A zaklatás vagy más szóval bullying, bántó, megalázó, szándékos, szisztematikus, ismétlődő bántalmazó cselekvés, amelyben a szerepek nem cserélődnek fel. Kulcsfontosságú szerepe van a szemlélőknek, akik ha beavatkoznak megtörhető a bántalmazás.
A zaklatásnak számos formája létezik, ezeket vesszük sorra most a parents.com cikkének segítségével.
Verbális zaklatás
A verbális zaklatás alatt azt értjük, ha valakit durván bántanak szavakkal, csúfolják, fenyegetik, sértő megjegyzéseket tesznek a külsejére, a vallására, az etnikai hovatartozására.
Olyasmire kell gondolni például, amikor egy gyermek azt mondja egy másik gyereknek: “Nagyon kövér vagy, és az anyád is az.”
Milyen jelek utalnak rá, hogy a gyereked verbális zaklatás áldozata? A gyerek visszahúzódhat, szeszélyesebbé válhat, megváltozhat az étvágya. Lehetséges, hogy elmeséli neked, hogy mivel bántották és megkérdezi, hogy szerinted ez igaz-e.
Mi a teendő? Mindenekelőtt a saját viselkedésünk alapján sajátítja el a gyerekünk, hogy tisztelettel kell bánni másokkal. És ahogy másokkal így bánunk, jogosan várjuk el, hogy velünk is így bánjanak. Erősítsük gyermekünkben az önbecsülést és értékeljük azokat a képességeit, amelyekben erős. A legjobb védelem vagy megelőzés az, ha a gyereknek van önbizalma, függetlensége, magabiztossága és tudja, hogy mikor kell cselekedni – mondja Shane Jimerson, Ph.D., iskolapszichológus, egyetemi tanár. A szakember tanácsa, hogy konstruktív eszközökkel reagáljunk a zaklatásra, ilyesmi válaszokkal: “Ez nem volt szép/kedves tőled”, “Hagyj békén!” vagy “Hagyd abba!”
Fizikai zaklatás
A fizikai zaklatás agresszív fizikai megfélemlítés, ütés, rúgás, elgáncsolás, feltartóztatás, lökés vagy bármilyen olyan érintés, ami nem megfelelő, a másiknak nem jó.
Sok gyermek nem mondja el a szüleinek, amikor fizikailag bántották, ezért nagyon fontos, hogy észleljük a figyelmeztető jeleket, az esetleges külsérelmi nyomokat. Az is árulkodó jel lehet, ha a gyerekünknek gyakran fáj a feje vagy a hasa.
Mi a teendő? Ha azt gyanítjuk, hogy gyermekünket fizikailag zaklatják, kezdjünk el beszélgetni vele erről. Figyeljünk arra, hogy a saját érzelmeinket kontrolláljuk, teljesen jogos, ha dühösek leszünk vagy megijedünk, de a gyereknek nem erre, hanem arra van szüksége, hogy higgadtan, nyitottan, empatikusan reagáljunk. Erősítsük benne, hogy nincs egyedül: fordulhat a szüleihez, a tanáraihoz, az iskolai segítőhöz. Te magad is jelezd az iskola felé a problémát és készíts jegyzeteket vagy dokumentáld valamilyen formában, hogy mikor, hányszor, milyen gyakorisággal történt fizikai bántalmazás. A parents.com cikke nem javasolja, hogy megkeresd a zaklató gyerek szüleit és egyedül próbáld megoldani a helyzetet, ehelyett szaksegítség bevonását javasolja.
Kiközösítés
A kiközösítés az, amikor szándékosan akadályozza meg egy (vagy több) gyerek, hogy egy másik egy adott csoporthoz csatlakozhasson, legyen szó közös játékról, sportról, társas tevékenységről, közös étkezésről. Mire gondolunk? Például amikor úgy kezelnek valakit, mintha ott sem lenne, a jelenlétében beszélgetnek olyan eseményről, amire őt nem hívták meg.
Több jel is utalhat arra, hogy gyerekünket kiközösítette az osztály/csoport. Hangulatváltozásokat tapasztalhatunk, elszigetelődést, magányosságot, az osztályon belüli magányt, egyedüllétet vagy azt, hogy gyermekünk perifériára került.
A lányok nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a nem-verbális vagy érzelmi megfélemlítést, a szociális kirekesztést, mint a fiúk. A fájdalom, amit ilyen helyzetben egy gyerek átél, olyan erős lehet, mint a fizikai zaklatás, ráadásul hosszabb ideig is eltarthat.
Mit tegyünk? Ha eddig nem tettük meg, akkor most mindenképp legyen egy esti rutin arra, hogy megbeszélitek mi történt veletek napközben – tanácsolja Jennifer Cannon, a családterapeuta.
Azzal segíthetjük a gyerekünket, ha olyan tevékenységeket találunk, amelyek boldoggá teszik őt. Mindegy, hogy ez zene, sport, művészet vagy olvasás. Találjunk iskolán kívüli tevékenységet számára, ahol más gyerekekkel tud kapcsolatot kialakítani.
Erősítsük benne a pozitív tulajdonságait, és biztosítsuk arról, hogy sok ember van, aki szereti őt és törődik vele.
Internetes zaklatás
Az internetes zaklatás, vagy cyberbullying az online térben történő zaklatást jelenti: email, sms, chat, poszt formájában aláznak meg valakit, csúfolják, kigúnyolják, hazugságokat terjesztenek róla. Létezik olyan formája, amikor bántó vagy fenyegető üzenet kap egy gyerek egy másik gyerektől, de olyan is, amikor nyilvánosan, a közösségi média felületén, mindenki előtt aláznak meg valakit.
Milyen jelei lehetnek az internetes zaklatásnak? Vegyük észre, ha gyerekünk egy-egy interneten, közösségi médián eltöltött idő után szorong vagy szomorú. Figyelmeztető jel lehet, ha abbahagy olyan tevékenységeket, amelyeket korábban szeretett, ha alvási nehézségei vannak vagy ha nem akar iskolába menni.
Mivel segíthetünk? Mielőtt megengednénk, hogy gyermekünk az online térben aktivizálja magát, ismerjük meg mi magunk ezeket a felületeket. Legyenek szabályok, az életkorának megfelelő képernyőidőről. Tegyük nyilvánvalóvá, hogy figyelemmel fogjuk kísérni az online tevékenységét és készítsük fel arra, hogy ha internetes zaklatást tapasztal, akkor arra nem szabad reagálni, továbbítani.
Ha gyermekünknél internetes zaklatást tapasztalunk, akkor nyomtassuk ki és jelentsük az iskolának és az online szolgáltatónak. Ha az internetes zaklatás fenyegetésekkel és szexuális jellegű üzenetekkel kombinálódik, akkor vegyük fel a kapcsolatot a rendészeti szervekkel.
Legyünk empatikusak a gyermekünkkel, támogassuk, dicsérjük meg azért, hogy elmondta nekünk. Hangsúlyozzuk, hogy a zaklató olyan valaki, aki ártani akar másnak, bajba akarja sodorni, de vannak felnőttek, akikkel beszélhet erről és segíteni fognak.
Soha ne bagatellizáljuk a zaklatást, különösen akkor ne, ha súlyos, vagy ha tartósan fennáll. Vegyük fel a kapcsolatot a tanárral, az igazgatóval, az iskolával.
Kapcsolódó cikkek
