Az óvoda- és iskolapszichológusok közössége változást, reformokat sürget.
„Intézményi munkánk során azt tapasztaljuk, hogy a köznevelési rendszerben lévő gyermekek pszichés állapota aggasztóan romlik. Az óvodákban a szorongás, a viselkedés- és figyelemzavar, az iskolákban ezek mellett a depresszió, pánik, önsértés vagy akár a súlyosabb mentális zavarok megjelenése rendszeresen előforduló jelenség lett. Noha mindez nem következik csupán egyetlen tényezőből, az intézményekben eltöltött idő mennyisége és minősége tagadhatatlanul fontos szerepet játszik a fiatalok lelki fejlődésében” – olvasható a jelentésben, amit háromszázan írtak alá.
Az egyik oknak a fluktuációt látják, ami azért komoly probléma, mert a gyerekeknek fontos a stabilitás. A pedagógusok gyors cserélődése, helyettesítések fokozza az óvodásoknál a szorongást, viselkedésproblémákat. Ezen felül nehezebben derülnek ki a fejlődési problémák is.
Egyre több a speciális nevelési igényű gyerek, amire a rendszernek reagálni kellene: azaz több szakembert és megfelelő tárgyi feltételeket kellene biztosítani a helyzet kezeléséhez.
2019 óta 6 éves kortól minden gyerek tanköteles, és nem a gyermeket ismerő óvónők döntenek a halasztásról, hanem az oktatási hivatalban mérlegelik, maradhat-e még egy évet a gyerek. Így viszont olyan gyerekek is bekerülnek az iskolapadba, akik még nem érettek rá, lemaradásukat évről évre görgetik maguk előtt.
De ott a túlterheltség is. „A tanulók munkaterheit vizsgáló hazai kutatások szerint a mai diákok többet dolgoznak, mint a szüleik. Az általános iskolás alsó tagozatos gyerekek átlagosan heti 40-42 órát kénytelenek a munkára fordítani, tehát ennyi időt töltenek a tanulással és az ahhoz kapcsolódó kötött, strukturált tevékenységekkel. A középiskola 10. osztályosainak már több mint 50 órányi tanuláshoz kapcsolódó kötelezettségeik vannak hetente (tanórák, házi feladat, különóra). Belátható, hogy ez már rövid távon is testi és érzelmi károkat okozhat. A serdülőkorra jellemző biológiai változások feszültséget és labilitást keltenek a kamaszokban, az ehhez járuló túlzottan magas elvárások pedig akadályozzák az egészséges mentális fejlődésüket.”
További problémaként említik a szakemberek a tananyag minőségét is, ami abszolút nincs összhangban a 21. századi világ elvárásaival. Túl sok lexikális tudásra kell szert tenni, miközben a tapasztalati ismeretszerzés jobb, tartósabb tudást eredményez és örömtelibb is.
A Nemzeti Alaptantervből hiányoznak a mentális egészséggel összefüggő tárgyak – ezáltal a későbbi kiegyensúlyozott élethez szükséges alapismereteket sem kapják meg a gyerekek.
A tanári oldalon is gondok vannak
Heti 50 órát dolgoznak a pedagógusok, túlterheltek, hamarabb kiégnek. Utóbbit az is elősegíti, hogy a tananyag óriási mennyisége miatt nem lehet elmélyíteni a gyerekek tudását, élvezetesen leadni az adagot, rohanni kell. Nincs szabad tankönyvválasztás, központosított oktatási gyakorlat van, ami korlátozza a pedagógusok kreativitását, alkotó munkáját. Folyamatosan csökkent a társadalmi megbecsültségük, a fizetésük reál értéke.
„Az intézményenként 500 fő felett biztosított fél státusz nem teszi lehetővé a megelőző, preventív jellegű munkát, a sajnálatosan kevés és alulfizetett szakember pedig nem képes kiegyensúlyozni a rendszer működéséből fakadó pszichés terheket.”
Nyitókép: Getty images
Kapcsolódó cikkek
