Szülőként azt szeretnénk, hogy a gyerekünk ne adja fel az első nehézségnél, képes legyen végigvinni, amit elkezdett, és megküzdjön az akadályokkal. A kitartás nemcsak az iskolai teljesítményben, hanem később a munka világában, és persz az emberi kapcsolatokban is kulcsszerepet játszik. Mégsem arról van szó, hogy minden helyzetben „fogcsikorgatva” kell végigcsinálni mindent. A valódi kitartás sokkal inkább belső motivációból, önbizalomból és biztonságos kötődésből épül fel. A jó hír az, hogy ez a képesség már egészen kicsi kortól formálható.
Ha gyerek azt tapasztalja, hogy a próbálkozás értékes, akkor egyre bátrabban vállalja a kihívásokat. (Kép forrása: Getty Images)
Miért fontos a kitartás, és mikortól fejleszthető?
A kutatások szerint a kitartás nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki nem adja fel. Ez a képesség sokkal inkább arról szól, hogy képesek vagyunk hosszabb távon egy célra fókuszálni, kezelni a kudarcokat, és újra meg újra próbálkozni. Ez a képesség már kisgyermekkorban elkezd kialakulni, például amikor egy totyogó újra és újra megpróbál felállni, vagy amikor egy óvodás addig próbálkozik egy kirakóval, amíg sikerül belőle a képet összeraknia.
Ebben az életkorban a legfontosabb a környezet reakciója: ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a próbálkozás értékes, akkor egyre bátrabban vállalja a kihívásokat. Ha viszont azt érzi, hogy csak a siker számít, vagy hogy a hibák miatt csalódást okoz, akkor könnyen elkerülheti a nehezebb helyzeteket.
Iskolás korban a kitartás szerepe még hangsúlyosabbá válik: ebben az életkorban már konkrét feladatok, elvárások és visszajelzések formálják a gyerek önképét. Ha itt megerősítést kap abban, hogy a fejlődés folyamata fontosabb, mint a végeredmény, az hosszú távon meghatározó lehet.
Érdemes megjegyezni, hogy a kitartás nem azt jelenti, hogy mindenáron végig kell csinálnia, amit elkezdett. Ez azonban könnyen átcsúszhat abba, hogy a gyerek nem tanul meg különbséget tenni értelmes erőfeszítés és felesleges küzdelem között. A valódi cél nem az, hogy soha ne adja fel, hanem az, hogy felismerje, mikor érdemes tovább próbálkozni, és mikor lehet más utat választani.
Mi segíthet, hogy kitartó legyen a gyerek? (Kép forrása: Getty Images)
8 bevált módszer, amivel kitartóbbá nevelheted a gyereked
Ne oldd meg helyette – inkább kérdezz
Amikor a gyerek elakad, nagyon erős a késztetés, hogy azonnal segítsünk. Rövid távon ez megkönnyíti a helyzetet, hosszú távon viszont pont attól fosztja meg, amire a legnagyobb szüksége lenne: annak megtapasztalásától, hogy képes megoldani a problémáit. Ha ilyenkor kérdésekkel terelgeted – például hogy mit próbált már, vagy mi lehetne a következő lépés –, azzal gondolkodásra ösztönzöd, és azt is üzened, hogy bízol benne.
Az erőfeszítést dicsérd
Nem mindegy, mit emelsz ki, amikor visszajelzést adsz. Hangsúlyozod azt, hogy mennyit dolgozott egy feladaton, mert akkor azt tanulja meg, hogy a fejlődés kulcsa az erőfeszítés. Ez pedig segít abban, hogy ne riadjon vissza a kihívásoktól.
Mutass példát
A gyerekek nem abból tanulnak a legtöbbet, amit mondunk nekik, hanem abból, amit látnak. Ha azt tapasztalja, hogy te is hibázol, de utána újra próbálkozol, az számára is természetessé válik. Érdemes akár hangosan is kimondani: „Ez most nem sikerült, de megpróbálom másképp.”
Bontsd kisebb lépésekre a nagy feladatokat
Egy hosszabb, bonyolultabb feladat könnyen bénító lehet – ilyenkor segít, ha együtt apróbb részekre bontjátok. Így nem egy nagy, ijesztő célt lát maga előtt a gyerek, hanem több kisebb, elérhető lépést. Minden egyes sikerélmény növeli a motivációját, és erősíti, hogy érdemes kitartani.
Tanítsd meg jól kezelni a kudarcot
A kudarc nem kerülhető el – és nem is kell, hogy elkerüljük! Sokkal fontosabb, hogy mit kezd a kudarccal a gyerek. Ha azt tanulja meg, hogy a hibák a fejlődés részei, akkor visszajelzésként éli majd meg ezeket. Ezért ne bagatellizáljuk az érzéseit, hanem először empatikusan reagáljunk, majd utána segítsünk együtt levonni a tanulságokat.
Fontos a belső motiváció
A kitartás egyik legerősebb motorja a belső motiváció. Ha a gyerek azért csinál valamit, mert érdekli, sokkal tovább fog kitartani, mint ha csak elvárásoknak próbál megfelelni. Éppen ezért érdemes teret adni annak, hogy bizonyos dolgokban ő válasszon, és találjon olyan területeket, amelyek igazán lelkesítik.
Ne siettesd, és ne mentsd meg túl gyorsan
A túlzott segítség gyakran láthatatlan akadálya a kitartásnak. Ha minden nehézségnél azonnal közbelépsz, akkor nem alakul ki az a tapasztalat, hogy van értelme a küzdelmének. A támogatás nem ugyanaz, mint a helyette megoldás.
Tudd, mikor érdemes elengedni
A kitartás nem egyenlő azzal, hogy bármi áron végig kell csinálni valamit. Vannak helyzetek, amikor egy tevékenység már nem ad örömet, nem hoz fejlődést, csak feszültséget. Ilyenkor fontos felismerni, hogy az elengedés nem kudarc, hanem tudatos döntés. Az ilyen helyzetekből azt tanulja meg a gyerek, hogy mérlegelni lehet és szükséges.
(Források: mindsetworks.com, apa.org, developingchild.harvard.edu, edutopia.org)
Kapcsolódó cikkek
