Kedves Covid Utáni Önmagam!
Tudom, felfordult veled a világ. Egy éve mintha ugyanazon a bolygón, ugyanabban az országban élnél, csak mintha kilúgozták volna. Mintha atomtámadás után ébredeznénk, mintha másnaposan bolyonganánk a kihalt utcákon, mintha marslakókra cserélték volna az embereket… Mintha valami történt volna, amitől most olyan mintha a régi díszletek között mozognánk, de már egy másik életben, ahol még félve tapogatjuk a lábunkkal a talajt, kezünkkel még csak a korlátok mellett próbálunk lépkedni, óvatosan.
Minden rutin megszűnt, az újak még nem épültek ki. Vagy a régiekhez kéne visszatérni? De hogyan is működtek a dolgok? Felborult a legós doboz, és most sehogy sem akarják megtalálni a helyüket az elemek.
Megpróbálok úgy írni neked, abban bízva, hogy az elemek ugyanazok, a díszletek is ugyanazok, és neked abba a világba kell visszatalálnod, amit a covid-vírus előtt olyan jól ismertél, belaktál… szerettél? Igen, szerintem szeretted is, csak nem voltál tudatában annak, hogy mennyire.
Ha egyszer (nemsokára?) visszatérünk, szerintem szeresd még jobban.
Ha végre megjön a tavasz, ne maradj otthon lustaságból! Ahogy lehet leveleket fogdosni, fűben, vízben gázolni, pedált hajtani, virágokat csodálni, menj, menjetek! Nem tart sokáig, nem tudjuk, meddig, de mindig korábban van vége, mint hisszük, mint szeretnénk.
Ne mondogasd, hogy jaj, itt az eperszezon, majd veszek epret, hanem vegyél! Amint meglátod az első standokat! Kettőt pislogsz, és vége, nincs több eper. A cseresznyével, barackkal ugyanez lesz. Tudod, csak pár hétig vannak, de egész életünkben emlékszünk az ízükre.
Ha hívnak a barátok, a lányok, az ovistársak szülei: menjetek! Örülj, hogy lettek a gyerekednek saját barátai, a szülei kicsit a te barátaid is, örülj, hogy hívnak, mert egy idő után nem fognak hívni, ha mindig nemet mondasz. Örülj, hogy végre lehet találkozni, hogy nyitva vannak a játszóterek, hogy oda is lehet menni, ahol mások is vannak. Emlékszel, amikor bezárt az óvoda, és ti azt mondtátok, nem baj, legalább majd összejárnak a lányok, mindig másnál leszünk, hogy ne unatkozzanak. De nem telt bele pár nap, és rájöttetek: nem, nem találkozhatnak. Hiszen épp azért zárt be az óvoda, hogy kevesebb legyen az érintkezés. Nem kockáztathatunk. Gondoltuk, majd megyünk szabad levegőre! Csakhogy a játszóterek is bezártak, ahogy a kör is bezárult: maradt a kert. De nincs kertünk.
Apropó: ne elégedj meg a két szobával a nyolcadikon! Jár a gyerekeknek a zöld szín! Most azt gondolod, nem tudod megfizetni. De mi van akkor, ha kicsit kijjebb megyünk a városból? Ha lemondunk a legjobb felszereltségről? Jó, kertes házat nem tudunk venni, de kis erkély egy zöldebb övezetben talán belefér…
Rendezd meg azt a bulit! Azt az ebédet! Hívd meg a nagyiékat! Tudom, strapás főzni, megszervezni… és persze idegesítők is sokszor… de ugye, hogy rosszabb volt nélkülük? Hiszen senkit nem érdekelnek úgy a dolgaid, mint őket, senki nem lelkesedik ugyanúgy a gyerekeidért, mint ők. Ne csak akkor jöjjenek, ha bébiszitter kell…
Legyél türelmesebb, kedvesebb a pároddal, hiszen őt választottad élettársnak, lakótársnak. Ha kiderül, hogy csak azért működött vele, mert valójában sosem voltatok otthon egyszerre, az már régen rossz. Nem kell összezárva lenni egész nap, mint a karantén idején – azt a legjobb kapcsolat sem bírja. De látod, adódhat úgy, hogy csak ketten lesztek ott egymásnak. Ha szeretnéd, hogy jó legyen vele, akkor érdemes tenni érte.
- Kapcsolódó: Csecsemőkön is tesztelik az oltást
Vigyázz magadra! Igenis, te is számítasz, nem csak a gyerekek! Látod, milyen sérülékeny az egészségünk, látod, hogy nem élünk örökké. Ha jön egy betegség, nem mindegy, milyen állapotban találja a lelkünket, a testünket. Törődj magaddal! Menj le újra az edzőterembe! Legalább néha mondj nemet az édességre, a csipszre, a fröccsre!
És idén menjetek el nyaralni! Nem kell, hogy tengerpart legyen – szép tavak vannak itthon is. Nem kell a legjobb csúszdás strand, nem kellenek a legzsúfoltabb büfék. De legyenek a gyerekek a természetben, lássanak állatokat, legyen nekik tér a futkározásra. Jár a vakáció nekik is, nektek is. Most, hogy végre az oltást is megkaptuk. Apropó, az oltást megköszönted már a sorsnak? És azt, hogy sikerült megúszni ezt a betegséget? Azt, hogy ilyen jó életünk lehet újra?
Kapcsolódó cikkek
