Gyerek

Anyák napi versek

Anya - a szívben legtöbb melegséget keltő, a legnagyobb biztonságot jelentő szó ez. Anyák napján elmondhatjuk mindazt, amit talán egész évben ott tartogatunk magunkban: "anya, köszönöm, hogy vagy nekem!"
2016. Április 30.

Anyák napja

“Mert mindenik tükör volt,

Ahonnan láthatám:

Hogy a földön nekem van

Legszeretőbb anyám!”

(Petőfi Sándor)

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

“És nézni: édesanya alszik e

S álmában megcsókolni a szivét,

S érezni, most is rám gondol szive:

Szeretnék néha visszajönni még!”

(Juhász Gyula)

“Édesanyám, köszöntelek

most e meghitt ünnepen,

azt kívánom most és mindig,

mindig maradj meg nekem.”

(Devecsery László)

“Hogyha egyszer kis bimbóból

Szép virággá érek,

Kibontom a szirmaim és

Jó anyámra nézek.”

“Amikor majd legszebb leszek,

Megcsodál a világ,

Édesanya gyenge lesz már,

Hervadozó virág.

Egy napon majd elbúcsúzunk,

Lehullik a szirma,

Én pedig csak búslakodom,

Harmatcseppet sírva.

(Bartos Erika)

“Hajnaltájban rétre mentem,

harmatcseppet szedegettem,

Pohárkába gyűjtögettem,

nefelejcsem beletettem.

Hazamentem, elpirultam.

Édesanyám mellébújtam,

Egy szó sem jött a nyelvemre,

könnyem hullt a nefelejcsre.”

(Fazekas Anna)

“Ahány levél lengedez szél ringatta ágon,

ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon

Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.”

(Móra Ferenc)

“Ébresztem a napot,

Hogy ma szebben keljen.

Édesanyám felett

Arany fénye lengjen!

Ébresztem a kertet,

Minden fának ágát,

Bontsa ki érette,

Legszebbik virágát!”

(Ámon Ágnes)

“Édesanyám, harmat voltam:

selyem rétre le is hulltam.

Virágokat nevelgettem,

hogy ezután néked szedjem.

Harmat cseppje, eső szála,

könnyű fényt vont a szirmára.”

(Devecsery László)

“A legáldottabb kéz a földön

A te két kezed, jó Anyám!

Mindenki áldja közeledben:

Hát én hogy is ne áldanám?!

Tudom megáldja Istenünk is,

Az örök Jóság s Szeretet! –

Némán, nagy, forró áhitattal,

Csókolom meg a kezedet!

(Dsida Jenő)

“Csókold meg édes anyukádat százszor,

Szorítsd kezét jól, bárhová vezet,

Szívből szeretnek téged talán máshol,

Legjobban mégis anyukád szeret.”

(Lakner Artúr)

“Édesanyám: haja hó,

nagy csendemen takaró.

Szavam hullik, hó szakad,

szállnak múltból madarak.”

(Devecsery László)

“Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:

kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,

az én köszönetem így is kevés volna.

Hogyha a föld minden színmézét átadom,

az ő édességét meg nem hálálhatom.”

(Mécs László)

“Anyukámat meglepem,

de kicsi a tenyerem

Nem fér bele annyi virág

amennyire szeretem.

Kis kezemmel mit adhatok?

csak az egész világot;

vagy tán, ami ennél is több,

e néhány szál virágot.”

(Cser Gábor)

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

“Anyu, anyu! Anyu!”

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.

“Anyu, anyu, anyu!”

most is kiabálom,

most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

Anyu, fényes csillag,

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben

kinyílik a tulipán.

Ragyognak a harmatcseppek

anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,

kék nefelejcs, tulipán,

neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.

Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:

Mind érted dobogna,

Szelíd arcod mind a százban

Napfényként ragyogna.

Áldjon meg az Isten

Jártadban, keltedben.

Hová nézel a virág is

Ott nyíljék legszebben.

Nincs több, csak egy szívem,

Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálak

Szeretni már jobban.

A te neved zengi

Minden dobogása…

Szálljon reád édesanyám

Az Isten áldása!

Donászy Magda: Anyukám, szeretlek!

Anyák napján Téged

virággal köszöntlek,

és csak annyit mondok:

Anyukám, szeretlek!

Anyukám, szeretlek,

virággal köszöntlek,

mint a gyönge gyökér

a jó anyaföldet.

Gondoztál nap mint nap,

aztán évről évre.

tanítottál szóra,

dalra, színre, szépre.

És ma, anyák napján,

mint a mag a földet,

életadó anyám,

virággal köszöntlek!

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó

este mégis jó.

Apa mosdik, anya főz,

együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék

víznótát fütyül

bogárkarika forog

a lámpa körül.

A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár:

mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,

táncol a plafon,

el is érem már talán,

olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak a

fekete falak.

Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is mint a füst,

mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel,

ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet…

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül, és ott ülök

az ölében én.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,

útra kelnék,

hömpölygő sugárban

énekelnék –

minden este

morzsára, búzára

visszaszállnék

anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,

mindig fújnék,

minden bő kabátba

belebújnék –

nyári éjen,

fehér holdsütésen

elcsitulnék

jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék

kerek égen,

csorogna a földre

sárga fényem –

jaj, de onnan

vissza sose járnék,

anyám nélkül

mindig sírdogálnék.

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó-

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján reggel,

Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra

aranyos tollakat.

Elkészült a madár,

nem mozdul a szárnya…

Pedig hogyha tudna,

a válladra szállna.

Eldalolná csöndben

tenéked egy dalban,

amit anyák napján

mondani akartam.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma!

Olyan jó, hogy anyukámnak

is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem

az jutott eszembe,

anyák napján legyen virág

mind a két kezembe.

Egyik csokrot neked szedtem,

odakünn a réten,

Te is sokat fáradoztál

évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,

fésülted a hajamat,

jóságodat felsorolni

kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat

fáradoztál értem,

és hogy az én jó anyámat

felnevelted nékem.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,

milyen voltam,

amikor még kicsi voltam?

Az öledbe hogyan bújtam?

És tehozzád hogyan szóltam,

amikor nem volt beszédem?

Honnan tudtad, mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél,

meleg tejeddel etettél?

Akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,

a hasadban rugdalóztam,

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,

mesélj rólam!

Milyen lettem,

amikor már megszülettem?

Sokat sírtam

vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,

akkor is szerettél volna?

Kiss Jenő: Anyád szemében

Anyád szemében

ott a nap;

sugarai rád hullanak,

hogy nőj te szépen.

Anyád szemében

ott a hold,

beteg, ha voltál, rád hajolt

a lázas éjben.

Anyád szemében

ott a víz;

a könny, ha utad félre visz,

jaj! baj ne érjen…

Anyád szemében

ott a tűz:

ha csüggednél, szívedbe tűz,

lobogjon, égjen!

Az édesanya

Nincsen a gyermeknek

Olyan erős vára,

Mint mikor az anyja

Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal

Az édesanyánál,

Éberebb csillag sincs

Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás

Amennyi sok lenne,

Amennyit az anya

Meg ne érdemelne.

Ezt is megéri elolvasni: