Katonadolog, a fiúk nem sírnak – sajnos az ilyen állítások még mindig tartják magukat, bár szerencsére egyre többen ismerik fel, mennyire mérgezőek. Még ma sem alapvetés sokaknak, hogy az érzelmek megélése és megfelelő kifejezése mennyire fontos mindannyiunk számára, akár lányok vagyunk, akár fiúk.
Kép: Getty Images
Szociológusok szerint a kérdés középpontjában az áll, hogy milyen érzelmi szókincset használunk, azaz hogyan beszélünk a fiainkkal és hogyan a lányainkkal. A szülők sokszor nagyon eltérő módon kommunikálnak a szerint, hogy a fiúkhoz vagy a lányokhoz beszélnek-e. Hajlamosabbak vagyunk többet beszélni a lányokhoz, már csecsemőkorban is, valamint az apák inkább tevékenységekhez kapcsolódóan beszélgetnek a fiaikkal, mint az érzelmek mentén. Persze nem mindenki, de nagy általánosságban ez még mélyen jellemzi a kultúránkat.
Tanulmányok azt mutatják, hogy fiú gyerekek esetében sokszor hiányzik ez az érzelmi szocializáció mind az anya, mind az apa részéről. De nem csupán a szülők foglalkoznak keveset a fiúk érzelmi kommunikációjával, hanem a kultúránk is ebbe az irányba tolja őket: ha valódi férfi vagy, ne mutasd ki az érzelmeidet.
Azon túl, hogy nem kéne különbséget tenni fiúk és lányok között, segíthetnek az érzelmek megélésének kommunikációjában, ha konkrét kérdéseket teszünk fel, például nem azt, hogy “Jó napod volt az iskolában?”, hanem kifejtős kérdéseket, amelyekre nem egy egyszerű igen vagy nem a válasz. Például próbálkozhatunk azzal, hogy “Mit csináltál az iskolában?”. Károsak az olyan mondatok, hogy egy nagyfiú ezért már nem sír, szedd össze magad, legyél keményebb, stb.
A szülők nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy segítsék a gyerekeket a szókincs fejlesztésében, és hogy a fiúkban is tudatosítsák, hogy teljesen elfogadható az érzelmeikről beszélni.
Különösen nehéz mindez akkor, ha a szülő (legyen az anya vagy apa) sem úgy szocializálódott, hogy felnőve könnyű lenne a saját érzelmeikről kommunikálni, így nehezen tudják a saját sémáikat felülírni. De nagyon fontos lenne, hogy változtassunk ezen a gyakorlaton. Az érzelmek megélésének hiánya ugyanis az egész életünkre kihat: a barátságainkra vagy arra, hogy képesek vagyunk támogató közeget kialakítani magunk köré. Fontos lenne, hogy a fiúk se rejtsék el az érzéseiket, és ne valamiféle gyengeségként címkézzék az érzelmeik kifejezését.
Kapcsolódó cikkek
