Szokások és kompromisszumok
Talán az ünnepi hagyományok követése egy pár esetében még nem olyan hangsúlyos kérdés, ám amikor gyermek születik a családba, egy idő után elkerülhetetlen lesz a döntés: hogyan, milyen szokások alapján ünnepeljük a karácsonyt. Megkérdeztük egy online szülői közösség tagjait, náluk milyen szokások érvényesülnek.
„A férjemnek ugyan szerető családja van, számára mégsem kötődik semmilyen szokás a karácsonyhoz. Nem is értette, én miért díszítem már decemberben a lakást, és miért ragaszkodom mindenhez úgy, ahogy gyerekkoromban volt. Azért ragaszkodom, mert csodálatos emlékek kötődnek az ünnepekhez, és szeretném, ha a gyerekeim ugyanilyen szép élményekre emlékeznének vissza, ha felnőnek. Nálunk a családban még mindig mindennek ugyanúgy megvan a rendje: melyik nap milyen sütit sütünk, melyik nap kihez megyünk, hogy ajándékozunk. Szerencsém volt, hogy ő alkalmazkodik minden szokásunkhoz, különben gondban lettünk volna, mert én nem szívesen adtam volna föl bármit is ezekből ‒ meséli egy hölgy.
„Az én szüleim Erdélyben laknak. A férjem 1,5 éves korában elvesztette az anyukáját, így a nővére a „biztos pont”. Nálunk otthon mindig együtt ünnepelt a család, napokig jártuk a rokonokat. Amióta gyerekünk van, azóta én karácsony előtti napokban hazamegyek vele 2-3 napra ‒ férjem szakács, ilyenkor sok a munka, azért nem jön velünk ‒ majd vissza, és 24-én este csak mi, 25-én sógornőm és családja. Ez nekem volt egy kompromisszum” – írja Bea.
„Hosszas döntés volt ‒ ennek már 10 éve, hogy hogyan karácsonyozzunk. Nálunk a 24-e a sütés-főzésé, és a karácsonyfa állítás is aznap reggel történik. Ezt gyerekkorom óta viszem tovább. Mivel anyósékkal egy telken élünk, így velük vacsorázunk, ajándékozunk, majd mire visszajövünk hozzánk, addigra beteszi a Jézuska az ajándékot a mi fánk alá is, és a 2 gyerkőccel este még itthon ajándékozunk. Anyukámékkal pedig másnap ünneplünk: átmegyünk vacsorára, ajándékozunk, többi napon mamák, rokonok.” ‒ fogalmaz egy másik hozzászóló.
Mély sebeket szerezhetünk, ha akaratunk ellenére kell lemondanunk szokásainkról
Amikor eltérő hagyományokat hozunk a családba, különösen ünnepi időszakokban, mint a karácsony, számos kihívással szembesülhetünk, ám ezek az alkalmak lehetőséget is kínálnak a családi kapcsolatok megerősítésére és gazdagítására ‒ mondja Sonkoly Zsuzsa családterapeuta. Lényeges tiszteletben tartani a másik fél hagyományait: sokszor ezek a szokások mélyen gyökereznek az ember érzelmi világában, gyermekkorához kapcsolódik, gyermekkori élményei, ami jó esetben a szeretethez, a meghittséghez, a nyugalomhoz és a családi kapcsolatokhoz kötődik.
„A hagyományokhoz való kötődés nem csupán kultúránk része, hanem személyiségünk kialakulásában is szerepet játszik, ezért nem szeretnénk és nem tudunk szakítani vele. Úgy élnénk meg, mintha önmagunkat hagynánk hátra, önmagunkat szakítanánk el a gyökereinktől. Ha a párunk dominanciája miatt mégis úgy döntünk, hogy az ő hagyományait követjük, de legbelül tiltakozunk, akkor élethosszig tartó sebeket fogunk szerezni minden egyes ünnep során. Ezek az érzések más életterületre is áttevődnek, melyek a hétköznapokban is meg fognak jelenni. Csak akkor jó az egyik oldal hagyományait követnünk, ha a sajátunk valamiért negatív érzésekhez kötődik, vagy valamiért nem fontos, esetleg a másik hagyománya sok pozitív érzést, különleges élményt ad.”
„A hagyományokat mi teremtettünk, mert mindketten olyan családból jövünk, ahol nem volt fontos a szülőknek az asztal díszítése, az ételek, a sütemények”
Réka ‒ nevezzük így ‒ olyan családba született, ahol nem a gyermek, a karácsony, a születésnapok, az ünnepek voltak fontosak. Gyermekként irigyelte társait, amikor sorolták az ajándékokat, amiket kaptak, hogy mennyien voltak a karácsonyi asztalnál vagy a nagymamához mentek látogatóba. Szülei négyéves korában elváltak. Mikor Réka 12 éves lett, édesanyja megismerte a mostani férjét, aki akkor volt 16 éves, míg édesanyja 32. Rékát 14 éves korában kirakták otthonról, onnantól kezdve egészen 50 éves koráig albérletben élt.
„Amikor felnőtt lettem, és lett családom, megteremtettem a gyerekeimnek a csodát! A Jézuska hozza a karácsonyfát és ajándékot, feldíszítem a lakást, szép terített asztalhoz ülünk le. Hozzánk jönnek vendégségbe a férjem gyermekei, unokái. Én sütöm az összes sütit, én sosem kaptam tortát. Ezeket a szokásokat nem láttam otthon, én alakítottam így. A férjem sem hozott semmit, az ő szülei a háborúban voltak gyerekek, náluk sem voltak hagyományok, együtt alakítottuk ki.”
Hanukarácsony
Kittiék családjában nem csak szimpla szokások keverednek össze, hanem egyenesen a karácsony és a hanuka ünnepköre. Ám az egész család kellő rugalmassággal kezeli a helyzetet. Kitti úgy fogalmaz: négy éve ünneplik a „Hanukarácsonyt”. Eddig két adventi vasárnap is egybeesett, így ilyenkor egyszerre gyújtják meg a hanuka gyertyát és az adventi koszorún lévőket is.
„Támogattam, hogy behozza a párom a tradíciót, cserébe én is hoztam a miénket. Abban egyeztünk meg, hogy vallás ne jöjjön, csak a hagyományok. Nem mindig evidens a határ persze: tavaly a két magyarul nem beszélő, zsidó fiú elment fenyőt venni, hiszen nehogy már ne legyen, mivel eldöntöttük, hogy a fenyő nem vallási jelkép. Egyéves a gyerek, ő még most nem érti, de azt tervezzük, hogy megismertetjük vele a keresztény és a zsidó ünnepkört is, és arra biztatjuk, hogy majd azt keresse, amit ő hisz, ne mások hitei közül válasszon. Azért az most még izgalmas kérdés, hogy ha a családtól jön például télapó ajándék, arra mit mondunk neki.”
A kölcsönösség a legfontosabb
Amikor tiszteletben tartjuk a másik fél hagyományait, nemcsak azt mutatjuk meg, hogy fontos a számunkra, hanem azt is, hogy tiszteletben tartjuk annak múltját és érzelmi kötődéseit. A családterapeuta nem győzi hangsúlyozni: a kölcsönösség itt is a legfontosabb.
„Ha a család egyik tagja hagyományokat hoz be, míg a másik nem rendelkezik saját szokásokkal, az új hagyományok gazdagító tényezőként szolgálhatnak a kapcsolatukban. Az elfogadás és a nyitottság kulcsfontosságú ebben a folyamatban, hiszen ezáltal a hagyományok közös élménnyé is válnak. Kulturális vagy vallási különbségek esetén a helyzet bonyolultabb lehet. A különböző vallási ünnepek megélése esetén törekedhetünk arra, hogy megosszuk az ünnepeket, mikor, hogyan ünnepeljük meg azokat, akár külön napokon, vagy ha lehetséges, akkor mindegyik hagyományból emeljünk ki részleteket és alakítsunk ki egy közös, új, sajátot.”
Ha a különböző hagyományok ellentéteket szülnek a családban, a legfontosabb, hogy a pár vagy család tagjai leüljenek beszélni és őszintén kommunikáljanak egymással az érzéseikről, igényeikről és a tradíciók jelentőségéről. Szerencsés esetben azért ezen a beszélgetésen túlesnek a kapcsolat első évében.
„Az eltérő ünneplési gyakorlatok vallási és kulturális különbségekből adódóan is felmerülhetnek: például, a karácsony megünneplése eltérő lehet egy keresztény és zsidó vallással rendelkező családban. Míg az egyik fél a karácsonyfadíszítésre és a betlehemes játékra helyezi a hangsúlyt, a másik fél számára a hanuka gyertyáinak meggyújtása hoz ünnepi érzést. Az ilyen különbségek áthidalása az, ahol mindkét szokás tiszteletben tartása mellett új, közös hagyományokat is kidolgoznak. Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, a karácsony boldogan és harmóniában telhet, bármilyen eltérő hagyományokat is hozzunk magunkkal. Az a képesség, hogy ünnepeljünk és tiszteljük egymás szokásait, gazdagítja a családot és mélyíti a kapcsolódást” ‒ teszi hozzá Sonkoly Zsuzsa.
Kapcsolódó cikkek
