Ezt állapította meg legújabb kutatása során a Mount Sinai Seaver Autizmus Központ kutatócsapata.
A tanulmány eredményei szerint az érintett családok barátainak és közelebbi családtagjainak körülbelül 50%-ában merül fel már jóval a szülők gyanakvása és a diagnózis felállítása előtt, hogy a gyermekekkel „valami nincs rendben”, csak nem mernek ezen aggodalmukról a gyermekek szüleivel beszélni. A család hozzátartozói és ismerősei közül pedig leggyakrabban az anyai nagymamák és a tanárok azok, akikben a betegség gyanúja leghamarabb felmerül.
A kutatás során 477, autista gyermeket nevelő szülőn végeztek online felmérést. Az eredmények arra a megállapításra vezettek, hogy a családstruktúra és családi kapcsolatok szorossága fontos szerepet játszik az autizmus felismerésének időpontjában. Azoknál a gyermekeknél ugyanis, akik sok időt töltöttek nagymamájukkal, a diagnózis felállításának időpontja átlagosan 5,18 hónappal, akik pedig nagypapájukkal voltak sokat, 3,78 hónappal korábbra esett az átlaghoz viszonyítva. A másik vizsgálati szempont a testvérek esetleges szerepét vizsgálta.
Az egyke gyermekeknél összehasonlítva azokkal, akinek voltak testvéreik, átlagosan 6-8 hónappal korábbra esett a diagnózis felállítása. Azok közül viszont, akiknek testvérei voltak, az idősebb testvér jelenléte, valószínűleg összehasonlítási alapot szolgálva a szülőknek, 10 hónappal gyorsította meg az autizmus felismerésének átlagos időpontját.
„Jelen munkánk célja az volt, hogy felhívjuk rá a figyelmet, milyen fontos szerepet játszanak a családtagok és a barátok a gyermekkori autizmus minél előbbi felismerésében. Tekintve, hogy az autizmus felismerésének időpontja kritikus fontosságú a kezelés effektivitását illetően, reméljük, hogy tanulmányukkal bátorságot öntünk a hasonló szituációban levő családtagokba, hozzátartozókba.” – nyilatkozta Joseph D. Buxbaum, PhD, a Saever Autizmus Központ igazgatója, és a tanulmány vezetője.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
