A Torontói Egyetem tudósai 13 ezer ember életét követték nyomon, közülük 10,4 százalék élte meg gyerekként szülei válását. Felnőttként 2,2-szer volt gyakoribb körükben az agyvérzés.
“Nagyon meglepődtünk, hogy ennyire szoros az összefüggés a szülők válása és gyerekeik későbbi agyvérzése között azután is, hogy az adatokat korrigáltuk a dohányzással, az elhízással, a testedzéssel és a szeszes italok fogyasztásával” – idézte a The Daily Telegraph című brit lap Esme Fuller-Thomsont, a kutatás vezetőjét.
A szülők válása bizonyítottan megviseli a gyermeket, bármilyen életkorban is következik be. Általánosságban elmondható, hogy a gyerekeket trauma éri, szomorúság, csalódás, egyfajta gyászként élik meg szüleik válását. Gyakori az önvád: a gyermeknek töretlen hite van szülei mindenhatóságában, tökéletességben, így csakis arra a következtetésre juthat, hogy ő okozta a válást.
A súlyos bűntudat mellett jellemző az érzelmi ambivalencia: egyszerre szereti és utasítja el mindkét szülőt. A bizalom- és biztonságvesztés miatt a gyermek elveszíti érzelmi tájékozódását, befelé fordul, szorongóvá válik.
A kisebbekre jellemző, hogy visszatérnek régen elfelejtett rossz szokások, a regresszió, a félelem az alvástól, az elválástól. Iskolás korban beszédes az iskolai teljesítmény romlása, a közösségben elfoglalt helyének megváltozása, sokszor agresszív viselkedés jellemző a társaival vagy épp ellenkezőleg, a visszahúzódó, befelé forduló, félénk magatartás.
A hosszú távú, felnőtt korra is kiható következmények köré sorolhatjuk – és ma már evidenciaként mondhatjuk – a párkapcsolati nehézségeket, különösen a kötődésbeli problémákat, a bizalom kérdését vagy a szeretethiányt. Az instabil családi helyzetűek hamarabb állnak munkába, önbizalomhiányosak és sokszor tartanak attól, hogy összeomlik az életük.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkek
