- Egy 2024-es kutatás szerint az elsőszülött és az egyke gyerekek körében gyakoribb lehet a szorongás és a depresszió.
- A szakemberek szerint ebben szerepet játszhatnak a magas szülői elvárások, a perfekcionizmus és a fokozott felelősségérzet.
- A születési sorrend növelheti bizonyos kockázatok esélyét, de nem határozza meg a gyermek jövőjét.

Az egykék és az elsőszülöttek hajlamosabbak a depresszióra (Forrás: Getty Images)
Ezekre a mentális betegségekre hajlamosabbak az elsőszülöttek és az egykék
Az elsőszülötteket gyakran tartják céltudatosnak, felelősségteljesnek és kiemelkedően teljesítő gyerekeknek. Az egykékre pedig sokszor az önállóság és a magabiztosság jellemző. Ezek a tulajdonságok első hallásra egyértelmű előnynek tűnnek, egy friss kutatás azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy árnyoldalaik is lehetnek.
A kutatók szerint az elsőszülött és az egyke gyermekek nagyobb eséllyel tapasztalhatnak szorongást és depressziót, mint a később született testvéreik.
Milyen mentális problémák gyakoribbak náluk?
Az Epic Research 2024-ben publikált vizsgálata 182 477 nyolcéves gyermek egészségügyi adatait elemezte. Az eredmények szerint az elsőszülöttek körében 48 százalékkal nagyobb volt a szorongás, és 35 százalékkal magasabb a depresszió diagnózisának valószínűsége a később született testvérekhez képest.
Az egykék esetében is hasonló mintázat rajzolódott ki: náluk 42 százalékkal nagyobb eséllyel jelentkezett szorongás, míg a depresszió kockázata 38 százalékkal volt magasabb, mint a testvérekkel rendelkező gyermekeknél.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ezek statisztikai összefüggések, vagyis nem azt jelentik, hogy minden elsőszülött vagy egyke mentális nehézségekkel fog küzdeni.
Mi állhat a háttérben?
A szakemberek szerint több tényező együtt alakíthatja a kockázatokat.
Az elsőszülöttek gyakran a szülők legmagasabb elvárásaival találkoznak. Ők azok, akiknél a szülők még tapasztalatlanok, ezért természetes módon több bizonytalanságot és aggodalmat élhetnek meg. Ezek a szorongások pedig hatással lehetnek a gyermekre is.
Emellett sok elsőszülöttre már kisgyermekként nagyobb felelősség hárul. Különösen igaz lehet ez a lányokra. Az úgynevezett „legidősebb lány szindróma” ugyan nem hivatalos pszichológiai diagnózis, mégis sok családban megfigyelhető jelenség: a legidősebb lány gyakran segít a fiatalabb testvérek körül, közvetít a családtagok között, és mintagyerekként próbál helytállni.
Bár ezek a szerepek fejleszthetik a vezetői készségeket és az empátiát, hosszú távon fokozhatják a stresszt és a lelki terhelést. Az egykék esetében a szakemberek úgy vélik, hogy a szülői figyelem és elvárások teljes egészében egyetlen gyermekre összpontosulhatnak. Ez elősegítheti a teljesítményorientált gondolkodást és a perfekcionizmust, amelyek bizonyos helyzetekben növelhetik a szorongás kockázatát.
Jó hír: a születési sorrend nem pecsételi meg a sorsot
A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy a születési sorrend csupán egy lehetséges kockázati tényező. Nem határozza meg a gyermek személyiségét, mentális egészségét vagy jövőjét. A családi légkör, a szülői támogatás, a biztonságos kötődés és az érzelmekről való nyílt kommunikáció sokkal nagyobb szerepet játszanak a lelki jóllét alakulásában.
Mit tehetnek a szülők?
- Ne a tökéletességet várják el.
- Fontos, hogy a gyerek megtapasztalja: a hibázás a tanulás természetes része, és nem a szeretet feltétele.
- Legyen ideje csak gyereknek lenni.
- Az elsőszülöttekre gyakran kerül plusz felelősség. Érdemes figyelni arra, hogy ne váljanak „kis felnőtté”, és ne érezzék magukat felelősnek a testvérekért vagy a család működéséért.
- Támogassák a kapcsolatépítést.
- A barátságok, közösségi programok és csapatsportok segíthetnek csökkenteni az elszigeteltség érzését és erősíthetik az érzelmi biztonságot.
- Beszélgessenek az érzésekről.
- Ha a gyermek tudja, hogy aggodalmairól, félelmeiről vagy szomorúságáról ítélkezés nélkül beszélhet, könnyebben kér segítséget, amikor szüksége van rá.
- Kérjenek szakmai támogatást, ha szükséges.
- Tartós szorongás, lehangoltság vagy viselkedésbeli változások esetén érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.
A kutatás tehát nem okot ad az aggodalomra, hanem lehetőséget a tudatosságra. Ha tisztában vagyunk az elsőszülöttek és az egykék esetleges terheivel, könnyebben teremthetünk olyan családi környezetet, amelyben a gyermeknek nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy biztonságban és szeretve érezze magát.