Marco Gallipoli egy olasz édesapa, aki két gyermekével indult útnak Ukrajnából a háború kirobbanását követően. A ukrán-lengyel határ felé vették az irányt, s az oda vezető utat – hogy a lehető legkevesebb stresszt éljék át közben a gyermekei – játéknak tettette.
Még egy felnőtt számára is felfoghatatlan és sok esetben feldolgozhatatlan mindaz, ami a szomszédos országban történik, hát még a gyerekeknek! Ez az olasz édesapa, aki jó pár éve fotósként dolgozott Ukrajnában, amennyire lehetett, szerette volna megkímélni a család legkisebb tagjait a háború miatti lelki megrázkódtatásoktól, ezért minden tőle telhetőt megtett azért, hogy kaladtúrának tűnjön a határhoz vezető, cseppet sem kockázatmentes menekülésük.
- Kapcsolódó cikk: Szívszorító képeken, milyen körülmények között jönnek világra ukrán menekült anyák babái
Marco nemcsak munkát talált ebben a nehéz helyzetbe jutott országban, hanem szerelemre is, ezért úgy alakult, hogy ott alapított családot. Álmában sem gondolta volna, hogy egy nap el kell hagyniuk ezt az országot, ahol mindenki örömmel fogadta, így második hazájának tekintette. Gyermekeinek, a 9 éves Flavionak és a 7 éves Aurorának egyszerűen nem tudta hogy szavakba önteni, amin keresztülmennek, attól tartott ugyanis, hogy túlzottan megrémülnek, ha azt hallják, hogy a menekülés az egyetlen esélyük a túlélésre.
Nehezítette a helyzetüket, hogy Marco felesége, Ustyna nem akart útra kelni, ugyanis mindenképpen szülővárosában akart maradni, hogy önkéntesként segítsen a rászorulókon. “Azt mondtam a férjemnek és a gyerekeknek, hogy meg se álljanak Olaszországig, ahol biztonságban lesznek. Én azért maradtam Ukrajnában, mert ez a hazám, amit nem hagyhatok cserben ezekben a pokolian nehéz időkben” – mondta az anyuka egy olasz tévéműsorban, ahol videóhíváson keresztül jelentkezett be élőben.
Emiatt döntöttek úgy a szülők, hogy a férfi viszi el a gyerekeket Ukrajnából, Lengyelországon át Olaszországba. Az apuka Roberto Benigni Oscar-díjas filmjéből, Az élet szép-ből inspirálódva úgy döntött, hogy kalandjátéknak állítja be a menekülésüket, így az útjuk a lehetőségekhez képest nyugodtan telt, és a gyerekeken nem lett úrrá a félelem.
- Kapcsolódó cikk: Egyedül, egy telefonszámmal a kezén lépte át a szlovák-ukrán határt egy 11 éves kisfiú
Mindannyian egy-egy hátizsákba pakolták össze azt, amit eddigi életükből magukkal tudtak vinni, majd 30 km-t tettek meg gyalog, hóban-fagyban. Az édesapa azt mondta a gyerekeknek, hogy egy különleges akadályversenybe neveztek be, amiben velük együtt sokan mások is részt vesznek. A “játék” fontosabb állomásait a fotós a telefonjával is megörökítette.
Mint azt a “célba érés” után elmondta, útjuk során rengeteg önzetlen önkéntessel találkoztak, akik enni és inni adtak nekik, sőt szállást is biztosítottak nekik egy-egy éjszakára. Miután a gyerekeket biztonságba helyezte Olaszországban élő rokonaiknál, szeretne mielőbb visszatérni egykori lakóhelyükre, Lviv városába, hogy feleségével együtt segíthessen azoknak az ukránoknak, akik nem tudnak felkerekedni azért, mert betegek és/vagy idősek.
Kapcsolódó cikkek
