“Mindig figyeltem a gyerekekre, ezért azt hittem, hogy biztonságban vagyunk. De aztán egyszer csak a pezsgőfürdő alján találtam meg a kislányomat, és rájöttem, elég egy pillanat, hogy baj legyen”- így kezdődik Rachel Barton Lister története a Today.com-on, aki azért meséli el mindezt, hogy más szülők is tanulhassanak a történetéből.
“Egy medencés partival ünnepeltük a legidősebb fiam születésnapját. Mindenki nagyon jól érezte magát, a kétéves kislányom pedig imádta, hogy mentőmellényben pancsolhat. Amikor már indulni készültünk, levettem a mentőmellényét, bebugyoláltam egy törülközőbe és a nyugágyra fektettem.
– Még bemegyek a pezsgőfürdőbe – mondta. – Nem – válaszoltam neki, ellentmondást nem tűrően. Tudtam, hogy ha egyszer bemászik, egy örökkévalóság lesz, mire kiimádkozom onnan.
Kapcsolódó: Vízparti aranyszabályok
Folytattam a pakolást, de pár perccel később tekintetem a lányomat kezdte keresni. Sehol sem láttam. Gyorsan megnéztem a medencét, de nem volt ott. Mivel a kapu nyitva volt, átfutott az agyamon, hogy kiment az utcára. Szerencsére végül úgy döntöttem, előbb a pezsgőfürdőt nézem meg.
Elhűltem a látványtól. A kislányom arccal lefelé lebegett a vízben. Ruhástul ugrottam utána, miközben a férjem után kiabáltam. Úgy éreztem, nem vagyok elég gyors, miközben kiemeltem a fejét a vízből. Végül a férjem segített, aki fél kézzel kirántotta, a másik kezében kisfiunkat tartotta. A kislányunk nem lélegzett.
Többször vettem részt újraélesztő-tanfolyamon, de a tudásom már megkopott, szinte lefagytam. Mit kell tennem? Mi az első lépés? Képtelen voltam gondolkodni, amikor a gyerekem nem lélegzett.
A férjem kiszorított egy kis vizet apró testéből, ekkor reflexszerűen hányni kezdett. Végül köhögött, és vett egy levegőt.
Bár a mentőszolgálat a vonalban volt, mivel visszatért a kislányom légzése, úgy döntöttünk, nem várunk rájuk, a férjem berohant vele a kórházba.
Amikor én is beértem a sürgősségire, a lányom a férjem ölében ült egy hordágyon, körülöttük pedig egy orvoscsoport.
– Az oxigénszintje 80 körül volt, ez nagyon alacsony – mondták nekem. Ráadásul a széndioxid-szintje magas volt. A tüdejében folyadék volt.
Gyorsan átölelhettem a lányomat. Amikor meglátott, az édes kis hangjával így szólt: – Anya.
Az orvos azt mondta, hogy intubálniuk kell, hogy segítsenek a légzésében, amíg a tüdeje gyógyul. Egyfolytában nyugtatott, hogy minden rendben lesz, de még nem hittem neki.
A lányomat benyugtatózták, majd egy csövet vezettek a tüdejébe, és azt mondták, átszállítják egy gyerekkórházba.
De hogyan történhetett a baleset? Csak percekről volt szó. Rengeteg felnőtt volt a környéken. És egyikünk sem hallott semmit. Azóta én is tudom, hogy a fulladás nem hangos. A lányom is csendben volt. Nem fröcskölte a vizet. Nem kiabált segítségért. Tíz méterre álltunk mindannyian, mialatt ő megfulladt.
A kórházban elmondták, hogy a tragédiák mindig olyan családi összejöveteleken történnek, ahol rengeteg ember van, és mindenki azt hiszi, hogy a másik figyel.
Kapcsolódó: Így kerülheted el, hogy túlhevüljön a baba
Miután a lányom 24 órát töltött a lélegeztetőgépen, és még egyszer ennyit kórházi megfigyelés alatt, hazajöhetett.
Ma is olyan makacs, okos és csodálatos, mint a balesete előtt. Én pedig egy pillanatra sem veszem le róla a szemem, ha újra medence közelébe kerülünk. Bár a balesetünknek szerencsés vége lett, a történtek mindannyiunkat traumatizáltak. És ez a tapasztalat örökre velem marad.
Mit tehetsz szülőként a vízparton?
Az Amerikai Vöröskereszt arra figyelmeztet, hogy bármilyen vízről is van szó, legyen az tenger, tó, folyó vagy medence, fennáll a fulladás veszélye. De van pár dolog, amivel biztonságosabbá tehetjük a pancsolást:
1. Tanuljatok meg úszni!
Az Amerikai Vöröskereszt ajánlása szerint minden családtag tanuljon meg mielőbb úszni, szerezzen vízbiztonságot azért, hogy tudja kezelni a vízi vészhelyzeteket. Vagyis nem elég, ha a gyerek jól úszik.
Fontos tudni, hogy hasonló balesetek nemcsak medencében történhetnek, de egy sima kiskádban is. A Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Sürgősségi Osztályának főorvosa, Dr. Krivácsy Péter egy korábbi cikkünkben elmondta, hogy a vízbefulladásos eseteket meg lehetne előzni, de sajnos minden évben történnek tragédiák. – A megelőzés szempontjából fontos lenne, hogy óvodás korban megkezdődjön az úszásoktatás, ameddig a gyerek nem tud még úszni, addig a kerti medencében se hagyjuk felnőtt felügyelete nélkül. Sőt a fürdőkádban sem! – figyelmeztetett a szakember.
Csecsemők esetében a fürdővíz legfeljebb olyan mélységű legyen, hogy a baba orra és szája ne merüljön alá, kint legyen a vízből. Strandon mindig legyen a gyerekeken karúszó vagy úszógumi, ha még nem tudnak jól úszni. Csónakázás, vízibiciklizés során mentőmellény használata ajánlott, hat éves korig mindenképpen, e fölött akkor, ha nem tud úszni a gyerek, és persze mindig legyen a gyerek mellett olyan felnőtt, aki jól tud úszni!
2. Jelöljetek ki egy “úszómestert”!
Az egyik legjobb ötlet egy családi úszómester, vízi mentő kijelölése. A Vöröskeresztnél még egy praktikus laminált kártyát is készítettek, amin szerepelnek a vízi mentő feladatai. Folyamatosan figyel, leállítja a veszélyes tevékenységeket a vízben, és reagál a vészhelyzetekre. Az ajánlás szerint 15 percenként váltsatok megfigyelőt, akár azzal, hogy átadjátok egymásnak a vészhelyzeti kártyát. Persze hosszabb idő is elképzelhető.
3. Ismerjétek az újraélesztés folyamatát!
Mindenkinek, aki felelős egy gyermekért, meg kell tanulnia az elsősegélynyújtást és a lélegeztetést, így addig is tudtok mit tenni, amíg a mentők odaérnek.
Kapcsolódó cikkek
