A Gyerekszoba.hu 'Anya vagyok, de nem csak az' novellapályázatának nyertesei

Ha nem haragszotok, most (is) tegeződni fogok.
Hiszen egymás közt vagyunk.
Anyák mindannyian.
És még mi mindenek… igaz? Nők, lányok, társak, barátok, kollégák. Emberek. Minddel találkoztunk ‘Anya vagyok, de nem csak az’ című pályázatunk novelláiban. A sokféle szerep összeállt egy egésszé. Láthattuk, kik voltatok, mielőtt anyák lettetek (igen, mi értjük, hogy volt azelőtt is), és láthattuk, kik lennétek egyszer, még ha sokára is, amikor a kicsik már nagyobbak. Most a kettő között egyensúlyoztok, és bár a testetek teszi a dolgát, gondolatban sokszor máshol jártok.

Mély gondolatok, mindennapi nehézségek és önirónia: ők nyerték a Gyerekszoba.hu novellapályázatát

Jó volt olvasni titeket. Jobb, mint tavaly. Mert – ha még emlékeztek -, akkor egy nehéz témát adtunk: az örökölt anyai mintákról volt szó. Mit kaptatok egykor, mit tudtok továbbvinni, mi az, amit örökre elhagynátok… Magunk sem számítottunk arra, hogy a hála mellett mennyi fájdalmat kapunk majd. De talán akik sorokba öntötték, meg is könnyebbültek.

Idén könnyebb volt veletek lenni. Ismét rengeteg jó írást kaptunk (pontosan kétszáznyolcvanat), és ezúttal sok-sok életörömöt is velük. Felemelő, ábrándozó, elvágyódó és megérkező gondolatokat, a pelenkázóasztal realitása mellé költőiséget. És főként humort.
Sokszor elmondtuk már, hogy nem, az anyaság nem rózsaszín bolygó, de jó látni, hogy nálatok nem is fekete lyuk. Persze, piszok nehéz, de valahogy nem kérdés, hogy van miért csinálni. Megtaláltátok a középutat, benne magatokat, és tudjátok, hogy ez is csak egy szakasz az életetekben. Hiszen anyák vagytok. De nem csak azok.
Köszönjük, hogy megfogalmaztátok nekünk, köszönjük, hogy így fogalmaztátok meg.

Ismét nyerteseket fogunk hirdetni, de idén is elmondjuk: senkinek a gondolatai nem értékesebbek vagy kevésbé azok. Mind őszinték, és csak ez számít. Talán kerülhettek volna mások is az élmezőnybe, talán lehetett volna más a sorrend, hiszen csaknem háromszáz írás közül nem könnyű választani. Talán nincs is olyan, hogy „a legjobb”. Az alábbi a mi listánk, a zsűri vállaltan szubjektív listája, ettől függetlenül minden résztvevőnek gratulálunk, és bízunk benne, hogy a végkimeneteltől függetlenül fontos élmény volt számotokra az írás. Kinek, szórakozás, kinek terápia, kinek önismeret – hogy is szokták mondani? Énidő.

A nyertesek:

helyezett: Wirnhardtné Csóka Cecília: A fánk
helyezett: Hidasi Zsaklin: Anyamonológ
helyezett Forrai N. Eszter: Kávé

A zsűri kiemelkedőnek találta az alábbi írásokat:

Graf Orsolya: A legnehezebb

Szabó Mariann: Fogtündér

Hetesi-Kozma Laura: Novella

Valuskáné Omiliák Andrea: Anyák napja

Gerber Luca: Én az az anya vagyok

Hankó Csilla: Metamorfózis

Rózsa: Anya vagyok, de nem csak az

A nyertes pályaműveket és a további kiemelt munkákat a kihirdetés után folyamatosan közzétesszük a Gyerekszoba.hu-n, és a pályázati oldalon.

Balázs Eszter Anna, a Lampion Könyvek főszerkesztője, zsűritag: „Az anyaságról azért is nagyon nehéz jó novellát írni, mert az mindannyiunkat érzelmi, értelmi bázisunkat megrengetően, igazán személyesen érint meg, és rendez át. Nemcsak életmódváltást, de teljes tudatmódosulást is okoz, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Ezért is örömteli, mennyi őszinte és mély írás született a pályázatra – már önmagában ezért dicséret illeti a Gyerekszoba-hu-t, hiszen több száz anyának teremtett alkalmat arra, hogy megvizsgálja önmagát, a gondolatait, az anyaságához fűződő viszonyát, és merjen szembenézni azzal, amit a lelke mélyén talált. Óriási lépés a társadalmunk mentális egészsége felé tett úton, hogy az anyák be merjék, be tudják vallani bizonytalanságukat, kétségbeesésüket és ennek ellenére – mégis ugyanakkor -, rajongásukat. Mert mind másképp éljük meg a várandóságot, a szülést és az anyaságot is – nincs két egyforma eset. És ez így van jól. Minden egyes írás fontos terápiás munka, és nagy-nagy gratuláció jár az alkotóiknak!
Irodalmi minőségről viszont akkortól tudunk beszélni, amikor a mély lelki munka nyelvi formát ölt, játszik az elbeszéléssel, a szavakkal, az idővel – amikor képes kilépni az egyedi megélés keretei közül, és valami mélyebbre, általánosabbra tud rámutatni.”

Fehér Ági portfólióvezető, zsűritag: „Tetszett a pályaművek „mindennapisága”. A kedvenceim azok voltak, amelyek jól bemutatták, hogyan veszi át az irányítást egy ideig az életünk felett az, hogy gondoskodunk egy vagy több kis lény életben tartásáról. Hogy a magasztos és hangzatos szavak helyett ez mekkora fizikai és mentális leterheltséget jelent, és hogy előbb-utóbb mocorogni kezd valami, amit nem érdemes elnyomni, hiszen anyák vagyunk, de nem csak azok. Van, hogy egy kávé jelenti a megoldást, van, akinek nehezebb ez a küzdelem.
Akadt olyan írás is, amelyik mert beszélni az anyaság kevésbé kimondható vonatkozásairól. Arról, hogy régi sebeket téphet fel a tapasztalás, de lehetőségünk van újraírni a történetet. Az anyai bűntudat állandó jelenléte pedig olykor fontos eseményekben csúcsosodik ki – de a gyerekeink erről talán többet tudnak, mint gondolnánk…”

Kempf Zita, a Gyerekszoba.hu főszerkesztője, zsűritag: „Sok minden kell az íráshoz, de egy dolog biztosan: zavartalan idő. Valami olyasmi, amiből egy anyának sosem jut elég. A pályázóink ebből, a legértékesebbjükből adtak nekünk, úgyhogy az első írás első betűjénél meghatódtam, és abba sem hagytam a kétszáznyolcvanadik utolsó betűjéig. Köszönjük az összeset pályázóinknak, a Gyerekszoba olvasóinak, nektek. Köszönjük, hogy ránk bíztátok a gondolataitokat. Köszönjük az érzékletes képeket a játszótéri hintáktól a hideg kávékon át a meleg ölelésekig – egytől-egyig ismerősök voltak. Nektek is köszönhetően: most már jó ismerőseink.”