Család

Vicces és megható tweetek arról, milyen legidősebb lánynak lenni

A születési sorrend sok mindent meghatározhat a családban betöltött szerepünkről. Elsőszülött nők a Twiteren osztották meg olykor vicces, olykor dühös élményeiket arról, milyen legidősebb lányként felnőni.
2023. Április 26.
Lányok az ágyon játszanak, gitároznak
Kép: Getty Images

„Az elsőszülött lány késztetése, hogy hazudjon a szüleidnek arról, hogy mit csinál, még akkor is, ha már felnőtt ember” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok következnek a Twiterről, ahol felnőtt nők számoltak be sok humorral, de legalább annyi keserűséggel is arról, milyen szerepet osztott rájuk az a tény, hogy legidősebb lányként születtek bele egy családba. A HuffPost gyűjtötte egybe a posztokat.

„Legidősebb lánynak lenni olyan érzés, mintha egy fiatal anya fizetetlen gyakornoki változata lennél.”

„Nagyjából minden problémát két hét alatt meg tudnánk oldani, ha a legidősebb lányokból álló bizottságot bíznánk meg vele.”

„A szeretetnyelved tényleg az, hogy szolgálj? Vagy csak te a legidősebb lány vagy, akit megdöbbent a gondolat, hogy valaki egyszer elvégez egy feladatot.”

„Boldog anyák napját nekem, mint legidősebb lánynak.”

„A legidősebb lány az, akinek a szülei soha semmit nem engedtek meg.”

„Olyan nehéz egyedülálló anyának lenni (én a legidősebb lány vagyok).”

„Az, hogy a legidősebb lány vagyok, valahogy azt jelenti, hogy minden az én hibám.”

„A legidősebb lányoknak szakszervezetet kéne alapítaniuk.”

„Valaki egyszer azt kérdezte tőlem, hogy miért érzi úgy a legidősebb lánya, hogy mindig ő a család menedzsere? Hát azért, mert így van!”

„Folyamatos bűntudat, ha egyedül eszel meg valamit, anélkül, hogy másokkal osztoznál.”

„A társadalom gerincét azok a legidősebb lányok alkotják, akiknek kedvenc sportja az érzéseik elől való menekülés.”

„Boldog vagy, vagy te vagy a legidősebb testvér, aki még lány is.”

A tweetekből – ami nyilván nem reprezentatív felmérés – egy olyan kép rajzolódik ki az elsőszülött lányokról, nővérekről, hogy sok felelősséget cipeltek gyerekként, a kisebbek gondozásában és az önállóságban magas elvárásoknak kellett megfelelniük. És közben, mintha senki nem vette volna észre, hogy ők is gyerekek. Noha nem mindent határoz meg az, hogy hányadikként születünk, de azért sok dologra befolyással bír a születési sorrend.

Szokás a legnagyobb gyerekekről az alábbiakat gondolni: mindent a felnőttektől lesnek el, komolyak, magabiztosak, lelkiismeretesek és nagyon próbálnak megfelelni az elvárásoknak, ezért nem ritkán maximalisták. Ők tapossák ki az utat a testvéreik előtt és mindig nekik kell okosabbnak lenniük, hiszen ők a legidősebbek. Hogy ennek mennyire van minden esetben alapja és mennyire sztereotípia, azt nehéz eldönteni.