A trükk, amivel a gyerek tényleg megbecsüli a pénzt

A gyerekek pénzügyi szokásai hétéves korukra kialakulnak – derül ki a Cambridge Egyetem egy korábbi kutatásából. Ez nálunk is látványosan beigazolódott: ha a lányom születésnapjára kapott egy kis költeni valót, úgy verte el pillanatok alatt, mintha égetné a zsebét a pénz. Előfordult, hogy egy halom édességet vett, amit rögtön megbánt, máskor a századik plüssre költött, amit aztán soha többé nem vett le a polcról. Volt olyan is, hogy a gyereknapon két barátját befizette az ugrálóvárra, majd sírt, mert másik játékra már nem maradt. Ezek a helyzetek mutatták meg igazán, mennyire szükségünk van egy másfajta szemléletre.

Költés, spórolás, adakozás – nem pénz a pénzfáról

Ekkor került a kezembe az amerikai pénzügyi tanácsadó Dave Ramsey és lánya, Rachel Cruze közös könyve, a Smart Money Smart Kids, amely 2014-ben jelent meg, és gyorsan bestsellerré vált az Egyesült Államokban. A kötet központi gondolata azonnal magával ragadott: ahelyett, hogy a gyerekek minden héten „járandóságként” kapnának zsebpénzt, a család egyfajta otthoni gazdaságként működhet. Ebben a modellben a pénz nem automatikusan érkezik, hanem valódi feladatok elvégzésével lehet megszerezni.

Illusztráció: Getty

A gyerek így hamar megtapasztalja, hogy a pénz munkához és erőfeszítéshez kötődik, és elsősorban eszköz a vágyott célok – például egy játék, hangszer vagy ajándék – eléréséhez. Ramsey-ék hangsúlyozzák: a gyerek így nemcsak a munka értékét tanulja meg, hanem a pénz kezelését is, hiszen a megszerzett összeget három irányban kell elosztania – költésre, spórolásra és adakozásra. Ez a hármas keret segít abban, hogy tudatosabban döntsön, fejlessze az önuralmát, és közben másokra is gondoljon.

Hogyan működik mindez a gyakorlatban?

A rendszer alapja egy közösen készített „munka chart”, vagyis feladatlista. Fontos különbséget tenni a családi alapfeladatok és a munkajellegű feladatok között. Előbbieket – például a fogmosást, az ágy bevetését vagy a játékok elpakolását – minden gyereknek természetes kötelességként kell végeznie, ezekért nem jár külön díj. Természetesen Bori is megpróbálkozott azzal, hogy pénzt zsaroljon ki a fürdésért, de aztán megértette: a kötelesség az kötelesség, fizetés viszont azokért a pluszfeladatokért jár, amelyekkel a gyerek a család közös életét könnyíti meg: ilyen lehet például a porszívózás, az állatok etetése vagy a növények locsolása.

Minden feladathoz előre meghatározott összeg tartozik, így a gyerek pontosan látja, mennyit kereshet egy-egy munkával. Mi leültünk a kanapéra, és közösen készítettük el a listát, persze egy kis alkudozással… végül megígértem, hogy profi munka esetén egy kis jatt is jár (kiskorúak esetén inkább beszélhetünk nyalókáravalóról, mint borravalóról, ugye). Mindez segít abban, hogy mérlegeljen: mennyi energiát akar befektetni, és milyen gyorsan szeretné elérni a kitűzött célját. A teljesítést egy jól látható táblázaton vagy falra tűzött lapon lehet követni, ahol pipa, pont vagy matrica jelzi az elvégzett feladatokat – ettől válik átláthatóvá és kézzelfoghatóvá a haladás. Közben természetesen a szülő marad továbbra is az, aki az alapvető szükségletekről gondoskodik: megveszi a szezonváltó ruhákat, az iskolához szükséges holmikat, befizeti a strand- vagy mozibelépőket.

Fotó: Barok Eszter

A hétvégén jön a „fizetésnap”, amikor a szülő a táblázat alapján valódi kifizetést ad. Ez lehet érmékben, bankjegyekben vagy akár játékpénzben, a lényeg, hogy a gyerek ténylegesen a kezébe kapja a munkája ellenértékét. A megszerzett pénzt három befőttesüveg között kell szétosztani: Költés (apró örömökre, mint egy fagyi), Spórolás (nagyobb célokra, például bicikli vagy hangszer), valamint Adakozás/Ajándék (amivel másokat lehet segíteni, megajándékozni).
A családi gazdaság sikere az egyszerűségében rejlik: ha a gyerek elvégez egy feladatot, pénzt kap érte, ha nem, akkor nem. Nincs vita, nincs külön büntetés – a következmények természetes módon mutatják meg, hogyan működik a munka világa.

Hibák, amiket érdemes elkerülni

A rendszer nagyon jól működhet, de csak akkor, ha következetesen és átláthatóan vezetjük be. Én is belefutottam néhány buktatóba az elején.

Fontos, hogy a gyerek mindig lássa, hol tart, nem elég digitális naplót vezetni a teljesítésről! Az első héten elkövettem azt a hibát, hogy Google doksiban tartottam számon a gyerek lépéseit, aki így elvesztette a motivációját. Nem látta folyamatosan, hogy hány forintnál jár, így nem lebegett lelki szemei előtt a cél… vagy legalább a kedvenc csokija, amit egy kis munkával bezsebelhet.
Tartsd a fizetésnapot! Ha egyszer elmarad, könnyen meginog a rendszerbe vetett bizalom. Ahogy a felnőtteknél is van fix fizetésnap, a gyereknek is szüksége van erre a kiszámíthatóságra.
Találd el az összegeket! A túl magas díjazás irreális elvárásokat kelt, a túl alacsony pedig elveszi a kedvet a munkától. Az arányosság az, ami igazán tanít. Nálunk például az alábbi árképzés van érvényben jelenleg: a saját szoba kiporszívózásáért 100 forint jár, a növények meglocsolásáért 80 forint, a fürdőszobai mosdókagyló és a tükör áttörléséért 150 forint, a nappaliban végzett törölgetésért 100 forint, a postaládából a levelek kihozásáért és a szemét kidobásáért pedig 50 forint. A rendrakás szobánként egy 100-as, segítségnyújtásért a konyhai feladatokban 150 Ft jár.
Engedd hibázni! Az első időszakban persze én is túltoltam a szülői kontrollt, de ha mindig megóvjuk a rossz vásároktól, sosem gyűjt értékes tapasztalatokat. Egy fél napig se tartó csilivili karkötő többet tanít a pénz értékéről, mint bármilyen szülői kis előadás, amit úgyse hall meg.
Add meg a döntés szabadságát! Ha mindig mi mondjuk meg, mire költse a pénzt, elvész a rendszer lényege. A gyereknek is kell kontrollélmény, hogy a saját döntéseiből tanuljon. Ha mindent rábízol, erősebb lesz a motiváció, még ha meg is bánja, hogy egy hónapon át Labubura gyűjtött, és most üres a kassza.
Ne keverd össze a családi minigazdaságot a megvesztegetéssel! A „ha most csendben maradsz, kapsz egy csokit” nem munka, hanem kenőpénz. A kettőt fontos különválasztani.
Csak mert van pénze, nem kell szeretetet vennie! Előfordult, hogy a lányom az adakozásra szánt pénzen karamellás cukrot akart venni minden osztálytársának a sulibüfében. Az adománypénz nem azt jelenti, hogy mindenkit meghívsz, hogy népszerűbb legyél, hanem hogy néha-néha segítesz olyanon, aki az adott kiváltságot nem feltétlenül engedhetné meg magának.
Ne bonyolítsd túl! Minél egyszerűbb a rendszer, annál átláthatóbb és működőképesebb. Három befőttesüveg vagy három kis dobozka nagyszerű a szemléltetéshez (nálunk az utóbbi működik).

Ha eddig a gyerkőcöd csak a „bankfáról” szedte volna a pénzt, a családi gazdaság segíthet megtapasztalni, hogy minden forint mögött erőfeszítés áll. A saját élményekből tanulja meg igazán, hogy a pénz nem varázslat, hanem felelősség és lehetőség egyszerre. Két hónappal a rendszer bevezetése óta elmondhatom, hogy olykor hibázunk ugyan, de a kislányom egyre inkább érzi a költekezéssel járó felelősséget – én pedig közben konstatálom, hogy megint csak én vagyok az, aki letörli a fürdőszobatükröt…