Közhely, de ettől még igaz: ami az élet korai szakaszában történik, annak évtizedekkel később is hatása lehet. Az, hogy milyen családban nővünk fel, alapvetően határozza meg a felnőttkori fizikai és mentális egészséget, a karrierünkben érzett elégedettséget és a kapcsolatainkban megélt boldogságot. Miért van ekkora hatása a korai életkorban megtapasztalt pozitív családi mintáknak?
Végeztek egy negyven éven át tartó kutatást – Fullerton longitudinális vizsgálat –, 1978-ban született gyerekek és szüleik körében. Négy évtizeden át, ugyanazokat a családokat nézték meg minden évben. Megvizsgálták a családi kapcsolatok minőségét a gyerekek 9 és 17 éves kora között és a család tagjai – a szülők és a gyerekek is – értékelték a családi környezetüket, kapcsolatukat egymással egy úgy nevezett pozitív családi kapcsolatok skála segítségével. A skála elemei között olyasmik szerepeltek mint például „Amikor a családban valaki túlterhelt, a többi családtag besegít” vagy “Megbeszéljük a családtagok napi történéseit”.
A vizsgálat végén a már felnőtt, egykori kutatási alanyok kitöltöttek egy önértékelési tesztet, amelyben a fizikai és mentális egészségük egyaránt kérdés volt, ahogy a karrierjükkel, a munkájukkal, a családjukkal, a barátaikkal való elégedettségre is rákérdeztek.
Mik lettek az eredmények?
Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik olyan családban nőttek fel, ahol pozitív családi kapcsolatok voltak – jól kijöttek egymással, és támogatták egymást -, egészségesebb, boldogabb felnőttek lettek. A gyermekkori pozitív családi kapcsolatok skála eredménye előre jelezte a felnőttkori egészséget és boldogságot.
A négy évtizedes kutatás igazolja azt, amit valószínűleg sokan hiszünk, hogy a pszichológiailag egészséges és pozitív családi környezet felnőttként jobb egészséghez és nagyobb boldogsághoz vezet. Ennek az lehet az oka, hogy bár felnőttként sok mindent tehetünk azért, hogy egészségesek és kiegyensúlyozottak legyünk – egészségesen élünk, eszünk, mozgunk, nem dohányzunk, ápoljuk a baráti kapcsolatainkat, jól kezeljük a stresszt, stb. –, de az életszemléletünk gyerekkorban alakul ki a szocializációnk során. Másfelől egy támogató családi háttér olyan biztonságot és pozitív önértékelést jelent, ami egész életen át megtart, ebben a kipárnázott puhaságban pedig az élet nehézségeivel sem vagyunk egyedül és másként is tekintünk rájuk.
forrás: psychologytoday.com