Mindig is kicsit morcosan, kicsit irigykedve és nem kevés csodálattal figyeltem azokat a barátnőimet, akiknél gyakran lepattantam a „Nem értek rá most hétvégén?” kérdésemmel, mert már hetekkel, esetenként hónapokkal előre be volt osztva, mikor mit csinálnak, hova mennek, kik jönnek hozzájuk. Egyrészt ragaszkodtam a saját spontánabb verziómhoz, másrészt azt éreztem, hogy valamit nagyon rosszul csinálok. Vágytam arra, hogy én is olyan „fontos” legyek, akinél hetekre előre be kell jelentkezni, miközben minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy ne azt csináljam hétvégente, amihez épp kedvem van. Na de ahogy olyan sok mindenben, a gyerekes lét ebben is hatalmas változásokat hozott.
Az én családomnak mi a jó?
Na amikor kicsi gyerekkel van otthon az ember, és ki van éhezve a társaságra, még jobban ki tud borulni azon, hogy szeretne találkozni a számára fontosakkal, de ők bizony nem annyira érnek rá. Mert hetekre előre terveznek. Igen, gyerekkel is. Ha lehet, még nagyobb lett mind a frusztrációm, mind a csodálatom azt látva, hogy amíg én az őszi-téli időszakban nem merek semmit előre tervezni, mert folyton beteg valaki, más ezt természetesnek tűnő lazasággal kezeli, szervez, tervez, jól szórakozik. Na és akkor felszívtam magam, és megpróbáltam. Többször is. És nagyon büszke voltam magamra, amikor csodásan beosztott, órákra leosztva megtervezett hétvégék sorakoztak a naptárban. És omlottam össze, amikor rengeteg programot kellett lemondani, mert megbetegedett a gyerek. Vagy mikor vasárnap estére már a nyelvem lógott a fáradtságtól. Mindehhez társult egy program- és társaságimádó kisgyerek, aki tündéri és eleven egészen addig, amíg el nem fárad. Meg egy nyugit szerető, finoman szólva is introvertált férj. És küzdöttem, nagyon sokat. Hogy hogyan legyen jó mindenkinek: a gyerek megkapja a maga társaságadagját, a férj a maga nyugiszükségletét, és én azt az érzést, hogy fontos vagyok és jól szervezett.
Sok hiba, elszomorodás, kompromisszum árán pedig egy nagyon fontos leckét tanultam meg: hogy sokkal jobban figyeljek arra, mi az igazán jó nekünk, és nekem.
És most már nem gondolom azt, hogy csak a teljesen beosztott hétvégék a menők, és én egy lúzer vagyok, ha hagyom, hogy spontán alakuljon a program, vagy otthon vagyunk egész hétvégén és pihenünk. Mert lehet, hogy a szuperpörgős ismerőseimnek ez uncsi, de nekünk igenis szükségünk van rá. És ha nekünk oké, ha nekünk ez így jó, ha nekünk ez így pihentető, akkor ugyan miért lennék lúzer? Hát nem ez az egésznek a lényege? Hogy mi jól érezzük magunkat?!? Könnyű ezt mondani, de nem volt könnyű elérni, hogy így is érezzem, hogy ne egy a fejemben kialakított képnek, elvárásnak akarjak megfelelni, hanem merjek, tudjak úgy viselkedni, ahogy az nekem, nekünk jó.
Iskolai szünet – elúszós szülők rémálma
De nem csak lelki téren fejlődtem sokat, hanem bizony a szervezőképességem is kihívások elé lett állítva és fejlődött rengeteget – a nyári szüneteknek köszönhetően. Már az óvoda idején is, de az iskoláskorba lépve meg aztán pláne. Egész sokáig könnyű dolgom volt, félig home office munkával, és szinte korlátlanul bevethető lelkes nagyszülőkkel. Aztán minden megváltozott: az iskolai szünet jóval hosszabb, a munkám teljesen home office lett, ami alapvetően nagyon jó, de ha egy kisiskolást kell közben lekötni, hogy ne egész nap a tableten lógjon, azt nem könnyű cikkírás közben megoldani. És sajnos a nagyszülőkre sem lehet már több napos gyerekvigyázásban számítani, sőt igazából már egy-egy napra sem. Ahogy szokták mondani: teher alatt nő a pálma – én, aki addig hagytam csak úgy menni a maguk útján a dolgokat, és alakítottam a nyarat úgy, ahogy épp kedvünk tartotta vagy az anyagi lehetőségeink engedték, rákényszerültem a tervezésre. Nem is akárhogy!
Táborsakkozás indul!
Február legvége van, és már hetek óta nyári táboros maileket kapok. Előjelentkezés, helyfoglalás, igényfelmérés – de van olyan tábor, ahová már épp hogy csak becsusszantunk!!! Na ez nekem, akinek nagyon nehezen megy az időbeosztás és a hosszú távra tervezés, egyenesen sokkoló. Tényleg azt érzem néha, hogy kicsinálnak ezek az emailek. Február van, és van nyári program, amiről már lekéstem??? Jó, tudom, ha nagyobb nyaralásra mennénk, már azt is javában szervezni kéne – de esélyes, hogy idén ez kimarad, és sajnos tavaly is így alakult, szóval nemigen kényszerített rá semmi, hogy előre gondolkodjak, a nyári táborokon kívül. Szóval valójában akár hálás is lehetnék, hogy a táborok köré lehet tervezni a nyarat – és valójában az is vagyok. Annyit kell most megtennem, hogy kikalkulálom, hogy mennyi tábor fér bele (időben, de még inkább anyagilag), kiválasztom, ami szóba jöhet, előjelentkezem (vagy ahol kell, már be is fizetem), és hagyok szabad heteket, amelyekre beszerveződhet családi nyaralás, ha összejön. Ha meg nem, akkor strandolással, csavargással, pihenéssel töltjük ezeket a heteket. És jó lesz. Nem napokra pontosan leosztott, nem csúcsnyaralásokkal telitömött, nem is táborból táborba esős, de a miénk. Kicsit irányított, kicsit spontán, nem feszülős, ahogy szeretjük.
Tábortippek kezdő nyárszervezőknek
Ha te is hasonló cipőben jársz és nehezen tervezel, vagy most kezdi a gyereked a táborozós korszakát, az alábbi tippeket ajánlom figyelmedbe (elsősorban a nagyóvodás, kisiskolás korosztályhoz).
- Beszélj a gyerek barátainak szüleivel és gyűjts össze olyan táborlehetőségeket, ahová valakivel együtt tud menni a gyerek, így sokkal könnyebben, magabiztosabban megy majd.
- Különösen jók lehetnek az olyan táborok, amelyeknek a gyerek számára megszokott bázisa van (az iskola, óvoda, a hely ahová különórára jár), és innen viszik érdekes, izgalmas helyekre a gyerekeket.
- Ha nem vagy még biztos a programban, de szükség van előjelentkezésre, akkor inkább jelentkezz be, jelezve, hogy lehetséges változás.
- Keress olyan táborokat is, ahol több turnust indítanak, folyamatosan, és van lehetőség „beugrani”, ha egy-egy program kiesik, egy-egy héten váratlanul meg kell oldani a gyerekfelügyeletet.
- Konzultálj már most a baráti szülőkkel, hogy van-e olyan hét, amikor felváltva meg tudjátok oldani a gyerekfelügyeletet, megkönnyítve ezzel egymás dolgát.
- És a legfontosabb: ha nyomasztónak is érzed a tábortervezést, jelentkezést, próbáld magadban átkeretezni a dolgokat. Úgyis meg kell valamikor tervezni a nyarat – miért ne tehetnéd meg ezt most a már fix táborok segítségével? Aztán a többi majd ehhez képest alakul, legalább van néhány viszonyítási pont.
Még egy hasznos gondolat: mindig is irigyeltem a hűtőre kirakott táblán tervezett családi naptárakat. Amíg be nem szereztem egyet. És rájöttem, hogy valójában idegesít. Hogy nekem nem jó ezen számon tartani, mikor mi történik. Még a jegyzetelős határidőnaplóm is jobb, vagy a telefonom naptára – nekem ezek sokkal jobban beváltak. Találd meg te is, hogyan tudod legjobban figyelemmel kísérni, mikor mi történik, kinek, mikor, hol kellene lennie, és és vezesd úgy. Ne az legyen a fontos, másnál mit látsz, más mit gondol, hanem az, hogy nálatok mi működik a legjobban.
Kapcsolódó cikkek
