Beszéljünk gyakran az érzéseinkről
Tegyük napi szokássá, hogy hangosan is kimondjuk, hogyan érezzük magunkat. Használjunk bátran olyan kifejezéseket, hogy csalódott vagyok, mert nincs több parkolóhely, vagy annyira izgatott vagyok, hogy holnap találkozunk a nagyiékkal. Biztassuk a gyerekeket is arra, hogy fejezzék ki, mit éreznek, és ha az megkönnyíti a dolgukat, kérdezgessük őket gyakran, hogy érzik magukat bizonyos helyzetekben (pl. hogy érezted magad, amikor a barátod azt mondta, hogy nem tud veled ebédelni?). Egy idő után a gyerekek is könnyebben fel tudják majd címkézni az érzéseiket, és ez segíteni fogja abban őket, hogy lássák, érzelmeik hogy befolyásolják őket döntéshelyzetekben, és hogyan tudnak megbirkózni az őket ért kellemetlenségekkel.
Minden hónapban vállaljunk olyan dolgokat is, amik annyira nem kellemesek
Egy kis kellemetlenség a legjobb kulcsa a fejlődésnek, ezért magunk és a gyerekek számára is is jó, ha kihívást vállalunk minden hónapban. Szülőként egy személyes vagy szakmai célt érdemes választanunk, hogy a gyerek láthassa a jó mintát, míg számára vele egyeztetve válasszunk olyan dolgot, ami nem tartozik a legkedveltebb elfoglaltságai közé – pl. minden nap gyakoroljon a zongorán/gitáron/stb. 20 percet. A célokat rögzítsük írásban is, és minden hónapban közösen vizsgáljuk meg, mennyit fejlődtünk, és beszéljük át közösen a kudarcokat, sikereket, örömöket.
Ösztönözzük a pozitívabb hozzáállást önmagunkhoz
Ha a gyermekünk olyan dolgokat mond, hogy ez soha nem fog működni, vagy hogy biztosan nem fog sikerülni a matekvizsga, igyekezzünk ellenállni annak, hogy rögtön elkezdjük vigasztalni, helyette tanítsuk meg arra, hogy legyen magával kedvesebb, együttérzőbb. Kérdezzük meg, mit mondana a barátjának, ha ő mondana ilyen dolgokat – valószínűleg sokkal kedvesebben beszélne mással, mint magával. Bátorítsuk arra, hogy önmagával is viselkedjen hasonlóan. Természetesen ez is csak akkor működik, ha mi is hasonlóan kommunikálunk a saját dolgainkról.
Ünnepeljük a bátorságot
A hibák, a kudarcok mind részei a szellemi fejlődésünknek. Azonban nem szabad elsiklanunk afelett sem, hogy mekkora bátorsággal jár próbálkozni. Ez segíthet abban is, hogy ne szégyelljük, ha elrontottunk valamit. Magunkat és gyermekünket is biztassuk, hogy ünnepeljük meg, ha valamit megpróbáltunk, annak ellenére is, hogy az nem sikerült.
Keressünk közösen megoldást
Ha a gyermeket piszkálja valaki a játszótéren, összeveszett az egyik osztálytársával, vagy valamilyen hasonló problémája van, akkor ne mi oldjuk meg helyette, hanem keressünk együtt megoldást. Biztosítsuk afelől a gyermeket, hogy bármilyen ötletet bedobhat, legyen szó akármilyen képtelenségről. Ha már van számos javaslat, együtt válasszuk ki, hogy mi segíthet megoldani a problémát. Ezzel megtanulhatja, hogy bármilyen problémára létezik számos megoldás, és cselekvésre is ösztönzi majd, hogy elgondolkodtunk a dolgon.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink:
- Bízni és biztatni – az optimizmus tanítható
- Montessori: szabadság kell, de határokon belül
- Hogy fejlődik a gyerek empátiája?
Kapcsolódó cikkek
