Allison Hart pszichológus a Huffington Post című lapnak a témáról nyilatkozva elmondta:

„A határ nem azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek, hogy meg kell változnia, hanem azt, hogy megváltoztatjuk a kapcsolatunkat valakivel vagy az ő viselkedését”

…amikor a tettei veszélyeztetik a saját jóllétünket. Mivel mindannyiunknak különbözőek a körülményei, az élettörténete és jelenlegi kapcsolatai a szüleivel, ezért ezt tartsuk szem előtt, amikor azon gondolkodunk, hogy milyen határokat és hogyan kell felállítani.

A szakember az alábbi területekre javasolja, hogy fordítsunk figyelmet:

1. számú határ: Nincs megjegyzés a testemre!

Sajnos nem ritka, hogy a szülők egész életükben, még felnőttkorukban is kommentálják gyermekük testalkatát vagy méreteit.

Ezeket a megjegyzéseket – még ha gyakran bóknak is szánják, mégis – kellemetlen lehet hallani, sőt, akár károsak is lehetnek. Különösen azok számára, akik testképzavarral vagy táplálkozási problémákkal küzdenek.

Mit mondhatsz ilyenkor?

Válaszolhatod, hogy “nem a külsőmről szeretnék beszélgetni”, majd válts témát valami érdekesebbre. Ha ennél határozottabb fellépés szükséges, mondd ezt: “Ha nem tudod abbahagyni, hogy a testemről vagy az étkezési szokásaimról beszélj, akkor be fogom fejezni ezt a beszélgetést.”

2. számú korlát: Elég volt a pénzemről szóló beszélgetésekből!

Amikor már anyagilag független vagy, frusztráló lehet hallani a szüleid véleményét arról, hogyan kezeled a pénzt. Lehet, hogy az aggodalmaik jó okból fakadnak, felnőttként azonban nem szabad úgy érezned, hogy kötelességed megfogadni a tanácsaikat, vagy igazolni előttük a költési szokásaidat vagy a pénzzel kapcsolatos döntéseidet.

Mit mondhatsz ilyenkor?

Próbálj meg valami olyasmit mondani, hogy “Megértem, hogy aggódsz a jövőmért, és a legjobbat akarod nekem. Nekem megfelel, ahogyan a pénzemmel gazdálkodom, és ahogyan az életemmel kapcsolatos terveim alakulnak. Nem akarok erről tovább beszélgetni.”

3. számú határ: Ne vájkáljatok a karrieremben!

Egyes szülők nyomást gyakorolnak a gyermekeikre, hogy egy bizonyos szakmai pályát kövessenek – olyat, amelyről úgy gondolják, hogy stabilabb, jövedelmezőbb vagy tiszteletreméltóbb.

„Általában a határokat feszegető és kéretlen tanácsok egy aggódó szülőtől származnak, aki a legjobbat akarja a gyermekének” – mondja a szakember. Ez hihetetlenül nagy nyomást és szorongást gyakorolhat a gyerekre, amit nehéz lehet kezelni.

Mit mondhatsz ilyenkor?

Valami ilyesmit: „Értékelem, hogy aggódsz a jövőm és a karrierem miatt, ugyanakkor ez az én életem, és nekem kell meghoznom azokat a döntéseket, amelyek a legjobban megfelelnek nekem. Nagyra értékelném a támogatásodat. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor értékelném, ha hallgatnál ezzel kapcsolatban.”

4. határ: Nincs kéretlen tanács!

Ryan Howes klinikai pszichológus elmondta, hogy ügyfelei körében általános mintát lát abban, hogy a szülők kéretlen tanácsokat adnak a gyerekeiknek számos témában: a munkájuk, a kapcsolataik, a szülői döntések vagy a pénzkezelés terén, hogy csak néhányat említsünk.

Mit mondhatsz ilyenkor?

Howes javaslata a határhúzásra: „Köszönöm, hogy megtanítottál magabiztosan és felelősen dönteni! Így most már képes vagyok meghozni a saját döntéseimet, és elfogadni a következményeket. Nem teszlek felelőssé azért, ha a döntésem rosszul sül el, csak tanulok a hibámból. Ha tanácsra van szükségem tőled, biztosan kikérem, de ha nem kérem, akkor induljunk ki abból, hogy a tanácsot nem kérem.”

5. számú határ: Nincs pletykálkodás a családtagjainkról!

A szülők néha rosszat mondanak vagy magánjellegű információkat árulnak el egy rokonukról vagy egy másik felnőtt gyermekükről. Ez gyakori „különösen akkor, ha a testvér nem felelt meg a szülők elvárásainak, vagy ha a család bűnbakként kezelik” – mondja a szakember.

Mit mondhatsz ilyenkor?

„Ez a beszélgetés kellemetlen számomra, ezért nem veszek részt benne”, vagy “Nem fogok beszélni valakiről a családban, ha ő maga nincs itt, hogy megossza az álláspontját.”

Továbbá néhány általános tanácsot is megfogalmaztak a pszichológusok:

Hagyjunk teret a kapcsolat javítására! A családdal való határkijelölés során jó, ha nyitva hagyjuk a kommunikációt, még ha a kezdeti beszélgetések nem is mennek jól.
De ha hátra kell lépni a kapcsolatból, az is rendben van. Ha hiába próbáltad megoldani a dolgokat a szüleiddel, akkor megfontolhatod, hogy eltávolodj és csökkentsd a kontaktust velük. Mindannyiunknak megvannak a saját határaink, és nem baj, ha tiszteletben tartjuk azokat. “Néha szükség van arra is, hogy megszakítsuk a kapcsolatot, ami bármennyire is nehéz, mégis egy érvényes lépés, ha egy szülő folyamatosan árt a szavaival vagy a tetteivel.” – magyarázza a pszichológus.
Fontold meg a terapeutával való együttműködést. Bizonyos esetekben a szülőkkel való határok felállítása nagyon fájdalmas és nagy kihívást jelenthet. Különösen akkor ajánlják a terapeutával való együttműködést, ha nehéz családi dinamikával vagy traumával küzdesz.

„Az, hogy egy családtaggal való kapcsolat megszakad a határok kijelölése miatt, lehetséges, és ez traumatizáló lehet, bár néha nagyon is szükséges. Fontos, hogy ilyenkor egy terapeuta segítsen eligazodni a folyamatban.”