Nem sok minden tud annyira kihozni a sodrodból, mint amikor a gyereked (szerinted) feleslegesen ellenkezik, és nem csinálja, amire megkéred? Előfordul, hogy nem érted, egy egyszerű kérésből hogyan lett ekkora balhé? Erin Morrison pszichológus-tanácsadó, coach, az Itstheconsciousmom Instagram-oldal szakértője szerint az a titka az ilyen helyzetek, konfliktusok békés(ebb) kezelésének, ha nézőpontot váltasz, és megértő vagy a gyerekeddel.
Az alábbi videóban hosszabban kifejti, hogyan lehet úgy együttérzőnek lenni úgy, hogy közben nem hagysz rá mindent a gyerekreA leghasznosabb tippeket kigyűjtöttük neked.
1. Ne vedd személyesre!
Ez az egyik legfontosabb dolog, amit tudatosítanod kell: a gyerek nem neked mond nemet, hanem arra a dologra, amit csinálnia kellene, vagy épp abba kellene hagynia.
Nem menj bele abba a játszmába, hogy „sosem csinálod, amit kérek”, „mindent ötvenszer kell elmondanom”. Emlékeztesd magad: ezt a dolgot most épp nem akarja megcsinálni, de majd úgyis megegyeztek. És igen, neked is vannak olyan dolgaid, amiket nem akarsz megcsinálni. Csak te nem kezdesz csapkodni, nem vágod földhöz a játékodat vagy saját magadat, mert már megtanultad, hogy ne tedd. Teljesen természetes, hogy vannak nemszeretem tevékenységek, és igen, lehet utálni bizonyos dolgokat – de attól még meg kell csinálni őket. Ha ezt tudatosítod, már egy nagyon nagy lépést tettél a békés konfliktuskezelés felé.
2. Ne “feszíts be”!
Bármilyen konfliktus (vagy változás, ahogy Erin utal rá) történik, két dolgot tehetsz: küzdesz ellene, vagy elfogadod a helyzetet. Ha azt a példát vesszük, hogy a gyereked tiltakozik mondjuk az ellen, hogy fel kell öltöznie, elkezdhetsz te is feszülni, és győzködni őt arról, hogy ez nem is olyan nagy dolog. Vagy elfogadhatod, hogy neki ez most igenis nagy dolog, kellemetlen, nemszeretem tennivaló. Az előbbivel nagyjából csak olajat öntesz a tűzre, és esélyes, hogy a vita eldurvul. Ám ha elfogadod, hogy ez van, neki ez most nehezére esik, és ki is mondod, hogy elfogadod az ő érzéseit, valami megváltozik.
A titok, hogy együttérzően és elfogadóan állsz hozzá. Fontos, hogy az elfogadás itt az érzésekre vonatkozik, és nem a tettekre. VAGYIS: Megérted, hogy épp nem akaródzik, nincs kedve, és ez oké. De attól még meg kell csinálni, iskolába kell menni, fel kell öltözni, el kell pakolni. Kis extra, ami nagy különbséget jelent: ha a gyerek azt érzi, hogy elfogadják az érzéseit, hogy helyén való az, ahogy épp érzi magát, egy csomó felesleges ellenállást kiveszel a helyzetből. Az elfogadás és az együttérzés nagyon sokat jelent a gyerekeknek (ahogy mindenkinek), aminek köszönhetően jóval együttműködőbbek lehetnek.
Csak csináld, amit kérek!
Nem könnyű mindig az okosabbnak lenni és higgadtnak maradni. És ha felmerül benned, hogy minek ide a sok duma, csak csinálja, amit kérek, tereld vissza magad a gondolathoz, hogy most épp olyasmivel ellenkezel te magad is, amivel felesleges. Hiszen hiába szeretnéd, nem csinálja a gyerek amit kérsz, és amit eddig csináltál, nem működött. Ezért van szükség egy újfajta hozzáállásra. Sokat segíthet, ha eszedbe jut emlékeztetni magadat arra, hogy valójában egy oldalon álltok, még akkor is, ha ez épp nem így érződik.
Kapcsolódó cikkek
