Gyerek

A szülőszégyenítés mindenkire rossz hatással van

Talán nincs is olyan dolog, ami miatt a szülőket ne érné kritika: bármit is csinálunk, az valakinek biztosan nem fog tetszeni. Az utóbbi időben például a túl intenzív nevelés áll a célkeresztben, ám a szülőszégyenítés senkinek nem jó.
2019. Szeptember 08.
A szülőkkel csak a baj van?

Számos cikkben, tudományos írásban és népszerű könyvben hívják fel a figyelmet a túlságosan intenzív nevelés hátrányaira: a helikopter-anyukák a kritika szerint elkényeztetett és bizonytalan gyerekeket nevelnek, akik éppen azzal teszik életképtelenné szemük fényét, hogy mindentől megpróbálják őket megóvni és mindent megcsinálnak helyettük. A túlféltő szülők gyermekei éppen ezért sokkal nehezebben állják majd meg a helyüket az iskolában vagy a munka világában, és a mentális problémákra is hajlamosabbak lehetnek – írja cikkében Frank Furedi szociológus.

A szülőszégyenítés azonban egyáltalán nem újkeletű dolog, és nem kizárólag a helikopter-szülőket kritizálják. Már a 19. században születtek olyan írások, melyek a szülőket hibáztatják a gyerekek viselkedési gondjaiért, néhány évtizeddel később pedig már azt emelték ki, hogy a “nem megfelelő” nevelés miatt válnak szorongóvá, félénkké a gyerekek.

Az 1970-es évektől a szülők elkezdték egyre veszélyesebb helyként látni a világot, és kötelességüknek érezték, hogy mindentől megóvják a gyerekeket. Egy idő után a normális és megszokott gyermeki élmények rémtörténetekké váltak, ennek eredményeként a kicsiket állandóan figyelték, felügyelték, az életük minden pillanatát szabályozni akarták, nehogy véletlenül valami baj történjen. Ez pedig hozta magával azt, hogy a szülőknek minden korábbinál több időt kell eltöltenie azzal, hogy a gyermekére vigyáz, szervezi és tervezi az életét, biztosítja neki a kellően biztonságos programokat és a megfelelő társaságot. Az pedig, ha a gyerek egyedül van, unatkozik, esetleg felügyelet nélkül játszik a szabadban, a szülői felelőtlenség és inkompetencia bizonyítéka lett.

Természetesen, a túlféltő nevelésnek (mint minden más nevelési elvnek) is vannak hátrányai, de a kritika és a kioktatás bizony visszaüthet. Ma már nemcsak azokat a szülőket szégyenítik meg rendszeresen, akik nem “vigyáznak” eléggé a gyerekükre, hanem azokat is, akik óvják őket. Ez pedig az apák és anyák bizonytalanságával, az önbizalmuk csökkenésével, a saját nevelési kompetenciájukba vetett hit megkérdőjelezésével jár együtt.

(Cikk forrása: theconversation.com)

Ezt is érdemes elolvasni: