A Kölni Német Sportegyetem, a Ruhr Egyetem Bochum, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem, a Berni Egyetem és a Bázeli Egyetem kutatócsoportja végezte az átfogó metaanalízist, amiben 443 korábbi tanulmányt vizsgáltak. Az eredményük szerint – melyet a Psychological Bulletin folyóiratban publikáltak – a válaszadók életükkel való elégedettsége 9-16 éves koruk között csökkent, majd 70 éves korukig kismértékben emelkedett, míg 96 éves korukig ismét csökkent, számolt be róla a Ruhr Egyetem Bochum oldala közleményében. A kutatás összesen több mint 460 ezer ember személyes beszámolóit vizsgálta érzelmi hogylétükről.
„A szubjektív jóllét három központi tényezőjében bekövetkezett változásokra összpontosítottunk. [Ezek] az élettel való elégedettség, a pozitív érzelmi állapotok és a negatív érzelmi állapotok” – idézik Susanne Bücker professzort. A pozitív érzelmi állapotok általános csökkenést mutattak 9 éves kortól 94 éves korig, míg a negatív érzelmi állapotok enyhén ingadoztak 9-22 éves kor között, majd 60 éves korig csökkentek, és ezután ismét növekedtek.
„Összességében a tanulmány pozitív tendenciát mutat az életünk egy szélesebb szakaszában, az élettel való elégedettséget és a negatív érzelmi állapotokat tekintve” – összegezte Bücker. A kutatók az élettel való elégedettség enyhe csökkenését 9-16 éves kor között a pubertás alatt végemenő változásoknak tulajdonítják. Az elégedettség fiatal felnőttkortól ismét emelkedik, míg a pozitív érzések általában csökkennek a gyermekkortól a késői felnőttkorig.
A nagyon késői felnőttkorban a szubjektív jóllét minden komponense inkább romlott, mint javult. „Ez összefügghet azzal, hogy a nagyon idős embereknél csökken a fizikai teljesítőképesség, gyakran romlik az egészségi állapot, csökkennek a társas kapcsolatok; és nem utolsó sorban az ismerősök halála következtében” – vélekedett a kutató.
Kapcsolódó cikkek
