Amikor az anyák napi és a gyereknapi fotósorozatot válogattam az elmúlt tíz év terméséből, viszonylag könnyű dolgom volt: megvoltak a fejemben a számomra fontos képek, nehézséget főleg az jelentett, hogy a sok váratlanul felbukkanó, elfeledett képből melyeket hagyjam ki; elvégre az olvasót sem szerettem volna fárasztani több száz képes galériákkal.
Az apák napi – alant látható – képsorozattal éppen fordítva voltam. Talán négy-öt fontos „apás” képre emlékeztem, a többivel nem volt könnyű dolgom. Most, hogy kész, biztos vagyok benne, hogy nem az én hibám. Az apákról szóló képeket nézve ugyanis nem az a fő tanulság, hogy hol és hogyan vannak ott apaként a családdal, gyerekkel, hanem hogy hol nincsenek ott. Elvétve találkoztam velük például:
- a Budapest Pride-on;
- fesztiválokon;
- nőjogi, a nők helyzetéről szóló tüntetéseken;
- gyermekkórházban;
- az egyedülálló szülőket segítő központban;
- úgy általában az utcán.
Még egyszer: nem azt állítom, hogy nincsenek ott, hanem azt, hogy hangsúlyosan, apaszerepben, gyerekkel a karjukban, nyakukon kevesen vannak. Tudjuk jól, hogy a család életének menedzselése, a gyerekek terelgetése sok helyen még mindig javarészt a nők feladata, a férfi jó esetben „besegít”, kevesebb az a család, ahol természetes az egyenlő munkamegosztás.
Apák napja van; a család életében (nem csak papíron) jelen lévő apák előtt tisztelgünk ma.
A képeken éppen ezért nem csak biológiai apák láthatók, hanem olyan férfiak is, akik apaszerepet vállaltak gyerekek életében, akár egy-egy napra is. Örökbefogadó apák, hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztató pótapák, szegénynegyedek kollektív apafigurája, a hagyományos értelemben vett (de a fentieknél semmivel sem „igazibb”) apák… Ja, és egy ismert politikus.
Kapcsolódó cikkek
