Kép: Getty Images
Minden kisgyerekes szülő ismeri az érzést, amikor szeretne kicsekkolni tíz percre, de egyedül van a gyerekével, akit felügyelet nélkül magára hagyni lehetetlen, elfoglalni pedig még nem tudja magát. Harminc-negyven éve erre ott volt a tévé és benne a mese, és vele az a húsz perc nyugalom, amíg a kialvatlan és hullafáradt szülő kicsit magához térhetett. Most pedig itt vannak az okoseszközök, és bennük a mesék, játékok. Jogosan merülhet fel a kérdés: mi ebben a rossz? Az igazság az, hogy ha bölcsődés korú gyerekről van szó, akkor sok minden (és ez már a tévével is így volt évtizedekkel ezelőtt), ha pedig nem tíz perc nyugalomért adjuk a gyerek kezébe a digitális eszközt, hanem azért, hogy orvosoljuk a hisztizést, a dührohamot, akkor főként. Ez a módszer nem jó megoldás – a kisgyereknek nem egy eszközzel, hanem a szülővel kéne az érzelmi viharokat átvészelni – , ezt most már kutatás is alátámasztja. Magyar és kanadai pszichológusok ugyanis azt találták, hogy azok a gyerekek, akik hisztizéskor kütyüt kapnak a kezükbe azért, hogy ezzel enyhüljön a dühkitörésük, nem tanulják meg, hogyan szabályozzák az érzelmeiket, ez pedig hosszú távon súlyos viselkedési problémákhoz vezet.
Érzelemszabályozás: mit is jelent?
Az érzelemszabályozás azt a képességet jelenti, amikor az aktuálisan bennünk megjelenő érzelmeinket befolyásolni tudjuk, valamint képesek vagyunk kontrollálni azok kifejezését. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, értenünk, tudnunk kell beazonosítani a bennünk lejátszódó folyamatokat. Természetesen nem csak az érzelmeinket kell tudnunk szabályozni. „Az önszabályozás azt jelenti, hogy az érzelmeinket, a viselkedésünket kontrolláljuk, és ha kell, legátoljuk, például, amikor egy gyereknek nem szabad felállni az iskolában az órán, pedig ő szeretne” – mondja Konok Veronika, az ELTE Alfa Generáció Labor vezetője, a fentebb már említett magyar-kanadai tanulmány egyik szerzője. „Az érzelemszabályozás magában foglalja többek között a késleltetést, a reakcióink legátlását is, jó példa erre a pillecukros kísérlet.” A kutató itt a Stanford Egyetem mára klasszikusnak számító, az 1960-as években végzett kísérletére utal, a Marshmallow vagy más néven pillecukor-tesztre: a kísérletben egy-egy négyéves gyereket ültettek le egy szobában, és eléjük tettek egy pillecukrot. Magukra hagyták őket azzal az instrukcióval, hogy ha 15 percig nem eszik meg az édességet, kapnak még egy cukrot. A kutatók ezután tizennyolc éven át nyomon követték a kísérletben részt vevő gyerekeket és azt állapították meg, hogy azok, akik képesek voltak kivárni a második cukrot, később sikeresebbek voltak az iskolában és az életben.
Az önszabályozás nemcsak az érzelmeink, viselkedésünk legátlását, hanem a figyelem kontrollálást is magába foglalja, azt, hogy ne zökkentsenek ki olyan ingerek, amelyek éppen nem fontosak. Ehhez persze különbséget kell tudnunk tenni a fontos és nem fontos ingerek között. Jó példa erre, amikor – maradva az iskolánál – dolgozatírás közben egy társunk leejti a tollát: halljuk, észrevesszük, de nem fordulunk oda, nem figyelünk rá, mert a feladatra koncentrálunk, azaz a fontossal törődünk, a nem fontosat pedig negligáljuk.
Kontroll, megküzdés és önfelvidítás
Az érzelemszabályozás tehát azt jelenti, hogy felismerjük a bennünk zajló érzelmi folyamatokat és megfelelő módon tudjuk azokat kifejezni. A dühünket képesek vagyunk szabályozni, megküzdeni vele, sőt a folyamat végén visszanyerjük a mentális egyensúlyunkat, ha úgy tetszik, felvidítjuk magunkat. „A hiszti, a dühkitörés bizonyos mértékig a kisgyermekkor természetes velejárója, éppen arról van szó, hogy a gyerek a benne zajló nagy érzelmeket még nem képes sem beazonosítani, sem szabályozni, kezelni” – mondja Konok Veronika. „Az, hogy a szülők hogyan kezelik ezt, hatással lehet a gyerek érzelmi fejlődésére, az érzelem- és önszabályozásra. Léteznek a gyerekek között temperamentumbeli különbségek is, amelyek befolyásolják az érzelmek intenzitását és ezáltal azt, hogy a gyerek mennyire képes szabályozni azokat, ám az érzelemszabályozás fejlődésére nagy hatása van a szülőnek, annak, hogy milyen reakciókat ad a gyerek érzelemkifejezéseire.”
Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a korai életévekben a szülővel való kötődés, interakciók jelentős hatást gyakorolnak a gyerekeik megküzdési mintázataira, a stresszre adott válaszaikra, az önmegnyugtatás elsajátítására vagy éppen a társas segítség kérésére, így az érzelemszabályozás kialakulásában nem mindegy, hogy a szülők milyen mintát mutatnak (milyen a saját önszabályozásuk), és hogyan reagálnak akkor, ha a gyereküknek éppen dührohama van. „A szülők gyakran digitális eszközökkel próbálják szabályozni a gyerekeik negatív érzelmeit” – fogalmaz Konok Veronika, azaz okostelefonnal, tablettel szerelik le a kiborult gyereket. A gyerekeket persze könnyen magukkal ragadja a digitális tartalom, így látszólag hatékony és egyszerű módja ez annak, hogy leállítsuk a hisztit, hiszen pillanatok alatt elterelődik a figyelmük.
Az ELTE és a kanadai Sherbrooke-i Egyetem kutatói Caroline Fitzpatrick vezetésével ennek a viszonylag elterjedt gyakorlatnak – amit digitális érzelemszabályozásnak neveznek – jártak utána, mert arra számítottak, hogy hosszú távon negatív következményei lehetnek. A kutatásban háromszáz 2-5 év közötti gyermeket nevelő kanadai szülőt vontak be, majd egy évvel később utánkövetést is végeztek. Azt találták, hogy ott, ahol a szülők gyakrabban alkalmazták a digitális érzelemszabályozást, a gyerekek egy évvel később gyengébb düh- és indulatkezelési készségeket mutattak. A későbbiekben a digitális érzelemszabályozás nemcsak az érzelmek, hanem a figyelem szabályozását is negatívan befolyásolta, aminek az lehet az oka, hogy a szülők külső ingerekkel próbálják lekötni a gyerekek figyelmét, így a kicsik nem sajátítják el, hogyan irányítsák saját maguk a figyelmüket.
Nem érdemes kikerülni a helyzetet
A szülők gyakran a tehetetlenség miatt választják a digitális érzelemszabályozást, vagy azért, mert nem akarják, hogy a gyerekeik olyan helyzetbe kerüljenek, amelyek frusztrálják őket. A szakemberek szerint azonban a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan ismerjék fel és kezeljék a negatív érzelmeiket, ebben pedig a szüleik tudnak segíteni nekik, nem a digitális eszközök. Fontos, hogy a szülők ne akarják ezeket a helyzeteket kikerülni és „megmenti” a gyereket. A szülői segítség az érzelmek felismerésében a visszatükrözést jelenti, azaz, amikor egy arckifejezéssel (utánozva a gyerek arckifejezését) és/vagy egy egy mondattal kifejezi, hogy tudja és elismeri, hogy miért dühös a gyerek. Olyan egyszerű mondatokra gondoljunk, mint például „Azért vagy most dühös, mert…” A gyerek így tanulja meg felismerni az érzelmeit, ami az előfeltétele annak, hogy szabályozni is tudja majd azokat. Persze mindehhez nem ártana a szülőket is edukálni és tudatosítani bennük, hogy a kütyük bevetése kritikus pillanatokban nem megoldás és csak súlyosbítja a problémákat.
Kapcsolódó cikkek
