A gyerekek, főleg a kicsik, időnként kiborulnak, sírnak, hisztiznek. Ezt nem túl kellemes végignézni vagy hallgatni, és szeretnénk minél előbb megvigasztalni a gyereket, vagy legalább abbahagyatni vele a hisztit. Pedig a hisztikre, kiborulásokra is szükség van, és teljesen természetes, hogy megtörténnek – hiszen a kicsiknek meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék az érzelmeiket, legfőképp a nehéz érzelmeket. Ez egyszerűen nem megy magától, gyakorolniuk, tanulniuk kell, és segítségre van szükségük ebben a folyamatban. Ahogy a NurturedFirst nevű Insta-oldal terapeuta szerzője, Jess írja: a fejlődés szempontjából szükség van arra, hogy a gyerekek néha kiboruljanak. Így tudják elengedni a kellemetlen érzéseiket és érzeteiket, és így tudják kommunikálni felénk, hogy mire lenne szükségük – amíg meg nem tanulják ezt másképp csinálni. A mi feladatunk, hogy átsegítsük őket ezeken a kiborulásokon, és megtanítsuk őket a nehéz érzések, helyzetek kezelésére. Ez pedig nem megy egyik pillanatról a másikra. Gyakorlásra van szükség – és ez a gyakorlás bizony néha nem tesz jót a mi idegrendszerünknek.”
A legfontosabb, amit egy kiborult gyerekkel tehetsz
Jess szerint ahhoz, hogy tanuljon a gyerek a helyzetből, nem arra van szüksége, hogy „hagyd, hogy kihisztizze magát”, hogy „ne foglalkozz a hisztivel”, hogy „ne engedj a hisztinek, tanulja meg, hogy ki az, aki diktál”. Biztosan te is sok ilyen „jó tanácsot” hallottál már. Ám ha szeretettelien, és egyben hatékonyan szeretnéd megtanítani a gyerekedet arra, mit csináljon hisztizés helyett, akkor nagyon másra van szükség. Az aktuális szituációban leginkább a te nyugalmadra, hosszabb távon pedig arra, hogy legyenek szavai az érzelmei, érzései kifejezésére. Hogy ne a kontrollálatlan sírás vagy dühöngés legyen az egyetlen eszköze arra, hogy jelezze, hogy neki valami nem jó, és hogy megszabaduljon a testében gyűlő feszültségtől. De hogyan tudod mindezt biztosítani neki?
- A legfontosabb, hogy vértezd fel magad szeretettel és türelemmel. Nem azért csinálja ezt a gyerek, hogy téged idegesítsen, hanem mert nincsen más eszköze.
- Tudatosítsd, hogy ami történik, annak az a legfőbb oka, hogy a gyerek fejlődésben lévő agya még nem tudja kontrollálni és megfelelően kezelni az érzelmeket, különösképp a nehéz érzelmeket.
- És próbálj nyugodt maradni. A te nyugalmad a legfontosabb, ami segíthet a gyereknek visszatérni a nyugodt állapotába. Koregulációnak (közös szabályozás) hívják azt a mechanizmust, amely során a gyerek zaklatott idegrendszere a vele szeretetteli kapcsolatban lévő, szeretettel kapcsolódó, nyugalmát megőrizni tudó felnőtt segítségével nyeri vissza a nyugalmát, tér vissza a nyugodt állapotba. Ha megtanítod arra, hogy felismerje az érzelmi állapotát, megnevezze az érzéseket, és megélje majd el tudja engedni őket, azzal nagyon sokat segítesz neki. Megtanulja, hogy ezek az érzelmi állapotok természetesek, kezelhetők és nem állandóak, sokkal könnyebb dolga lesz a nehéz érzések kezelésében.
- Maradj higgadt, maradj mellette, öleld meg vagy csak érj hozzá, beszélj hozzá halkan – sokkal hatásosabb, mint ha kiabálva akarnál nyugalmat parancsolni rá.
Képzeld el úgy, hogy egy kicsit „kölcsön adsz” neki a higgadtságodból, hogy a te nyugalmad megmutatja neki, hogyan nyerje vissza ő is a nyugalmát.
Kiborító szituk
Jó, ha tudod, mik azok a helyzetek és szituációk, amelyekben nagyobb eséllyel borul ki és kezd hisztizni egy kisgyerek. Ha tudod, mire számíthatsz, akkor könnyebb megőrizni a nyugalmadat – és neki is adni egy kicsit belőle.
1. Nem jut idő kapcsolódni
A kicsik rosszul viselik az anyától, apától, róluk gondoskodóktól való elválást – de könnyebb nekik, ha előtte minőségi időt tölthettek együtt. Ez alatt azt értsd, hogy figyelmet és biztonságérzetet kapnak tőled, amikor azt érzik, hogy valóban rájuk figyelsz. Természetesen nem az egész napos osztatlan figyelmedre van szükség, de azon se csodálkozz, ha a gyerek jobban kiborul, mikor elmész, ha előtte alig jutott időd tényleg vele foglalkozni. Sajnos megesik az ilyen, de ha csak teheted, szánj egy kis időt csak egymásra figyelős tevékenységre, és valószínűleg könnyebb lehet az elválás.
2. Nehezen viseli a változást
Főleg a váratlan helyzeteket. És ha kiborul a gyerek, amikor valami nem a megszokott szerint alakul, akkor vedd észre, hogy ez valóban nehéz neki, az agya még nehezen birkózik meg az ilyesmivel, és nem téged akar kicsinálni. Ha együtt érző tudsz lenni, máris könnyebb megőrizni a nyugalmadat. És ha t nyugodt vagy, ő is hamarabb megnyugszik.
3. Túlstimulálódik
Ami eleinte annyira mókásnak tűnik (zajok, zene, sok ember, hangos kacagás, fények, rengeteg inger, érdekesség), az egy idő után elképesztően elfárasztja a gyerekeket – ők ezt észre sem veszik, te viszont igen – egy jó nagy hisztiből, sírásból sok esetben. Egyszerűen túlterhelődik az idegrendszerük – és ha ezt észben tartod, és esetleg időben reagálsz, vagy ha már megtörtént a kiborulás, akkor átérzed, milyen nehéz neki valójában, és szeretettel megteremted neki a nyugodtabb feltételeket és azt, hogy biztonságban érezhesse magát, akkor könnyebb lehet a szitu mindkettőtöknek.
4. Azt érzi, hogy nem figyelsz rá
Ahogy a szakértő fogalmaz: nem „látják”, „hallják”, nem „értik meg”. A kiborulás minden esetben egy üzenet neked – akár annak a jelzése, hogy úgy érzi a gyerek, nem megy át az üzenete, nem érted meg, mire vágyik. Ezért egyre hangosabban és hangosabban mondja, hátha akkor meghallod – mindez nem tudatos, egyszerűen tudatni akarja valahogy, hogy a figyelmedre van szüksége.
5. Éhes, beteg, fáradt, támogatásra van szüksége
Ezek miatt a legtöbb felnőtt is morcos lehet – a gyerek viszont nem tudja szabályozni a reakcióit, nem tudja, hogyan reagáljon az őt elöntő nehéz érzésekre, ezért a hiszti vagy kiborulás. Mi is ezt csinálnánk, ha nem tanultuk volna meg társadalmilag elfogadhatóbb formába önteni az elégedetlenségünket vagy negatív érzéseinket. Ha sejted, hogy ilyesmi állhat a kiborulás mögött, akkor próbáld szeretettel kivonni a gyereket a helyzetből, és biztosítani neki, hogy ehessen, ihasson, pihenhessen. Mondd is el neki, hogy hogyan működik mindez, hogy a nehezebb testi érzetek okozhatnak nehéz érzelmeket, amik el fognak múlni.
Nem arról van szó, hogy a hiszti oké, és hogy nem kell megtanítani a gyereket viselkedni. Sokkal inkább arról, hogy olyan módszereket érdemes alkalmazni, amelyek a gyerek aktuális idegrendszeri és érzelmi érettségéhez passzolnak, és nem várni tőle olyasmit (például hogy számára nehéz, érzelmileg megterhelő, kiborító helyzetekben nyugodt maradjon), amire még egyszerűen nem képes. Segíts neki abban, hogy felismerje ezeket az érzelmeket, meg tudja nevezni őket, és el tudja engedni, ennek köszönhetően a hisztinél egy sokkal hatékonyabb és elfogadhatóbb reakcióra legyen majd lehetősége. Amikor készen áll rá, és megtanulta, mit hogyan csináljon, ha elöntik a nehéz érzelmek.
Forrás: Instagram.com/nurturedfirst
Kapcsolódó cikkek
