Gyerek

Mit árulhat el a gyerekek humora az együttérzés képességéről?

Tréfálni, viccet mondani összetett feladat, amihez szükség van a befogadó személy helyzetének és mentális állapotának mélyreható megértésére.
2021. Szeptember 27.

Hiszen míg az egyik közönségnek valóban humoros lehet egy vicc, ugyanazt egy másik akár nagyon sértőnek találhatja.

Tehát a megfelelő poén elsütéséhez valószínűleg jó empátiás készségre is szükség van – a képesség, hogy elképzeljük a fogadóközönség gondolatait és érzéseit, kulcsfontosságú a humor jó fogadtatása szempontjából. Ahogy a Research Digest írja, a Keele Egyetem, Caitlin Halfpenny és Lucy James által készített kutatása betekintés enged abba, hogyan alakítja az empátia a humort, azon keresztül, hogyan alkalmazzák a kisiskolások a vicceket és a különböző humorstílusokat, amelyek különböző szintű empátiával és együttérzéssel mutatkoznak meg.

A kutatócsapat 214, 9-11 év közötti kisiskolást kért fel arra, hogy ezzel kapcsolatban kérdőíveket töltsenek ki. Az első kérdőív annak meghatározását szolgálta, hogy a gyerekek milyen humortípusokat alkalmaznak – énvédő és affiliatív (a társas, közösségi kapcsolódást elősegítő, kapcsolatépítő – a szerk.) humor, melyek adaptív, alkalmazkodó humorstílusok, valamint agresszív és énleértékelő humor, melyeket rosszul alkalmazkodó humorstílusoknak tartanak.

A második kérdőív a kognitív empátiát – egy másik személy nézőpontjának értelmi megértése – és az affektív empátiát – a megfelelő érzelmek érzékelésének képessége, mások körülményeire reagálva -, valamint az együttérzést vizsgálta.

A vizsgálatok azt találták, hogy az egyetlen humorstílus, ami mindkét empátiatípussal pozitív korrelációban volt, az énvédő humor, amit a feszültség enyhítésére, a hangulat fokozására és a nehézségek leküzdésére alkalmaznak. Azok a gyerekek, akik ezt a humorstílust mutatták, a tanulmány szerzői szerint képesek felvenni a közönségük perspektíváját, megérteni érzelmeiket és együtt érezni velük.

Az affiliatív humorstílus elsősorban a humornak az a formáját jelenti, ami mások szórakoztatásával elősegíti a társadalmi interakciót – ez pozitívan korrelált a kognitív empátiával, de az affektív empátiával vagy az együttérzéssel nem. Ez tükrözheti a kognitív fejlettség különböző szintjeit ebben a korcsoportban, és előfordulhat, hogy az együttérzés képessége még nem alakult ki teljesen az ezt a humorstílust alkalmazó gyerekeknél.

Az agresszív humor negatívan korrelált az affektív empátia és az együttérzés mértékével, ami összhangban volt a felnőttekre vonatkozó korábbi kutatásokkal. Azok a gyerekek, akik ezeken a méréseken alacsony pontszámot értek el, nem tudják értékelni a közönségük nézeteit és érzelmeit, ezért nehézséget okoz számukra ennek megfelelően igazítani a humort. Ennek a rosszul alkalmazkodó humorstílusnak a használata korlátozhatja a gyerekek szocializációs lehetőségeit, így kevesebb esélyük lehet arra, hogy adaptívabb humorstílusokat fejlesszenek ki.

Az énleértékelő humor nem korrelált az empátia egyik mértékével sem, aminek az lehet az oka, hogy ez a humorstílus befelé összpontosít ahelyett, hogy mások érzéseivel és helyzetével foglalkoznak, vagy éppen azzal, ők mit találnak viccesnek. (A szerzők megjegyezték, hogy a korosztályban egyes gyerekek nem tudtak beszámolni erről a stílusról, mert nem teljesen értették, hogy az énleértékelő humor mit takar.)

A humorstílusok a nemek között is jelentősen különböztek: a fiúk gyakrabban számoltak be az agresszív humorstílusokról, mint a lányok, és kevésbé valószínűen értek el magas pontszámot az affektív empátiában. Ennek a nemek közötti különbségnek a pontos okát ebben a tanulmányban nem vizsgálták.

A humorstílusok és az empátia és az együttérzés közötti kapcsolat mintái remekül illusztrálják a társadalmi interakciók összetettségét ebben a korosztályban. Úgy tűnik, hogy a fejlettebb empátia és együttérzés énvédő humorstílusokat eredményez, melyek számos előnnyel járnak, mint például a szociális bizalmasság, a magas önbecsülés, valamint a depresszió és a szorongás alacsonyabb szintje. Így a gyerekek, akik teljesen kifejlesztették empátiájukat és együtt érző készségeiket, pozitívabb társas interakciókat folytathatnak.

Ha kevésbé fejlettek ezeken a területeken, az rosszul alkalmazkodó humorstílusokhoz vezethet, amelyek elidegeníthetik az ezeket alkalmazó gyerekeket a társaiktól, és tovább gátolhatják az empátia és a rokonszenv fejlődését. Lehetséges, hogy ezeknek a humormintáknak az azonosítása és az empátia, az együttérzés fejlődésének támogatása segíthetnek azoknak a gyerekeknek, akik ezeket a humorstílusokat alkalmazzák, hogy az alkalmazkodóbb társadalmi stratégiákat alakíthassanak ki.

Forrás: digest.bps.org.uk