Fókuszcsoportos kutatás készült a 2020 tavaszi digitális oktatásról, amit Németh Szilvia oktatáskutató, szociológus és Rajnai Richárd média és történelem szakos tanár, közoktatási vezető készítettek. A kutatás eredményét a Médiakutató és az ELTE Média Tanszékének “Média a válság idején” című konferenciáján adtak elő – írja a 444.hu. A kutatás a járvány első hulláma, 2020 márciusa-júniusa közötti tapasztalatokat gyűjtöttek össze a diákok, a szülők és a tanárok körében.
Így látták a diákok
A kutatás a tanulók két korcsoportját vizsgálta: általános iskola felső tagozatosait és a középiskolások első két évfolyamán tanulókat. A tanulók véleményében nem volt eltérés. E szerint pozitívumként értékelték, hogy szabadabb napirendjük volt, akkor és azt tanulhattak, amikor szerették volna. Saját ritmusukban dolgozhattak, annyi időt szánhattak a feladatokra, amennyire szükségük volt.
Megváltozott a tanulási tapasztalatuk: megtapasztalták a tanulás iránti felelősségvállalás élményét. A diákok azt élték meg, hogy a tantermi oktatásnál a tanár áll a középpontban, ezzel szemben a távoktatásban a tanár feladatokat osztott ki, amiket vissza kellett küldeni neki, és túlnyomó részben a tanári munka ebből is állt.
A negatívumok közé sorolták, hogy nem volt interaktivitás, nem tudtak kérdezni egy-egy feladatmegoldásnál. A diákok szerint problémát jelentett, hogy a tanárok egy része azon túl, hogy kiadta a feladatokat nem volt elérhető.
A feladatok megoldásában a diákok a tankönyvekre és munkafüzetekre támaszkodtak, ami Németh Szilvia szerint azért érdekes, mert lehetőség lett volna online tartalmak feldolgozására.
A hátrányos helyzetű tanulók egészen más a tapasztalatokról számoltak be. Egy baranyai iskola tanulói arról számoltak be, hogy az osztály minden tagjának van telefonja, de számítógépe csak keveseknek van. Az iskola nem a telefon előnyeit használta ki, hanem papír alapú feladatokat osztott ki, amiket hétről hétre vissza kellett vinni az iskolába. Németh Szilvia szerint a baranyai iskolában tapasztaltak voltak jellemzőek a többi vizsgált hátrányos helyzetű tanuló esetében is.
A nem hátrányos helyzetű tanulók számos platformot használtak egyszerre, az egyik tanuló szerint “egész nap bárhol, bármikor jöhetett feladat, mindig kellett mindent nézni”. A diákok éppen ezért sokkal inkább a telefonjukon keresztül vettek részt az online oktatásban, mint bármilyen más eszköz segítségével. Ez Németh Szilvia szerint azért is alakulhatott így, mert a home office-ban dolgozó, többgyermekes családokban nem jutott mindig mindenkinek számítógép.
A diákok jelentősen több időt töltöttek az online világban, mint korábban: a középiskolások 10-12 órás online jelenlétről számoltak be, a korábbi 3-4 órához képest. A tanulók ráadásul egyöntetűen úgy látták, hogy elmosódott a játék-tanulás-kommunikáció közötti határ a számítógépes használat során.
Szülők és tanárok tapasztalatai
Rajnai Richárd három megyében, Baranyában, Csongrád-Csanádban és Győr-Moson-Sopron megyében készített interjúkat 26 szülővel. Tapasztalatai szerint a szülők kritikusabbak voltak, mint a tanulók, őket sokkhatásként érte az átállás, akárcsak a tanárokat.
Az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú családoknál nem volt könnyű a feltételek biztosítása, akár az internet előfizetés, akár számítógép vagy nyugodt környezet biztosítása.
A tanárok viszont úgy élték meg, hogy remek lehetőség volt arra, hogy új eszközöket, tanítási módszereket ismerjenek meg, és olyan együttműködés volt a tanárok között, ami korábban sosem.
A szülők új szerepben találták magukat, rájuk hárult az a feladat, hogy elmagyarázzanak, megértessenek egy-egy anyagot. Minél kisebb gyerekről beszélünk, annál több szülői segítségre volt szükség, a középiskolások esetében viszont a szülők inkább arról számoltak be, hogy gyakran fogalmuk sem volt, hogy a gyerekük mit tanul és mennyit.
Az összes interjúalany egybehangzó véleménye szerint a hirtelen jött járványhelyzet és a gyors átállás miatt nem lehetett felkészülni a digitális oktatásra.
Forrás: 444.hu
Kapcsolódó cikkek
