Még a LinkedIn-profilodban is megjeleníted, hogy apa vagy. Miért?
Mert az apaság fontos része az identitásomnak. Egyébként negyvenkét éves vagyok, Ausztriában élek feleségemmel és kilenc éves kislányunkkal. Alapvetően üzletfejlesztéssel, üzletfejlesztési tanácsadással foglalkozom, de mi az elhivatottságot, illetve némileg a munkát is érinti, a másik területem a Baba-Apa csoport.
Ezzel együtt, mégis még mindig keresem, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Olyan sok minden érdekel… mindig valami újba akarok kezdeni.
Fotó: magánarchívum
Hogyan született meg az apás közösség?
Maga a facebook-csoport 2015-ben jött létre, én 2018 óta menedzselem adminisztrátorként. Az anyáknak akkor már sok lehetőségük volt, az apáknak azonban egyszerűen nem volt olyan felületük a közösségi médiában, ahol meg tudták volna osztani egymással a tapasztalataikat, érzéseiket. Az alapítók úgy érezték, szükség van egy amolyan férfiöltözős, szivarszobás helyre ‒ „mancave”-nek (férfibarlang) is szokták nevezni ‒, ahol tabuk nélkül lehet kérdéseket feltenni, beszélgetni.
Te hogyan kerültél kapcsolatba a csoporttal?
Akkoriban volt egy baba-mama márkánk a feleségemmel, de már az elnevezés is beszédes. Tudni akartam, mit gondolnak az apák, mire van szükségük, mi érdekli őket az apaságon belül. Rátaláltam a csoportra a facebookon, de akkor még csak egy pár százan voltunk.
Hogyan vált komolyabbá?
Én kezdetektől fogva egy közösséget szerettem volna magamnak, de akkor azt éreztem, hogy a fogzás – szélcső – játszótér háromszögben mozgó témák elég hamar érdektelenné válnak. Attól kezdve, hogy én moderáltam a csoportot, nagyobb szabadságot hagytam a témákban: az autóvásárlástól a fűnyíróig, a „statikust keresek”-től, a válóperes ügyvédig, a házasságtól a szexuális életig tényleg csak a képzelet szabhat határt a témáknak. Szerintem az, hogy nem csak a nagyon szűk fókuszú témák pörögnek, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne csak belépjenek az emberek, hanem ott is maradjanak. Mára vannak, akik már a kezdetektől tagok (az ő gyerekeik már iskolások), így szépen lehet látni a fejlődés ívét az életükben.
Hogy tudjátok kezelni az állandó bővülést?
Amikor az alapító látta, hogy nincs annyi ideje a csoportra, amennyi kellene, nekem viszont nagyon határozott elképzeléseim vannak, maga mellé vett adminisztrátornak. Attól kezdve már stratégiai szinten, tudatosan hoztam be témákat, és kértem a tagokat, hogy hívjanak meg másokat is. Eltelt bő hét év, és már 24 ezren vagyunk. Ezen túl a kezdetektől fogva komolyan veszem, hogy nem engedünk be akárkit. Havonta sok száz embert utasítunk el, mert képtelenek normálisan megválaszolni az első, kötelező kérdéseket, vagy nem tartják magukat a csoport szabályaihoz, társadalmi vállalásaihoz.
Melyek ezek?
Azon túl, hogy mindenhol kommunikáljuk, hogy az apák ugyanolyan fontos szerepet töltenek be a kisbabák és persze a nagyobb gyerekek életében is, mint az anyák, minden évben bevételeink 1%-át valamelyik újszülöttek, gyermekek jobblétéért tevékenykedő szervezetnek ajánlom fel; ehhez megpróbálok – lehetőleg a csoportból – kisgyereket nevelő vállalkozó apákkal vagy anyákkal partnerséget kialakítani. Továbbá – és talán ez a csoport sikerének másik kulcsa ‒ a közbeszédre jellemző ellenséges, bántó kommunikáció helyett egy elfogadó, intelligens, egymás degradálásától mentesen vitaképes, konszolidált hang használata kifejezetten elvárt a csoportban.
Mi jellemzi a csoporttagok látásmódját?
A csoportban elenyésző az a fajta régimódi, konzervatív felfogás, hogy a verés egy gyermeknevelési elv, vagy hogy az anya maradjon otthon a gyermekkel, és tartsa rendben a házat, mire az apa hazaér. Gyakran téma, hogy ki mennyit segít otthon, de itt inkább úgy hangzik el, hogy nem segítesz, hanem részt veszel a család életében. Hiszen amikor még nem volt feleséged, gyermeked, addig is mostál, főztél magadra. Aztán persze az élet hozza azokat a logikus megoldásokat, hogy mindenkinek jó legyen, ezeket pedig megosztjuk egymással. Úgy érzem, abszolút látszik a pozitív tendencia, sokan nagyon szeretnek apák lenni, és büszkén vállalják identitásuknak ezt a részét.
Fotó: BAN / Facebook
Megjelent egy könyvetek is, amelynek a bemutatóján Puzsér Róbert úgy fogalmazott, hogy az anyai szerep organikus, az apaságot inkább tanulni kell. Szerinted is így van ez?
Lehet, hogy a férfiaknak aktívabban kell dolgozniuk azon, hogy ezt az identitásuk részévé tegyék. A mai családokban azonban nagyon nagy a kitettség a külvilágnak, az anyagi függőség, az egzisztenciális kérdések… hatalmas a stressz és a nyomás az embereken, nagy a létbizonytalanság egyéni és globális szinten is, így különösen fontos, hogy mindkét szülő minőségi időt tudjon együtt tölteni a gyermekével. Még mindig alapvető hozzáállás, hogy a csecsemőosztályon csak az anyát tanítják meg pelenkázni, és még mindig kikerekedett szemmel néznek, ha az apa viszi a gyermeket orvoshoz, védőnőhöz vagy játszótérre.
Szerinted ettől függetlenül van különbség ’apai’ és ’anyai hatás’ között?
Az őskorban a férfiak nem úgy voltak berendezkedve, hogy családban éljenek, sokkal inkább vándoroltak és vadásztak. Ebből a világból azonban már rég kiléptünk. Nagyon fontos, hogy a gyermekeknek legyen otthon apjuk is, ne csak anyjuk, hiszen érzelmi biztonságot ad, erősen kihat a lelki fejlődésükre, és más példákat tudnak venni róluk, hiszen a férfiaknak teljesen eltérő a problémákhoz való hozzáállásuk. Mást tudnak tanítani a gyermekeknek. Az anya-fia, anya-lánya, apa-fia és az apa-lánya kapcsolatoknak is más és más a dinamikájuk. Egy biztos: aki tudatosan és felelősen áll a szülői szerephez, legyen az apa vagy anya, már a babavárás ideje alatt is nagyon sokat tud készülni. Megismerhet különböző nevelési, táplálkozási módszertanokat, olvashat gyermeklélektannal, gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat. Úgy látom, hogy ebben egyre több apa tudatos, és vállalja fel azt, hogy büszke a gyermekére.
A te életedben miért lett ilyen fontos az apaszerep megélése?
Ösztönszerűen jött. Amíg nem voltam apa, addig nem nagyon foglalkoztatott a téma. Amikor viszont érintetté váltam, akkor szerettem volna ezt is a rám jellemző maximalizmussal megközelíteni és jól teljesíteni. Ahogy szeretnék jó barát, jó férj, jó vállalkozó, úgy szeretnék jó apa is lenni. Ezt lehet másoktól is tanulni, nekem egyfajta missziómmá vált az évek során, hogy a modern szülői definícióknak való megfelelést egy picit szélesebb körben terjesszem. Mert hiszem azt, hogy a boldog gyermek itt kezdődik.
Már említettük az általatok kiadott Apák könyvét. Miért született meg?
Ez annak a jele, hogy a Baba-Apa csoport nagybetűs közösségé ért. Tavaly, apák napja után egy nappal az egyik csoporttagunk megosztotta saját apukájával kapcsolatos emlékeit. Ez a poszt aztán meglepően sokakat sarkallt saját történetük megosztására. Két hét alatt körülbelül százharminc férfi mesélt el valamit saját édesapjával kapcsolatban, de már néhány nap alatt érződött, hogy ez egy amolyan történelmi pillanat. Fontos volt látni, hogy a férfiak is tudnak beszélni az érzéseikről, hogy nekik is lehetnek problémáik, hogy mernek segítséget kérni. Az egyik csoporttagunk, Street Gábor Huba keresett meg, hogy ezekből a történetekből szerkeszthetnénk egy könyvet, így lettem én ennek kiadója és felelős szerkesztője, Huba pedig a főszerkesztője. Azt kell mondanom, hogy nagyon széles körben talált pozitív fogadtatásra, így már a második nyomásnál tartunk. Ez volt az egyik legerősebb visszajelzés arra, hogy jó közösséggé alakultunk, és ez vezetett ahhoz is, hogy egy találkozót szervezzünk.
Fotó: BAN/Facebook
Sőt, idén a második ilyenre készültök.
Igen. Az embereket nehéz rávenni a megmozdulásra, egy komoly rendezvény megszervezése pedig rengeteg munkát igényel, sok kockázati tényezőt rejt, mégis másodszor vetjük bele magunkat. Tavaly az egyik tagunk ajánlotta fel a birtokát. A csoportban ugyan csak apák vannak, de ezekre a találkozókra természetesen várjuk a anyákat, gyerekeket is. Nagy siker volt, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Idén Alsónémediben, az Öreg tónál találkozunk majd augusztusban. Nyitunk arra is, hogy idén ne csak a Baba-Apa csoport tagjai jöjjenek el, hanem bárki, akinek kedve van a családjával kilátogatni.
Kapcsolódó cikkek
