyja ölébe, és mivel nem zökkentettük ki a komfortzónájából, fel tudtam vele venni a kapcsolatot, bár csak fél óra után sikerült hozzáférni. A vérvétel során aztán együttműködő volt, nem húzta el a kezét – így viszonylag nagy mennyiségű vért tudtunk levenni. Bevallom, nagyon meghatódtam, amikor a végén felém fordult, és átölelt. Egy ilyen gyerek sokkal szívesebben fog eljönni a legközelebbi vérvételre.
Mivel segíthet a szülő?
- Ne hazudjunk a gyermekünknek, ne mondjuk azt, hogy nem fog fájni! Őszintén el kell mondanunk, hogy a vérvétel egy pici, de kibírható kellemetlenséggel jár.
- Fontos, hogy a gyerek ne érezze kényszernek a dolgot, hanem legyen tisztában azzal, hogy a vérvétel a gyógyulását segíti, amitől jobban lesz.
- Sokkal jobb egy megfelelő kommunikációval előkészített, jól felvilágosított gyerekkel dolgoznunk, aki magával viheti a játékát, és a vérvétel után közös programmal kedveskednek neki, mint egy olyan gyerekkel, akit teljesen váratlanul ér a beavatkozás.
- Ne hagyjuk, hogy ismerőseink egészségügyben szerzett negatív tapasztalatai rányomják a bélyegüket a viselkedésünkre, mert ezzel a gyermekünknek teszünk rosszat, aki szorongva fog belépni a vérvételi helyiségbe.
- Hasznosak lehetnek az érzéstelenítő krémek, amelyekkel a szúrást megelőzően minimalizálhatjuk a fájdalmat a vérvételi helyeken. Fontos azonban tudni, hogy ezeknek a készítményeknek csak abban az esetben van értelmük, ha a vérvételre tervezetten kerül sor, hiszen figyelembe kell venni, hogy viszonylag hosszú a behatási idejük – a vénapunkció és a krém felhelyezése között akár egy órának is el kell telnie.
- Ha a vérvétel a könyökhajlatból történt – miközben egy gézbucival leszorítjuk a szúrás helyét – tartsuk a gyermek karját kinyújtva, így elkerülhetjük a bevérzést.
Kapcsolódó cikkek
